Trianonnal kapcsolatban nem lehet egyszerű válaszokat adni. Az egymondatos magyarázatoktól óvakodni kell, pedig Trianonhoz úgy, mint a focihoz mindenki „ért”. Ilyenkor nagy a felelőssége a történészeknek, mert minden nemzeti közösségnek szüksége van az igazmondásra.
Trianon témájáról Ablonczy Balázs és Simon Attila történész a Gombaszögi Nyári Táborban a Pátria rádióban élő adásban beszélgetett Rácz Vincével.
Simon Attila szerint Trianon a szlovákiai magyarok számára Csehszlovákia megalakulását és a határok meghúzását jelentheti. Azt nem lehetett megakadályozni, hogy a Monarchia bomlásnak induljon, és helyette nemzetállamok jöjjenek létre. Az viszont kérdéses lehet, hogy meghúzhatták volna máshol a határokat, hiszen egységes magyar nyelvű területeket szakítottak le. Ugyanakkor, ha részletesebben megnézzük, ezeket szakemberek javasolták stratégiai szempontok alapján – világított rá Simon.
„A 2017-es évben 42 ismeretterjesztő előadást tartottam a témában. Nagyon jó élményeim vannak azzal kapcsolatosan, hogy az emberek mernek és tudnak is összetetten gondolkodni. Van igény bennük, hogy árnyaltabb tudást szerezzenek egy-egy múltbeli eseményről” – mondta Ablonczy Balázs történész.
Ablonczy Balázs a magyarországi Trianon 100 Kutatócsoport vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Lendület-programja keretében működnek 2016-tól, több mint húsz szakemberrel dolgoznak, hogy 2021-ig érvényes ismereteket tegyenek le. Legalább 8-10 kötet készül a kutatócsoport műhelyében. Workshopokat, konferenciákat, beszélgetéseket szerveznek, cikkeket, sajtónyilatkozatokat és idegen nyelvű publikációkat is írnak.
A Trianon 100 Kutatócsoport célja, hogy megvizsgálják Trianon és a revízió helyét a magyar külpolitikai gondolkodás kialakulásában, a historiográfiában, a szépirodalomban és az emlékezetpolitikában. Megvizsgálják azt is, hogy a szomszéd államok történetírása milyen eredményekre jutott a kérdésben, de fel szeretnék tárni, hogy a társadalom miként élte meg az összeomlást. Eddig például nem írtak a Trianon utáni magyar menekültkérdésről.
Kutatják, hogy 1945 után hogyan változott a beszédmód. Simon Attila az impériumváltásokat vizsgálja. Készülő könyvében esettanulmányokat ír majd le, pl. hogy hogyan fogadták a bejövő csehszlovák hadsereget, hogyan zajlott a pénzváltás, hogyan cserélték le a hivatalnokokat, meddig lehetett magyarul ügyet intézni.
„A gondolkodásunkat olyan irányba viszik, amelyek nem segítenek feldolgozni a Trianoni békeszerződést, ezért gondoltam, hogy érdemes ezekről írni a nagyközönségnek” – nyilatkozta Ablonczy Balázs, aki 2010-ben Trianon-legendák címmel könyvet adott ki, mely az ötödik kiadásánál jár, s már több mint 10 ezer példányban kelt el.
Szintén Ablonczy Balázs szerkesztésében jelent meg a Trianon arcai kötet, amely a személyes élettörténetekre világít rá. Erről ITT írtunk.
Simon Attila, a felvidéki Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója szintén tagja a kutatócsoportnak. Ugyanakkor a határon túli kutatások önálló életet is élnek. „Az, amit mi csinálunk Pozsonyban, Somorján vagy Kassán, azok nagyon jól kiegészítik azt a munkát, amit Balázsék elvégeznek Budapesten. Másrészt az itteni kutatásokkal kicsit lemaradtunk. Szlovákiában későn teremtődtek meg annak a feltételei, hogy önálló kutatások induljanak” – szögezte le.
Kifejtette, hogy azok a magyar kollégái, akik a Szlovák Tudományos Akadémia keretén belül a rendszerváltás előtt dolgoztak, érzékeny magyar témákkal nem foglalkozhattak. Így e területen fehér foltok maradtak, s azóta pl. az érsekújvári, a nagykürtösi, a rozsnyói, a tőketerebesi levéltárak anyagát soha senki nem nézte át. Most már rekonstruálhatók a trianoni döntés felvidéki következményei, a határmódosítási elképzelések, hogy hogyan zajlott le a mindennapokban Trianon.
Ugyanis nem egyik napról a másikra váltak az itt élő emberek kisebbségi magyarrá. Egy hosszú folyamat és átalakulás volt – figyelmeztetett Simon Attila. Példaként hozta fel, hogy Csehszlovákiát október 28-án kiáltották ki, amiről egy mai közép-szlovákiai nem is tudott. Valamikor 1918 végén érkeznek az első hírek, hogy lehet, ezek a déli falvak is Csehszlovákiához fognak tartozni, egy olyan államhoz, amelyet nehezen tudnak értelmezni az itt élők, hiszen sosem hallottak róla.
1919. január 8-12-e között bevonulnak az első csehszlovák csapatok, de ettől az adott város még nem változik meg, mert továbbra is minden magyarul folyik. Sőt, még 1928-ból is található olyan feljegyzés, amikor arról panaszkodik egy nemzeti szervezet, hogy tíz év után is magyar nyomtatványokat raknak eléjük Zsolnán. Közben 1919. május végén a magyar Tanácsköztársaság vörös hadserege visszafoglalja ezt a területet, de egy hónappal később megint csehszlovák megszállás alá kerül.
A rendszerváltás előtt ellenőrzött helyekről szerezték az emberek a témában a tudásukat, s akkor többet is tudtak Trianonról, mint ma. A magyar politika is rátelepedett a kérdésre, mert érzékelhető a piac, van rá társadalmi igény. Trianon gazdaságilag is jól eladható, s kifizetődő árucikké is vált. A történészek szerint nagy az érdeklődés, az emberek rezonálnak a témára, de sok a kvalifikálatlan megszólalás.
A kutatások szerint Magyarország lakosságának a 10%-a rendelkezik határon túli felmenőkkel. Nem vitatható, hogy Trianon sokaknak trauma, olyan seb, ami a mai napig meghatározza az identitásukat. A kérdés az, hogy hogyan tudjuk feldolgozni. Minden nemzetnek vannak traumái.
„Az az érzésem, hogy a szlovákiai magyar társadalom sokkal jobban feldolgozza ezt a traumát, mint az anyaországi. Vagy legalábbis valamiképpen jobban tudjuk kezelni, megtanultunk vele élni. Míg az anyaországi társadalom számára Trianon egy általános varázsszó, amivel el lehet takarni a sikertelenségünket” – véli Simon Attila. Kifejtette, ma azért érezhető, hogy Trianonnak kisebb szerepe van, mert a migráció lépett a helyébe.
Leszögezte, a trianoni határkialakítás folyamatában, hogy Párizsban úgy döntöttek, hogy feldarabolják a Monarchiát, direkt módon a nemzetiségi kérdés nem játszott meghatározó szerepet. Simon szerint a szlovák értelmezés azt mondja, hogy Trianon nem más, mint valamiféle jogos büntetés az ezeréves elnyomásért, de valójában nem ez volt a döntés.
„Véleményem szerint az adott nagyhatalmi viszonyok határozták meg abban a pillanatban Magyarország sorsát, amiben nagyon kevés súlya volt az előző korszak nemzetiségi viszonyainak, mert ha szerepe lett volna, akkor már 1915-ben is így gondolkodik az Antant, csak 1918 tavaszán kezd megváltozni az Antant véleménye, amikor elengedte a Monarchia kezét” – szögezte le Simon Attila.
Ablonczy Balázs is megerősítette, hogy ami Trianonban történt, az egy nagyhatalmi döntés volt. „A békekonferencián a nagy elv az volt, hogy most felszabadítjuk Közép-Európa népeit. A másik dolog, amit hangsúlyoznék, hogy az elmúlt 200 évben az egyetlen sikeres ideológia a nemzetépítés. Iszonyatos dinamikája van. S a mai napig ezt a programot követik, modernizálnak és nemzetesítenek egyszerre.
A történészek szerint minden nemzetnek szüksége van az igazmondásra, hogy át tudja látni a problémákat, amelyeken túl kell lépni ahhoz, hogy újra fel tudja építeni magát.
