Felvidék-szerte szaporodnak a borfesztiválok, nyitott pincék, borversenyek, sőt, vannak borlovagjaink is. Ez jelzi azt, hogy fellendülőben van a hosszú évtizedekig háttérbe szorult szőlő- és bortermelés.
Az ország déli részén az éghajlatnak és a talaj minőségének köszönhetően mindig is jól termő szőlők, finom borok voltak, még ha nem is sokfajta borszőlőt termesztettek eleink.
Arra voltunk kíváncsiak, vajon hogy látja ezt az ifjú szakember, Geönczeöl Attila, aki végzettségét tekintve agrárközgazdász, illetve szőlész-borász szakmérnök, s borászati és bormarketing tanácsadóként és borszakíróként dolgozik (a saját pincéjén és szőlejének munkálatain kívül). Tagja a nemzetközi borszakírók szövetségének (FIJEV), számos nemzetközi borversenyre hívják borbírálóként (többek között Mundus vini – Németország, Finger Lakes IWC – USA, Vinagora – Magyarország, Concours des Grand Vins Blancs du Monde – Franciaország), s emellett a nemrég alakult Külhoni Magyar Borászok Egyesületének főtitkára, a garamkövesdi Szkala Polgári Társulás elnöke és a Muzslai Hegyközség elnökségi tagja.
Egykori pincekulcsok (Fotó: facebook)
Tényleg beszélhetünk már borkultúráról a Felvidéken, termelői és fogyasztói szinten?
Nehéz általánosságban szólni a felvidéki borkultúra színvonaláról. Lemaradásban vagyunk Európához, Magyarországhoz képest, de a főváros és egyes régiók kivételnek számítanak, illetve létezik szinte mindenhol egy-egy közösség, borbarátok, akik igénylik a jó borokat. Gyakran viszont a kapcsolat hiányzik köztük és a helyi borászok között, így előfordul, hogy középszerű külföldi borokat tartanak nagyra, miközben a szomszéd településen, vagy akár két utcával odébb sokkal jobb borhoz juthatnának, közvetlenül a pincéből. Termelői szinten egyébként egyértelmű a fejlődés. Egyre több a családi borászat, egyre többen készítenek palackos tételeket.
A probléma, hogy nehezen találják meg a piacaikat, aminek több oka van. Egyrészt a magyar bortermelőket nehezebben fogadja el a szlovák fogyasztó, a kereskedők pedig szlovák „sztárokat“ futtatnak inkább. Vannak kivételek, de ahhoz nagyon ki kell lógni a sorból, valami nagyon különlegeset kell kínálni. Adódna a helyi piac, de a borturizmushoz még hiányzik az infrastruktúra, sokszor a borászat sincs felkészülve a vendégek fogadására. Ez pedig mindenképpen kitörési pont lehetne, főleg olyan turisztikailag forgalmas települések környékén, mint Párkány. A harmadik lehetőség a vendéglátás, de az leginkább a tömegturizmust szolgálja ki, az éttermek jellemzően nem tartanak helyi borokat (sőt más helyi termékeket sem). Ez nemcsak dél-felvidéki probléma, ugyanezt látjuk akár a Balatonon is.
Hiányzik a közös hírverés, a helyi értékek szervezett bemutatása. A fesztiválok, nyitott pince napok is fontosak, de ennél több kell. Borvidéki prospektusok több nyelven, közös honlap, online kampány, irányítótáblák, gasztronómiai kampány, egyéb kommunikáció. Láthatóvá kell tenni a borvidéket, ösztönözni a helyi lakosságot és az ide látogató turistákat arra, hogy kóstolják meg, ismerjék meg, válasszák a helyi borokat. A borkultúra fejlesztése a borászok feladata is, nem szabad a babérokon ülni, és várni, hogy majd felfedeznek bennünket. Lehet akármilyen jó a bor, ha senki nem tud róla, akkor a pincében fog megöregedni…
Borkóstolás közben (Fotó: facebook)
Térségünkben az Alsó-Garam és a Duna mentén évről évre szakmai konferenciákat szervez, vagy inkább továbbképző tanfolyamokat, versenyeket. Milyen céllal és milyen eredménnyel?
2006 óta minden évben megrendezzük az Újévi Borászati Tanfolyamot Garamkövesden. Hiánypótló volt a maga nemében ez a rendezvény, hiszen korábban nem volt magyar nyelvű szakmai konferenciája a felvidéki borászatnak. Évente 120-150 szőlészettel, borászattal hivatásszerűen vagy hobbiként foglalkozó résztvevőt látunk vendégül, meghatározó szakmai eseménnyé vált. Azóta többen próbálták követni a példánkat, kisebb-nagyobb sikerrel, voltak, akik a segítségemet is kérték a szervezésben.
Ezenkívül kisebb tanfolyamokra, szakmai estekre került sor, illetve ide tartozik az évente megrendezett Garam menti nagydíj és a Veltelini borverseny is, utóbbival a legelterjedtebb fehérszőlőfajtára próbáljuk felhívni a figyelmet. A borversenyt magas szakmai színvonalon, felvidéki, magyarországi és más külföldi (erdélyi, brit) bírálókkal bonyolítjuk le. Jóval több tanfolyamjellegű rendezvényre lenne egyébként szükség, mert az a meglátásom, hogy a bortermelők nehezebben jutnak korszerű információkhoz, illetve a borok minőségét tekintve nincs összehasonlítási alapjuk. Nagyon jó kezdeményezés indult nemrég Muzslán, melynek lényege, hogy a Muzslai Hegyközség tagjai havonta más-más szőlőfajtából készült borokat kóstolnak meg közösen, beiktatva néhány külföldi bort is a sorba.
Geönczeöl Attila
Nemrég zajlottak Garamkövesden az ön által szervezett Nyitott Pince Napok. Hogy értékeli ezt? Sokasodnak-e a borosgazdák, illetve az érdeklődők?
A Nyitott Pincék azzal a céllal indult hat éve a Garam mentén, hogy megmutassuk a borszerető közönségnek a helyi értékeket, a száz-százötven éves hagyományos pincéket, a bennük dolgozó borászokat, az itt készülő borokat. Nagyon sok borfesztiválnak nevezett rendezvényt szerveznek a Felvidéken, de ezek nagy része nem a borokról szól, hanem a színpadon fellépő sztárokról. A rajongók jönnek, megnézik a koncertet, esetleg vesznek hozzá bort is, de nem igazán hagy nyomot bennük a helyi borkultúra. Az elmúlt években próbálkoztunk mi is ismertebb előadókkal, de úgy láttuk, hogy ez a rendezvényt nem mozdítja előre. Idén úgy érzem, sikerült megtalálni az arányokat, köszönhetően a szervezésben sokat dolgozó Nagy Lucának és édesanyjának, Csongrády Zsófiának. Segítségükkel a helyi borászok többet tudtak a saját pincéjükkel, azok környezetével foglalkozni. Próbálunk további részrendezvényeket is beépíteni, ilyen a Garammenti Bordaltalálkozó és egy kis előadássorozat, mely nemcsak a borokról, hanem más helyi termékekről, élelmiszerekről is szól. Nagyon hangulatos bornapokon vagyunk túl, a több száz vendég remélhetőleg szép élményekkel távozott.
A közeljövőben Párkányban lesz egy figyelemre méltó esemény, amit szintén ön szervez…
A Duna-party Borpiknikre gondol, melyet szeptember 8-ra szervezünk a párkányi csónakház udvarára. Ezt egy borbarátoknak szóló vidám rendezvénynek szánjuk 4-5 helyi borásszal, halsütéssel, grillel, bográccsal. A csónakház nagyszerű helyszín, a Mária Valéria híd lábánál, csodás kilátással a hídra, esztergomi várhegyre, bazilikára. Hagyományt szeretnénk ezzel is teremteni, évente akár többször megismételve. A rendező a Párkányi Borklub, amelyhez társszervezőként kapcsolódott a Dunamente TDM is. A Párkányi Borklubot a hármunk által alapított Parkan-Granum Terroir borászkör és a párkányi Platán Étterem bevonásával indítottuk tavaly januárban. A Párkány környéki borbarátokat próbáljuk megszólítani, havi rendszerességgel szervezünk boresteket a Platán Étteremben, meghívott borászokkal vagy más előadókkal.
