Immár hagyományosan, az augusztus 20-ai ünnep előestéjén adták át a Népművészet Mestere és a Népművészet Ifjú Mestere díjakat. Az elismerésben részesülők között külhoniakat is kitüntettek.
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a 32. Mesterségek Ünnepén, augusztus 17-én adta át tíz művésznek a Népművészet Mestere, ötnek pedig a Népművészet Ifjú Mestere díjat. A kitüntetésben azok részesülnek, akik saját közösségükön belül elismert, a környezetükre hatást gyakorló, mintaadó alkotó vagy előadó egyéniségek, akik jelentős hagyomány-átörökítő és értékmentő tevékenységet végeznek. A díjazottak között – a Hagyományok Háza felterjesztése alapján – öt külhoni mester is szerepel.
Bartha Gergely mezőpaniti táncos – Gerő bácsi és felesége, Joli néni egy olyan időszakban került a figyelem középpontjába, amikor a legtöbb folklorista már feladta, hogy talál még kiemelkedő zenészt, táncos egyéniséget Maros megyében. Táncuk, kedvenc nótáik a magyar nyelvterületen ismertté és kedveltté váltak. Sorra készültek a mezőpaniti táncok koreográfiái. Varázsuk a mai napig is tart, szinte hetente látnak vendégül Magyarországról, a Felvidékről, valamint a tengeren túlról is érdeklődőket.
Varga Judit szövőasszonyt szűkebb hazája, a kárpátaljai Nevetlenfalu közössége tiszteli és szereti, ő pedig nagy gondossággal adja át az őseitől kapott kézműves tudást. Saját gyermeke nincs, így minden energiáját a körülötte élőknek szenteli. Vannak követői, akik szívesen tanulják tőle a szövés mesterségét. Foglalkozásain évente 200-300 gyermek, érdeklődő sajátíthatja el a szövés fortélyait. Immár 22. éve tanítja a fiatalokat a nyári Péterfalvi Népzene és Néptánc Kézműves Táborban. Külön élmény, hogy a szövési alkalmakat színes történetekkel is fűszerezi, és szép hangjának köszönhetően a munka közben az éneklés sem marad el.
A mérai Varga Erzsébet Kalotaszeg legrégebben működő és legjelentősebb bujkakészítője nemcsak saját szűkebb és tágabb régiójában ismert, munkássága nagyban hozzájárult, hogy a bujka révén Kalotaszeg népművészete a világ számos országában is figyelmet kapjon. Az idők folyamán megtanulta, hogy a különböző környékbeli falvakban hogyan díszítik ezt a viseletdarabot, így más közösségek igényei szerint is tud dolgozni, az ott jellemző stiláris jegyek megtartásával. Az általa készített ruhadarabok – a táncházmozgalmon keresztül – eljutottak többek között Hollandiába, Japánba és az Egyesült Államokba is.
Hârleţ Ioan „Nucu” budatelki prímás (Erdély) szerény, visszahúzódó, nagy tudású muzsikus, aki minden alkalommal készséggel áll a gyűjtők rendelkezésére. A fővárosi, majd a helyszíni gyűjtéseknek köszönhetően pár éven belül több népzenei együttes és néptáncegyüttes műsorába is belekerültek a budatelki hagyományos dallamok és táncok. Ez a tudás Harlet Ioan nélkül nem válhatott volna közkinccsé. A hagyományos erdélyi hegedűjáték egyik utolsó képviselője, aki mind játékstílusában, mind repertoárjában egyedülálló tudással rendelkezik, és azt örömmel osztja meg a fiatal népzenészekkel.
Lele József muzslyai citerás (Délvidék) szakmai tudását teljes szívvel adja át a jövő nemzedéknek. Tizenhét éve vezeti a Muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület citeraszakosztályait és a helyi általános iskolában is tanít. A Pöngető és a Kisbanda citerazenekar művészeti vezetője, és egy ideig ő irányította a lányokból alakult Rozmaring citerazenekart is. Tanítványai a különböző magyarországi és vajdasági népzenei versenyekről, vetélkedőkről mindig díjazottként tértek haza.
