Ajnácskő után Rimaszombatot választotta, s pár hét alatt az újonnan alakult U 17-es csapat vezéregyéniségévé vált. Volt már középhátvéd, középpályás, balszélső, de játsszon bármelyik posztján is, rendkívül gólveszélyes. Danyi Roman legutóbbi bajnokiján a rakolciaknak két góllal köszönt be, s öt góllal ő a csapat legeredményesebb gólvágója.
A focival otthon, Balogfalán ismerkedett meg – s míg két bátyja csak hobbiszinten rúgta a lasztit, bár bátyja, Marek kapusként még ma is beszáll egy-egy mérkőzésbe –, addig ő gyerekkorától a fociban látta a kitörési lehetőséget. Édesapja, aki fiatalon meghalt, remek kapus volt, s így talán nem véletlen, hogy ő is a focipályán kötött ki. Mivel a faluban megszűnt a labdarúgócsapat (bár az elmúlt két évben a Felvidéki Labdarúgó-bajnokságba már sikerült benevezni, s az idén a martosi döntőig is eljutottak Szabó Gábor vezetésével), barátaival, Botos Norberttel és Szajkó Ádámmal a feledi serdülőcsapatban kötöttek ki, ahol Berki Sándor vette „kezelésbe” őket.
Innen két idényre Ajnácskő következett Ján Oštrom irányítása alatt. „Nagyon jól éreztem ott magam, és nehéz volt eljönni onnan, mert nem csak a csapatot hagytam ott, de a legjobb barátomat is. De azért visszavárnak, s már a felnőtt csapatba ajánlottak szerződést” – emlékszik vissza az ajnácskői évekre. A Várgedei Alapiskola befejezése után a tervei között a zólyombrézói (Podbrezová) futballakadémia is szerepelt, de édesanyja nem engedte el, így a rimaszombati Szolgáltatóipari- és Kereskedelmi Szakközépiskolában folytatta pincér szakon.
Innen viszont már alig pár méterre van a futballpálya, s a II. ligás lehetőség mellett ez is közrejátszott abban, hogy Roman a rimaszombati MŠK egyesületét választotta. Nem indult könnyen az új csapatban, hiszen alig volt idő összeszokni, de Marek Valkučák tréner irányítása alatt a kezdeti nehézségek után már mutatkoznak az első eredmények is.
Roman az első hazai bajnokin, a liptószentmiklósiak ellen is betalált, bár aztán a következő hazai mérkőzésen, a zsolnaiak ellen összejött egy szerencsétlen öngól, amellyel vesztettek is, ezt követően már csak az ellenfelek kapujába talált be, a turzófalvaiak után a rakolciaknak is két gólt rúgott.
„Igen, öt gólt szereztem, de ez a csapat érdeme is. Már sikerült meccseket nyernünk, és ez nagyobb önbizalmat adott nekünk. Így jobb a hangulat is közöttünk. Minden edzésen keményen edzünk, és meccsről meccsre egyre többet adunk vissza.
A csapatban nagyon jól érzem magam, s bár nemrég érkeztem ide, mindenki kedvezően fogadott, és nincs köztünk semmi versengés. Egy csapat vagyunk, s vannak hárman-négyen, akikkel a focizáson kívül is jó haverok lettünk” – értékeli az elmúlt pár hónapot Roman, aki társaival reménykedik abban, hogy létrejön a fociakadémia, s ezáltal sokkal jobb lehetőségek várhatnak rájuk.
S hogy mik is a tervei az elkövetkező évekre? „A példaképem Cristiano Ronaldo, és az egyik álmom, hogy vele találkozhassak, ami pedig a további pályámat illeti, szeretnék egy olyan nagy csapatban szerepelni, ahol a nézőszám 10 ezer fölött lesz. Nagyon jó lenne, ha ezek az álmaim megvalósulnának” – mondja Danyi Roman, aki ha így folytatja, minden esélye megvan a sikerre és a jeles focikarrierre.
