A Filmhíradók Online portálon található egy film 1918 szeptemberéből, amelynek
Abbáziai gyermeknyaraltatás a címe, és a tengerben vidáman fürdőző, majd a parton sétáló gyerekek láthatók a képkockákon, végül pedig az, ahogy a vonatuk befut az állomásra.
Ám aki kicsit utánaolvas ennek a történetnek, hamar rádöbben, hogy közel sem volt minden olyan idilli, mint azt a filmhíradó mutatja. Sőt, ez a gyermeknyaraltatás, aminek Károly király volt a védnöke, nyugodtan lehetne akár a Monarchia összeomlásának a jelképe is. A háttérben pedig ott található a korrupció, a rossz szervezés, csakúgy, mint a hivatalnokok „kedélyes hülyesége”, hogy Jászi Oszkárt idézzem, aki szintén foglalkozott ezzel a botrányosra sikeredett nyaraltatással.
A felelősség árnyéka a szociáldemokratákra is rávetült, hiszen a szervezésbe a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületét is bevonták a népjóléti szervek. Az előző évi nyaraltatást ugyanis még ez az egyesület kezdeményezte és bonyolította le. 1918-ra viszont már a király vállalta magára a védnökséget, és az állami szervek is ott fontoskodtak a szervezésben. És mint ilyenkor lenni szokott, a sok bába között elveszett a gyerek.
Ezért írhatta a Népszava augusztus 3-i vezércikkében a következőket:
„A kormány, a kormánybiztosság és a hatóságok nem háríthatják el magukról a nagy és súlyos felelősséget. Ne felejtsék el, hogy az állam egész apparátusa állott jót arról, hogy a gyermekek vidám és bő, egészséget és frissességet hozó üdülésre mennek. Ne felejtsék el, hogy miniszterek és tábornokok búcsúztatták őket a pályaudvarokon, hogy Himnusz-énekléssel és nemzetiszín lobogócskákkal adtak hivatalos ünnepség jelleget a vonatok indulásának. Ne felejtsék el, hogy magának a királynak a neve és protektorátusa alá helyezték az egész akciót. Ha itt hibák történtek, ha itt a gyerekeknek egyetlen hajuk szála meggörbült, akkor ezzel súlyosan kompromittálták az egész hivatalos világot, a kormányt, az államhatalmat és magát a királyt is.”
Ugyanis már az Adriához megérkező gyerekcsapat fogadtatása is nyíltan ellenséges volt a nélkülöző lakosság részéről, amibe nacionalista hangok is vegyültek. Ugyanis a Pestről érkezett gyerekek ellátása valamivel jobb volt, mivel vonaton hozták utánuk az élelmiszert, míg az ő gyerekeik hetekig csak málékenyéren éltek. Szállást se voltak hajlandók nekik adni, ezért a gyerekek matrac nélküli vaságyakban aludtak. A tengerhez is csak ritkán jutottak el, mivel az olaszok akkor már rendszeresen bombázták a tengerpartot.
A gyerekcsapat tagja volt a két József gyerek is, Etelka és Attila. Attila a következő négysoros versikében összegezte tapasztalatait:
„A gyerekeket úgy szeretik,
Hogy csak mesékkel etetik.
Vége van, sej, vége van a szép nyárnak,
Vége van a gyermek-koplaltatásnak.”
Aki bővebben szeretne olvasni erről a rosszul elsült jótékonysági akcióról, az megteheti a következő linken.
