Szeptember 26-a csípős reggelén indult útnak mintegy 36 nagykürtösi járásbeli kilencedikes és kísérő tanáraik a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának szervezésében megvalósult „Nagyjaink nyomában” elnevezésű tanulmányi kirándulásra.
A 2012 óta évente megrendezett utazás célja, hogy a Nagykürtösi járás magyar alapiskoláinak végzősei behatóbban megismerkedjenek a járás neves szülötteivel és emlékhelyeikkel, kiemelten is a magyar irodalom két géniuszával, az Alsósztregován született Madách Imrével és a szklabonyai származású Mikszáth Kálmánnal.
A tanulók megkapták a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya által összeállított Csemadok-füzetek sorozat első köteteként megjelent Hagyaték című kiadványt, ami rövid életrajzi összefoglalója a járás neves szülötteinek. Útjuk első állomása Alsósztregován, a Madách-kastélynál volt. Az alsósztregovai kastély eredeti berendezést idéző enteriőrje, valamint Az ember tragédiája egyes színeit megjelenítő kiállítási elemek és a műhöz Zichy Mihály és más neves képzőművészek által készített, itt is kiállított illusztrációk érzékletesen hozták közelebb a diákokhoz Madách Imre világát.
A kastély szalonjában egy nagyméretű portrét is láthattak Madáchról. A képet Nógrád híres festője, a szintén a mai Nagykürtösi járásban található Alsóesztergályban 1855-ben született Kubányi Lajos festette. A múzeum megtekintése után tiszteletüket tették az író sírjánál. Az egyik diák felolvasta Madách Imre Sírom című költeményét, majd a pedagógusok elhelyezték az emlékezés koszorúját.
A következő állomás a szklabonyai Mikszáth Emlékház volt. A faluban, egy ma már nem létező házban született, ifjúkorát pedig a mostani emlékházban töltötte a Palócföld legnagyobb írója, Mikszáth Kálmán. Itteni élményeit felhasználva írta meg az első jelentősebb irodalmi elismerést eredményező Tót atyafiak és A jó palócok című elbeszélés-gyűjteményeit. A település az író pályájának 40 éves jubileumán, 1910-ben felvette a Mikszáthfalva nevet. Rövid megemlékezés után megkoszorúzták Mikszáth szobrát.
Következő állomásuk Zsély volt, ahol fejet hajtottak a 20. századi szlovákiai magyar irodalom jeles személyiségének, Zsélyi Nagy Lajosnak a sírjánál. Átkelve a ma már légiesnek tűnő országhatáron, vagyis az Ipoly hídján, Magyarországon folytatták a nógrádi túrát.
Útjuk következő célja Horpács volt. Mikszáth 1904-től haláláig, 1910-ig használta nyaralóként az itteni birtokot. 1906-ban, a Jókai Mór élete és kora című művének honoráriumából a régi Szontagh-kúria mellé új „kastélyt” építtetett. Ma ez ad otthon a róla szóló múzeumnak, amit szakértői vezetéssel a csoport is megtekintett. Horpácsi látogatásuk végén még készült néhány derűs fénykép az épület előtt bronzba öntött Mikszáthtal egy padon üldögélő diákokról.
Horpácsról visszamentek Balassagyarmatra, az egykori nógrádi megyeszékhelyre – ahol mind Madách, mind Mikszáth hosszabb-rövidebb ideig viselt hivatalt. A városon keresztül Csesztvére gurult be az autóbuszuk. Csesztve Alsósztregova után a második legfontosabb Madách-emlékhely. A mai napig megmaradt kúriát Madách Imre az édesanyjától, Majthényi Annától kapta nászajándékként. Itt lakott családjával 1844 decembere és 1853 szeptembere között. A kúria helyiségeiben a Madách-család több jeles képviselőjéről, a csesztvei évek örömeiről és viszontagságairól, Az ember tragédiája keletkezéséről, előképeiről olvashattak sok érdekességet a tanulók.
Meglepő volt látni Madách Imre kiállított grafikai és festészeti remekeit, ugyanis nemcsak az irodalomban, hanem ezekben a művészeti ágakban is jeleskedett.
A diákok nagyon élvezték az utolsó teremben azokat a jelmezeket, melyeket magukra öltve Az ember tragédiája egyes színeinek szereplőiként léphettek színpadra. Az eddigi helyszínekhez hasonlóan közös fotózás és koszorúzás keretezte csesztvei látogatásukat.
Megálltak Mohorán is, a kis evangélikus templomnál, ahol Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona 1882. december 31-én, immáron másodszor házasodtak össze. Itt megkoszorúzták a templommal szemközti parkban Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona szobrát, majd elindultak utolsó állomásuk, az egykori Hont vármegyei, ma a szlovákiai oldalon található Csáb felé.
Csábon néhány méltató szó után fejet hajtottak Szeder Fábián, 1784 és 1859 között élt, csábi születésű bencés szerzetes, tanár, iskolaigazgató és rendi jószágkormányzó pár nappal korábban felavatott szobra előtt. Szeder Fábián volt a palócok első néprajzi leírója, 1819-ben megjelent A` palóczokról című népismereti tanulmányában részletesen ír e népcsoport eredetéről, szokásairól és különösképpen nyelvjárásáról.
A program a csábi általános iskolában zárult, ahol közösen megtekintették a Mátyás-emlékév kapcsán a budapesti Magyarság Háza gondozásában Hunyadi Mátyásról készült vándorkiállítást.
A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
A szerző a Petőfi Sándor program ipolynyéki ösztöndíjasa.
