Párkányban szeptember 9-ére a sétálóutca szabadtéri színpadára invitálták a szlovák ajkú honfiakat, hogy megünnepeljék Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulóját.
A szervezőt feltüntetni elmulasztó színes plakátot már jó pár héttel az esemény előtt kifüggesztették Masaryk és Štefánik méretes fényképével. Mint megtudtuk, a szervező a Párkányba telepedett cseh-morva származású Slabák Jozef, aki immár talán nyolcvanadik életévén túl is mérgezi a zászlajára tűzött szlovák–magyar barátság légkörét.
A megemlékezés ténye előtt értetlenül állunk, mert sem dátumában, sem tartalmában nem egyezik az időzítés.
Emlékezni mindenkinek szabad, sőt kell is! Viszont felháborító, amikor a város főterére kiáll egy szervező, nem pedig politikus vagy történész (habár tőlük sem hallottunk volna igazabb tényeket), hogy elemzze a történelmi kort, abszolút laikusan, félretájékoztató módon. Az is megdöbbentő volt, amikor a körülbelül száz szlovák, s több magyar bámészkodó előtt a szlovák–magyar baráti szövetség elnöknője üdvözölte a cseh–szlovák és morva közönséget.
Önmagáért beszélt a színpadkép is: óriási cseh zászló, mellette az arányaiban jóval kisebb nemzet, a szlovákok zászlaja. Slabák Jozef főszervezőnek valamiért bizonyára oka volt rá, hogy Párkányban elsőként szervezze meg a csehszlovák állam 100. évfordulójára rendezett megemlékezését, óriásplakáton Masaryk és Štefánik fényképével. Abban a volt Esztergom vármegyei Duna-parti városban, ahol 1910-es adatok szerint 3079 lakos élt, közülük 3016 magyar nemzetiségű.
A cseh légionisták 1919-ben a Párkánytól 2 km-re lévő Nánán 10 ellenálló ifjút lőttek agyon a megszállás idején, köztük egyik rokonomat is. Azért sem érthető e csehszlovák ünneplés éppen Párkányban, mert a szlovák–magyar baráti társaság vezérkara minden évben kimegy a Mária Valéria hídra, megünnepelni a hídavatást.
A fenti rendezvény viszont korántsem a barátságról, hídépítésről szólt…
