A Rimaszécsen is szolgáló református prédikátor születésének 370. és halálának 300. évfordulója alkalmából Rimaszécs Község Önkormányzatának kezdeményezésére tartottak hálaadó Istentiszteletet. Megemlékeztek a gályarab Otrokocsi Fóris Ferencről, a korának egyik legkiemelkedőbb alakjáról.
Az ünnepi hálaadó alkalmon szeptember 30-án a református templomban Nt. Milen Marcell beszolgáló lelkész hirdette az igét. Hálát adtak az előttünk járókért, s imádkoztak a következő nemzedékért, hogy ők is át tudják adni az Istenről való tudást.
Milen Marcell Pál apostol példáján szólt arról, hogy egykor sokan engedelmeskedtek az evangélium hívásának, és Pál imádkozott a gyülekezetért. A kedves tanítványához, Timóteushoz írt levél alaphangja is az örvendező hálaadás, hiszen Európa keleti peremén az apostolok munkájának köszönhetően egy áldott közösség alakult. Az evangélium hirdetése megnyilvánult a Szentlélekben, s Krisztusi közösséget formált, ahogyan majdan a gályarabok idejében.
Otrokocsi Fóris Ferenc hasonló tevékenységet végzett, mint Pál apostol. Vallásos buzgalmát református szüleitől örökölhette. Prédikált, tanított, könyveket írt, korának polihisztora volt. Milen Marcell felhívta a figyelmet, hogy egyaránt otthon volt a filozófiában, a teológiában. Lelkésze volt a rimaszécsi, rimaszombati, gyöngyösi, kassai református gyülekezeteknek. Élete folyamán sokat utazott.
Mint ismert, egyike volt azoknak, akik megjárták és megszenvedték a gályarabságot.
„Később a túlfeszített szellemi munka megtépázta lelki egészségét, s felerősítette idegbaját. Mégsem lankadt vallásos buzgalma. Igaz, hogy élete vége felé a katolikus vallás felé fordult, de ott is a Krisztust hirdette. Ha elolvassuk életrajzát, láthatjuk, hogyan élt közöttünk a mi érdekünkben” – világított rá a lelkész. Hozzátette, mivel minden mindennel összefügg, az ő munkásságának a hatása is ott van a mi életünkön.
A keresztyén és keresztény ember útja nem céltalan csavargás, hanem Isten vezetése a legboldogabb cél felé. A Krisztussal való közvetlen találkozás reménysége megtanít arra, hogy az élet gondjait és fáradalmait békességgel tudjuk elhordozni. Minden generációnak megvan a maga felelőssége, hogy példává lehessen – hangsúlyozta Milen Marcell.
Stubendek Márta, Rimaszécs polgármestere megemlékező beszédében előbb történelmi visszatekintést adott a 17. századi Magyarországról. Kiemelte a szervezett protestánsüldözéseket, templomfoglalásokat, kivégzéseket, rendkívüli törvényszékeket.
„A magyar kálvinizmus soha nem függött senkitől, sem Bécstől, sem pedig Rómától. A mindenek fölötti cél Jézus Krisztus evangéliuma. A gályarabok a Krisztus iránti hűségükkel nagyon nagy példát adnak nekünk is” – mondta.
Név szerint említette a többi gömöri gályarab-prédikátort is, akiknek jelentősége abban áll, hogy mint üldözöttek elszántságukkal legyőzték az üldözőket, s a hithez való ragaszkodás szimbólumai. Kitért arra is, hogy az Isten a próbatétellel együtt a kiemelkedés lehetőségét is megadja.
„Nekünk, mai embereknek azokban a próbákban kell megállnunk, és hűségesnek maradnunk, amelyek nekünk adattak. A kísértő számos menekülési útvonalat kínál fel: ne végezd a feladatot, menekülj el, tagadd meg a hitedet. Akik a próbák között is hűségesek maradnak, megtartatnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a szeretet a legfontosabb” – hangsúlyozta a polgármester asszony, aki beszédét Wass Alberttel zárta:
„Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
Az ünnepi Istentisztelet a nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével zárult, majd Otrokocsi Fóris Ferenc emlékére koszorút helyeztek el a templom előtti kopjafánál. Stubendek Márta polgármester, Ambrúzs Zoltán képviselő és Kolozsi Zoltán gondnok közösen helyezték el a megemlékezés virágait, majd Milen Marcell áldást kért a gyülekezetre.
