2016-ban jelent meg a Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában Simon Attila és Tóth László: A kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József a politikus és művelődésszervező című könyve, amit a társszerző, Simon Attila 2017 tavaszán szülőfalujába, Bátkába is elhozott. Ekkor kaptam kézhez a könyvet.
Főszereplőnk élettörténete és személyisége teljesen magával ragadott.
Simon Attila Tornalján, Szent-Ivány József egykori bejei birtokához közel, 2017. április 6-án, a Találka a könyvtárban című programsorozat következő rendezvényeként tartott figyelemfelkeltő könyvbemutatót. Sajnos, nem volt nagy az érdeklődés. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy tenni kellene valamit annak érdekében, hogy Szent-Ivány József nagyobb figyelmet kapjon. Hosszú út vezetett idáig, hogy Rimaszombatban emléktáblát avathatunk.
A hézagpótló könyvet Budapesten április 27-én mutatták be a Magyarság Házában. A Felvidék.ma tudósítása rávilágított, hogy mekkora a hézag történelmi ismereteinkben. Ezt már akkor felismerjük, ha csak belelapozunk a Kis lépések nagy politikusa című könyvbe, hátha még el is olvassuk…
Hallgatva a Simon Attilával készült beszélgetéseket, olvasva a könyvet, járva a könyvbemutatókat azon kezdtem töprengeni, hogy Gömörben hogyan lehetne még nagyobb figyelmet szentelni a politikusnak, s egyben kultúrembernek, akiről Attila mindig olyan szépen szólt.
Az első gondolatom az volt, hogy a Daxner utcai Magyar Közösségi Ház pl. felvehetné a nevét. Benne székel a Szövetség a Közös Célokért, a Magyar Közösség Pártja, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a kereskedőház. Itt van a kollégium, itt tartja összejöveteleit a Wass Albert Nyugdíjas Klub, itt gyűléseznek a civilek, itt működik a Roviga polgári társulás, a Rákóczi Szövetség célalapja, a Rimaszombat és Vidéke társulás stb. Tehát több ponton is kapcsolódik Szent-Ivány József szellemiségéhez, egy olyan emberhez, aki mindig közösségi célokat szolgált, művelődésszervező volt. Jól illeszkedik, példaképül szolgálhat mindannyiunknak. Ezt ma is így gondolom.
Az ötlettel 2017. október 5-én felkerestem Simon Attilát, aki támogatásáról biztosított, s javasolta, hogy akkor már emléktábla is jó lenne az épület falára, amit Szent-Ivány József leszármazottjai megtámogatnának. Elkezdtünk gondolkodni egy rimaszombati könyvbemutatóban, de a sűrű program miatt ez azon a télen már nem valósult meg. Az ötlet tüze viszont nem tudott kialudni bennem.
Közben sorra jelentek meg az írások a tót parasztgyerekből lett magyar úrról, aki a felvidéki politika egyik méltatlanul elfeledett alakja. 2017. szeptember 7-én a Magyar Nemzet könyvajánlójában azt írta, a kötet szerzői jelentős munkával gazdagították a szlovenszkói magyarságról való tudásunkat, és egyben felhívták figyelmünket egy olyan személyiségre, akinek varázsa még sok évtized távlatából is érezhető.
„Komplex személyiség volt” címmel 2017. november 22-én a napilapban is megjelent a témával kapcsolatban egy interjú Simon Attilával, melyben leszögezi Szent-Ivány „egyszerre volt földbirtokos és politikus, művelődésszervező és mecénás, túraautós és fürdőtulajdonos. De mindenekelőtt alkotó, teremtő ember, akinek óriási szerepe van abban, hogy az 1919-ben addigi hazájuktól elszakított szlovenszkói magyarok százezrei a revíziós álmodozás helyett saját kezükbe vették a sorsukat, valódi közösséggé kezdtek válni. Szent-Ivány folyamatosan alkotott, politikai pártot, újságokat, lapokat alapított, termálfürdőt épített ki, gazdasági egyesületeket hozott létre, novellákat írt. Trianon után ő adta ki a jelszót, hogy mindenkinek a helyén kell maradnia – nem kell elmenekülni Magyarországra. Eközben a prágai nemzetgyűlésben határozottan jelezte, hogy a magyarság sohasem fog lemondani önrendelkezési jogáról.”
Azóta eltelt 100 év, s mindez ma is aktuális. A gondolat tovább foglalkoztatott, hogy egy ilyen példaképet, mint Szent-Ivány József nem szabad elfelednünk.
Közben kitavaszodott. A Fundament Polgári Társulás 2018. április 19-én megszervezte a rimaszombati könyvbemutatót a Csillagházban. Itt kimondták, 1918 őszén a gömöri események élére a bejei Szent-Ivány József állt, aki a következő két évtizedben a felvidéki magyarság legfontosabb politikusa volt. Róla, tevékenységéről, a szlovákiai magyarok 1918 és 1938 közötti sorsáról Hegedűs Norbert beszélgetett Simon Attila történésszel.
Szent-Ivány korában Rimaszombat volt a magyar közélet központja, itt fogant meg a Prágai Magyar Hírlap ötlete, a pártot is innen irányították. Felismerte, hogy ahhoz, hogy a helyi magyar közösség megmaradjon, helyben kell mindenkinek dolgozni. Szent-Iványi a Gömör-Kishonti Gazdaegyesület elnökeként is tevékenykedett, példás gazda volt, neki köszönhetően ez volt akkor a legsikeresebb egyesület. Arra törekedett, hogy gazdaságilag is megerősítse ezt a közösséget. Mindez még jobban megerősítette bennem, hogy helye van Rimaszombatban a Szent-Ivány József emléktáblának.
Az ötletet felvetettem a Közösségi Házban székelő szervezetek vezetőinek. Így Gál Sándor, Ádám Zita, Auxt Ferenc, Molnár Zsuzsa – Isten nyugosztalja, Hanyus Erik, Gál Piroska és mint jó szomszéd, Hajdú István támogatták az elképzelést, s megfogalmaztuk a Névadási és emléktábla-elhelyezési kérelmünket a fenntartó, a Tompa Mihály Református Gimnázium felé. Az ügy intézését a Szövetség a Közös Célokért Rimaszombati Területi Irodája vállalta fel. A tábla és a dombormű elkészítésével Gábor Emese budakeszi képzőművészt bíztuk meg, akinek ez a remek alkotás lett az első felvidéki munkája.
Mint a Szövetség a Közös Célokért Rimaszombati Területi Irodájának munkatársa hálatelt szívvel köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy 2018. október 19-én felavathatjuk Szent-Ivány József első emléktábláját.
