Egy évvel a reformáció 500. évfordulója után, a hitújítás 2018. évi hónapjában ugyancsak érdekes lenne ki mit tud-ot rendezni arról, hogy ki mennyi világhíres és hazai protestáns nevet tudna előhozni emlékezetéből.
Tartok tőle, hogy a nagy nevek, Luther, Kálvin, Károli Gáspár, Bethlen Gábor, Kossuth Lajos, Áprily Lajos, Németh László, Wass Albert és mások nevei mellett kevés „kisebb”, de meghatározó jelentőségű név jutna eszünkbe hirtelenjében. Pedig sok százan, ezren vannak, akik valami minőségit adtak a világnak, amire érdemes lenne jobban emlékeznünk.
Ha valaki beül a Peugeot-jába, jutna-e eszébe, hogy a cégalapító francia protestáns volt, és a család a szociális jólét számos intézkedését valósította meg, messze megelőzve ezzel korukat?! Vagy amikor belépünk a Raiffeisen bankfiókba vagy a Deichmann cipőáruházba, jut-e eszünkbe, hogy a cégalapítók protestánsok voltak? Vagy amikor bekapcsoljuk számítógépünket, gondolunk-e arra, hogy a Microsoft világbirodalom létrehozója, Bill Gates szintén protestáns? Vagy amikor Agatha Christie krimijeit faltuk, vagy Andersen meséit olvastuk unokáinknak, vagy Rembrandt és Van Gogh festményeit szemléltük, Shakespeare drámáit, színműveit olvastuk vagy színházi előadásban néztük, vagy Kant, Hegel, esetleg a lambarénei nagy fehér orvos, Albert Schweitzer és mások grandiózus szellemi, filozófiai, etikai műveit, építkezését megcsodáljuk, vagy a fociban Beckham káprázatos játékát élveztük, a zenében Bach és mások testet-lelket átjáró muzsikája szárnyain Istenhez, de legalábbis éteri magasságokba szárnyal a lelkünk, vagy amikor a Vöröskereszt világméretű áldozatos szolgálatát látjuk, jut-e eszünkbe Henry Durant, s az, hogy ők mind protestánsok? Tudnánk ma emberi jogokról, vallásszabadságról beszélni a holland Hugo Grotius, a nemzetközi jog református atyja nélkül? Istennek hála, a sort szinte végeláthatatlanul lehetne folytatni.
Most olyan virtuális Pantheon, arcképcsarnok építésére invitálom a Kedves Olvasót, amibe akár olvasóként is beírhat bárki egy rövid portrét olyan protestánsról, aki emlékezésre és emlékezetre méltóként jut eszébe. (Elküldhető az írás ide: bekefy.lajos@gmail.com, megjelentetéséről egyeztetünk!).
Hugenották, evangélikusok, reformátusok, presbiteriánusok, anglikánok, kongregacionalisták, metodisták, adventisták, pünkösdiek, újprotestánsok, baptisták és más protestáns hitfelekezet odaadó, Istentől sokra hivatott tagjai ők.
Hatalmas történelmi menet, akikről pedig itt csak nevük említésével írtam, a jéghegy csúcsának egy kristálykáját alkotják csupán.
Építsük együtt az emlékezés és a tiszteletadás virtuális csarnokát!
Amikor az ember elér egy bizonyos életkort, elkezd érdeklődni ősei, elei, családja múltja, története iránt. Így van ez a lelki-szellemi családdal is. Kik is voltak azok a protestánsok, akikre lehet, hogy egy adott pillanatban nem volt méltó a világ, de Isten azért küldte őket a Földre, hogy áldássá váljanak ott, ahol éltek/élnek, s abban, amire tálentumot kaptak.
Nem véletlen, hogy ha a google keresőbe beütjük a „world famous Protestants” fogalmat, 15 milliónál is több találatot kapunk. Az sem véletlen, hogy francia szellemességgel, német precizitással Párizsban 2003-ban a protestáns lelkész, Eugéne Bersier javaslatára, és a Francia Protestantizmus Történelmi Társaságának támogatásával megalkottak egy fantasztikus protestáns virtuális múzeumot, a Musée Virtuel du Protestantisme-ot, melyen három nyelven, franciául, angolul és németül lehet száguldani a keresztyén és protestáns múlt minden ismert vagy kevésbé ismert állomásához, helyéhez, személyéhez.
Az időgépbe most mi is beszállhatunk, és saját múltunk homály fedte, ismeretlenségben szendergő vidékei felé indulunk. Saját protestáns hitünk forrásvidékeihez, meg a jelenkor földrajzilag tőlünk távol élő protestánsainál vizitálunk kicsit.
Tiszteletadás, számadás, ismeretszerzés, roppantul gazdag örökségünk tudatosítása a célunk. Soli Deo Gloria!
Nagyszerű lehetőségünk, hogy a világhálón pár szempillantás alatt oda utazhatunk, ahová szeretnénk. Így mód van arra, hogy nemcsak térben, de egyúttal időben is átröppenjünk 1000 kilométert és pár száz évet. Kálvin János Genfjében is landolhatunk az 1550-es évek tájékán…
A virtuális arcképcsarnok idegenvezetője: Dr. Békefy Lajos. Kövessék a facebookon!
