A Rimaszécsi Polgári és Vállalkozói Szövetsége polgári társulás a Himnusz születése alkalmából hagyományosan ünnepi délutánt rendez már ötödik esztendeje, hogy felhívja a figyelmet kultúránk gyöngyszemeire.
Kárpát-medence-szerte a magyar kultúra napja alkalmából különböző rendezvényeken emlékeztettek bennünket évezredes gyökereinkre, múltunkra. Rimaszécs sem szeretne kimaradni a sorból, s bár a közönségszervezés ebben a gömöri faluban sem egyszerű, de a polgári társulás vezetői nem adják fel.
„Szeretnénk felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőrizni. Ez a nap arra is alkalmas, hogy tudatosítsuk, van mire büszkének lennünk, s a ránk hagyott kulturális örökségünket felelősséggel kell vállalnunk” – mondta ünnepi beszédében Gál Mária, a rendezvény ötletgazdája.
A helyi szervezők fontosnak tartják, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének. Arra biztatták a résztvevőket, hogy legyünk büszkék a kultúránkra, mert segítette megmaradásunkat, hitünket.
„Ha meg akarunk maradni, ragaszkodni kell nyelvünk tisztaságához, s mindenhez, ami magyar. S amit fontosnak tartunk, azt meg kell ünnepelnünk”
– hangsúlyozta Gál Mária.
Az ünnepség színvonalát emelte Vitkó Egon, az Ózdi Huszárbandérium kapitánya és csapata, akik elhozták a Szent Korona mását is.
Ilyenkor pár éve a matyó díszítéses magyar zászlót is kihozzák a rimaszécsi református templomból, hogy a színpadot díszítse. A zászlóról tudni kell, hogy 2016. május 28-án ünnepi ökumenikus istentisztelet keretében avatták fel.
A katolikus mezőkövesdiek által adományozott új magyar zászlónak helytörténeti gyökere van: a Mezőkövesdi Kath. Egyh. Énekkar 1908-as és a Kathólikus Olvasókör magyar zászlóját 1944 novemberében zsákmányolta el egy szovjet katona. 1945 elején egy bátor rimaszécsi vasutas, Balyo Ödön látva az értéket a szovjet katonánál, visszavásárolta tőle, majd féltve őrizték, és 1974-ben visszavitték Mezőkövesdre, s a rimaszécsi magyar közösség 2016-ban egy gyönyörű matyóhímzéses zászlót kapott érte cserébe.
A közönség megmerítkezhetett a magyar versek, mesék, énekelt versek, népdalok és énekek gyönyörűségében. Elsőként a rimaszécsi Speciális Alapiskola diákja igazolta, hogy kellő odafigyeléssel a hátrányos helyzetű gyerekek is csodákra képesek. A tizennégy éves Rác László bizonyította tehetséget, szavalt és csengő hangon énekelt.
Felléptek a helyi alapiskola tanulói, meseelőadásukkal megnevettették a közönséget a cakói alapiskolások. Megörvendeztette a közönséget az ismert melódiákkal Lichtmannegger Tibor bronzkoszorús nótaénekes, a zenei kíséretet Ligárt Róbert biztosította.
A Páko Mária vezette Ütős ötös kiegészülve a rimaszécsi srácokkal megzenésített verseket adott elő Pósa Lajostól, Tompa Mihálytól, Ágh Istvántól, végül Pósa Lajos: Magyar vagyok című versét együtt énekelte a közönség az együttessel.
A meghatottságtól többen a könnyeikkel küszködtek. Szinte már mindenki jól ismeri a nemesradnóti születésű gyermekvers szerző és szerkesztő sorait:
„Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje.”
A nemzeti identitásunk megőrzésére szolgáltak a serkei Kovács Magdaléna, az est háziasszonya előadásában felcsendült dalok is Kiss Katától A szétszórt gyöngyszemekhez és Áldott e föld és áldott e szó címmel. Utóbbi így zárul: „Hazámban mindig otthon vagyok/Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok”. Akik Rimaszécsen január 25-én a kultúrházban összegyűltek, hogy a magyar kultúrát megünnepeljék, jó magyarok.
