„S miközben gondolatom ideér, testem a hómezőn már nem él, soha többé nem jutok már haza, gondolj rám a Donnál is Magyar Haza” (ismeretlen katonaszerző tollából).
Álljunk meg egy pillanatra és főhajtással emlékezzünk egy évfordulóra, melyről nem szabad megfeledkezni. Emlékezzünk azokra a katonákra, akik 1943. január 12-én esküjükhöz hűen teljesítették szolgálatukat és hősként helytálltak a doni áttörés során.
A doni katasztrófa körülményeinek és részleteinek tudatában hajtsunk fejet azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben haltak hősi halált vagy hadifogságba estek, és soha többé nem tértek haza családjukhoz.
1943. január 12-én kezdődött a 2. magyar hadsereg sorsát megpecsételő doni áttörés. A 2. magyar hadsereg által védett 200 km-nyi frontszakasszal szemben a szovjetek jelentős túlerőben voltak. Az urivi hídfőnél élőerőben három és félszeres, míg tüzérségben tízszeres, Scsucsjénél pedig két és félszeres élőerőbeli, valamint hétszeres tüzérségi fölényben voltak.
Január 12-én reggel a majd egyórás légi és tüzérségi előkészítés után az urivi hídfőből megindult a szovjet támadás. Tíz órakor a főerők is megkezdték az offenzívát. A kegyetlen erővel induló támadás ellenére a magyar csapatok ellenállása nem omlott össze. Sőt, még az állásaikból kiszorított egységek is ellentámadásokat indítottak. A harcok éjszaka sem csitultak, noha a hőmérő higanyszála -40 fok alá süllyedt.
Ez a kegyetlen hideg megpecsételte a harcokban megsebesült katonák sorsát. Alig negyed órán belül megfagytak. Másnap, 13-án hajnali ötkor a magyar csapatok mégis ellentámadásba mentek át, ami eleinte sikeresnek bizonyult. A 2. magyar hadsereg sorsa akkor pecsételődött meg véglegesen, amikor 14-én a scsucsjei hídfőnél is megindult a szovjetek ellentámadása. Alig tíz óra leforgása alatt 12. hadosztály teljes tüzérségét, honvédállományának pedig 70 százalékát veszítette el.
Ezek a katonák nem csak áldozatok voltak, egyben hősök is, olyanok, akik nem készültek hősnek lenni.
Az óriási Vörös Hadsereget a magyar katonák megállítani nem, csak lassítani tudták. Ezzel a bajtársiasságukkal több ezer magyar, német és olasz katona életét mentették meg 76 évvel ezelőtt.
A LIMES-ANAVUM Regionális Honismereti Társulás 2017 januárjában elindított egy regionális megemlékezést, melyet első alkalommal Párkányban a hősök emlékművénél tartottunk. Itt nem csak a Donnál elesett hőseinkre emlékeztünk. Egy tíz méter hosszú molinóra összegyűjtöttük a tágabb régió, az egykori Párkányi járás 32 települése hősi halottainak névsorát, településekre lebontva. Itt a hozzátartozók és emlékezők leróhatták kegyeletüket. Következő megemlékezésünket tavaly januárban Szőgyénben tartottuk, ahová szintén nagy számban jöttek a hozzátartozók, hadiárvák, özvegyek és emlékezők elhelyezni a kegyelet virágait és meggyújtani az emlékezés lángját a férjek, édesapák, testvérek és nagyapák emlékére.
Idén január 11-én Muzslán fogunk együtt emlékezni a 76 évvel ezelőtt történt doni tragédiára, ahol 15 órakor szentmise kezdődik a muzslai Kisboldogasszony-templomban, melyet a II. világháborúban elesett hősökért ajánlunk fel. Majd ezt követően a muzslai Csodaszarvas emlékműnél folytatódik a megemlékezés, melyen közreműködnek a helyi civil szervezetek és az oroszkai múzeum hagyományőrzői. A hozzátartozók és emlékezők este tíz óráig helyezhetik el a kegyelet virágait és a kihelyezett molinó előtt meggyújthatják az emlékezés lángját családtagjaik, ismerőseik emlékére.
Emlékezni mindig az utókornak kell, a mi feladatunk, hogy szeretettel emlékezzünk azokra, akik ott, akkor az életüket áldozták. Ezért január 12-én a katasztrófa évfordulóján gyújtsunk meg egy gyertyát a hozzánk legközelebb lévő hősök emlékművénél és emlékezzünk kegyelettel a 76 évvel ezelőtt történt tragédia hőseire!
