Olvasom, nézem a szlovák berkekben nagy vitát kiváltó „legnagyobb szlovák“ cirkuszról szóló tudósításokat. Igaz csak magyarul olvasom el, mert nekem ennyi is elég ebből a témából, s közben eszembe jut az az országfő, aki nagy támogatója a párkányi szolid kis maticás csapatnak.
Ha már a nép szavazta(?) a bekerült tíz legnagyobb szlovák címre esélyes személyeket – többségben korábban élteket –, én javasolnám az ötletadóknak, és a párkányi maticásoknak, hogy inkább Gustáv Husák vagy Andrej Hlinka szobrát állítsák fel Párkányban. De ezeket sem a Duna partjára, mert veszélyes lehet…
Javaslatomat azzal indokolom, hogy igaz, ők sem jártak Párkányban (legalábbis nem valószínű) de mégis a XX. század kiemelkedő személyiségei voltak.
Hát nem inkább nekik kellene, szegényeknek, ha már félresikerült ez a legnagyobb szlovák választás, s vitáznak rajta, akkor legalább valahol valakik emlékezzenek rájuk, ha mernek. Miért ne? Hiszen a legnagyobb szlovákok listájára is a mai szlovákok jelölték őket.
Úgy néz ki, Jánošík már kiesett egyesek kegyeiből, lehet valahol olvasták, hogy Jánosík György volt a neve, s tizennyolc évesen beállt Rákóczi kuruc seregébe? Megbűnhődött érte, mert ezért kivégezték:
„a liptói pandúrok 1713-ban elfogták. Kínzást sem nélkülöző bírósági tárgyaláson fosztogatás és a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel vádjával halálra ítélték, és 1713. március 18-án Liptószentmiklóson kivégezték.”
Tehát őt nem, mert valóban nem volt ez egy tisztességes dolog, még ha nem is tehetett róla, hogy Thököly Imre kuruc államában született.
A másik „javaslatom” Andrej Hlinka, ő aztán igazi nemzeti volt, illene neki a „legnagyobb szlovák” jelző.
Egységesíteni akarta a szlovák nemzetet, mivel 1929-ben a választásokon Szlovák Néppártja 28, hat évvel később 30%-os támogatást kapott, de ez célja eléréséhez kevés volt. Ennél több szavazattal rendelkeztek együtt a kommunisták és a szociáldemokraták, akiket „a katolicizmus kizárólagosságát hirdető pap-politikus” legszívesebben betiltott volna, s vallási intoleranciáját a szlovák evangélikusok mind a mai napig nem bocsátották meg neki.
A baloldali pártokat csak „zsidó-bolsevik csőcselékként” szokta emlegetni, ennek kapcsán vált ismertté az a vallomása is, amely szerint „Addig nem nyugszom, amíg a vörös Szlovákiából nem csinálok fehér Szlovákiát.”
1925-ben ezt nyilatkozta:
„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”
Hlinkának van már pár szobra: Eperjesen és az illavai börtön előtt mellszobra, Zsolnán egész alakos szobra áll. Ha a fenti idézet állna a párkányi emlékművén, lehet, még az itt élő magyarság sem háborogna.
Ötletem ellenére elképzelhető, hogy mégis marad a Štúr-szobor terve Párkányban… De mi van akkor, ha Párkány visszakapja a nevét? Ha a történelem kereke fordul, és e város visszatér – legalább nevében – önmagához?
