Január 8-án, az új polgári év első hónapjának, Boldogasszony, avagy télhó, más megnevezés szerint fergeteg havának második keddjén, jó szokásukhoz híven megtartották a nagyszombati magyar misét és baráti találkozót.
Gyönyörű hóesésben, bár az útviszonyok miatt kissé nehezebben, de nagy lelkesedéssel érkezett meg a Fő utcai Szent Ilona templomba, a közösség törzshelyére a kitartó tucatnyi résztvevő.
A misén a zenét most is Új Krisztina és Csámpai Boglárka énekesek, valamint Új Sámuel hegedűs biztosította. Két nappal lévén Vízkereszt ünnepe után még karácsonyi énekek is elhangzottak, de felcsendültek ifjúságiak is.
Kiss Róbert atya prédikációjában Lisieux-i szent Teréz egyik mondását idézte, mely szerint: ha az Úr Jézus újra születne, kisbaba, majd óvodás, iskolás, diák, egyetemista lenne, akkor biztosan minden tantárgyból jelesre teljesítene, kivéve azonban egyet, éspedig mi mást, mint a matematika. Már abból is kifolyólag, hogy rosszul számolna, hiszen
mindig többet ad, mint amennyit megérdemelnénk, sokszorosan megjutalmaz bennünket olykor nem is érdemeinkhez mérten.
A mise családias hangulatban zajlott, a még kivilágított karácsonyfa és a Szentföldről hozott betlehem, melynek különlegessége, hogy az alakok olivából készültek, még visszavarázsolták a karácsony hangulatát, a szentestét. A karácsonyi énekek közül felcsendült a Pásztorok, pásztorok, az újéviekből a Szép kelet, szép nap, a legvégén pedig elhangzott a Csendes éj.
Kivonulva a résztvevők a teljesen behavazott, mesés, festői Fő utcára lettek figyelmesek, melyen alig járt egy-két lélek. Átmentek a közösségi terembe, ahol Nemcsek József nagyszombati lakos Róbert atya kérésére újévi pohárköszöntőt mondott. Elmondta: kívánja, hogy
a kitartó mag mindig itt legyen a további alkalmakkor, de ennél többen is legyenek, főképpen pedig fiatalok, diákok, akik a magyar jövőnk zálogai.
Ezt követően kötetlen beszélgetéssel, könnyebb és komolyabb témákkal egyaránt folytatódott az est az asztalt körbeülve. Szó volt a karácsonyi ünnepekről, ki hogyan töltötte, mi volt az ünnepi szentesti vacsora, hol és mennyire élnek még a mendikálási szokások. Pozsony-Vereknyén például már évek óta a 20 órai „éjféli” mise után szintetizátorkísérettel énekelnek el közösen a hívőkkel a ministránsok néhány karácsonyi mendikás éneket.
Megemlékezett Róbert atya nagymamájáról, aki ebben az évben lenne 100 éves. Ugyancsak szó volt Pozsony utolsó magyar karácsonyáról, a január elsejei rendszeres megemlékezésről a koronázó város 1919-es elfoglalásáról, a mindennapi ügyes-bajos dolgainkról, ezekre keresve megoldásokat.
A baráti társaság a kilenc órás zárórát követően vette az útirányt hazafelé és érkezett meg szerencsésen hajlékába. A jövő hónapban, február 12-én ünneplik hatodik „születésnapjukat”, majd márciusban, ugyancsak 12-én emlékeznek meg az 1848. december 16-ai nagyszombati csatáról a helyi temetőben levő emlékmű előtt.
