Itt a farsang, kezdődik a lakodalmas időszak, legalábbis azoknak, akik az egykori szokások hívei, s ekkor tartják az esküvőt, melyhez számos néphagyomány kötődik. Egy ilyen régi szokás volt a hérész, azaz egy olyan rokoni látogatás, amikor megajándékozták az ifjú párt és családját.
A gömöri szokásokról 1827-ből vannak feljegyzéseink. Balogh Sámuel egykori lelkész tett közzé egy írást Rövid rajzolatja a paraszt lakodalomnak Gömörben címmel. Ebben ír a hőrészről is, amely a lányos ház rokonainak látogatásáról szól:
Másnap tehát, akár a helységbe, akár messze földre vittetett a menyasszony, elindulnak egynehányan, és többnyire jó számmal, a hörészbe…
Visszahozni az értékeket
A nemesradnóti Lidike Pihenőház lakói azon fáradoznak, hogy régen elfeledett hagyományokat, értékeket hozzanak vissza a köztudatba. „Legelőször az édesanyámtól hallottam, hogy itt is jártak hőrészbe” – mondta Pósa Dénes, a Lidike Pihenőház üzemeltetője, majd hozzátette, hogy kisebb kutatás után kiderült, vannak bizonyos hérészes edények, amelyeket éppen innen, Nemesradnótról őriznek Budapesten, a Néprajzi Múzeumban.
A Lidike Pihenőház újragondolta a szokást, s fényképek alapján Fazekaszsaluzsányon Danka Bakšová kerámiaművésszel elkészíttette a hérészes edények 2018-as változatait,
melyeket ünnepélyesen is bemutattak a nagyközönségnek (erről itt számoltunk be), de előzetes időpont-egyeztetés után megtekinthetőek Nemesradnóton.
Lakodalmas szokások
Máté György néprajzkutató, a Magyar Néprajzi Társaság tagja korábban a Néprajzi Múzeumban dolgozott. A bemutatókor tartott előadásában felidézte a lakodalmas szokásokat.
Mint mondta,
az egész Kárpát-medencében, így Gömörben is a leggazdagabb, legváltozatosabb szokások jelennek meg a párválasztás, az esküvő és a lakodalom alkalmával. Ezek közül sok megmaradt vagy átalakult.
Ismertek például a vőfély, násznagy, menyasszonytánc, vagy olyan kifejezések, mint a háztűznéző vagy a kelengye, vagy a bekötik a fejét, pártában marad…
„De olyanokat is fel tudunk sorolni, amelyeket már viszonylag régi szokásként tartunk számon, holott pontosan tudjuk, hogy nem is olyan régiek. Például az eljegyzés, a jegyajándék kapcsán mindenki rögtön a jegygyűrűre, a karikagyűrűre gondol – tudjuk, hogy csak a vagyonosabbak között kezdett a 19. századtól terjedni – előtte jegykendő, ing vagy más ruhanemű volt” – hívta fel a figyelmet Máté György.
Ma a menyasszony szebbnél szebb fehér ruhában áll az oltár (lelkész) és/vagy az anyakönyvvezető elé.
Régen ez nem így volt. Minden menyasszony a legszebb, legdíszesebb ruhájában esküdött – helyi viseletben.
Sok tréfálkozás is történik egy-egy lakodalomkor: A menyasszony arcát bekötik, kötőjét (kötényét) kitartják és amíg pénzt nem tesznek bele, addig nem mutatják meg a menyasszonyt. Vagy a zenészek nem játszanak a hőrészeseknek, hiába kérik őket, csak ha fizetnek. Különböző tréfás ellenkezéseket is csináltak velük: csípős paprikát szórtak a tűzre, dörömböltek az ajtón, csörömpöltek – hogy a hőrészesek menjenek már haza. A lakodalom előtt tréfásan alkudoztak, hogy mutassák meg a lányt. Ezeknek különböző változatai itt-ott még ma is fellelhetők.
A hérészesek nagyobb méretű kalácsot is vittek, amiből mindenkit megkínáltak. Gyertyákkal érkeztek, kakast vagy tyúkot vittek, feldíszítve – később égetett cukorból formázták ezeket. Ez szintén szokás Gömörben, a legtöbb lagziból nem hiányzik a grillázs, azaz az égetett cukorból készült torta.
A pohárból történő ivás csak az 1920-as, 1930-as évektől vált általánossá, addig a feliratos butellák, vagy az emberalakos pálinkás korsók, butykoskorsók, a gömöri hérészes korsók, boros kancsók voltak az állandó elemei a lakodalomnak. Ez ad arra magyarázatot, hogy ezek az edények értékesek voltak.
Danka Bakšová fazekas el is mondta, hogy a legtöbb hérészes edényt ma is úgy készítette el, hogy működőképes, lehet belőle inni.
„A korsókat a vőfélyek vitték magukkal, minden bizonnyal hérészes ital, pálinka volt ezekben – az egyik elmélet szerint a hérészesek megérkezésük után odaadták a lánynak, aki megkínálta az új családját, mire az apósa azt mondta: „Isten hozott kedves lányom!” A hérészes pálinka másutt is előfordul a Palócföldön, a radnóti edényekhez képest kevésbé kimunkált butykosokban viszik ezeket. Meg kell még említeni, hogy a három hérészes korsóval együtt hozták Radnótból a hérészesek gyertyatartóját, két függeszthető cserépcsillárt” – nyilatkozta Máté György.
A hérész eredete
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a hérész a lakodalom befejező aktusainak egyike: azaz a menyasszony násznépének látogatása a vőlegényes háznál. Ez a több napon át tartó lakodalomban a második napon történt, minthogy célja a háztól elvitt, menyecskévé lett menyasszony megtekintése.
„Vannak vidékenként eltérő, regionális szokások, ilyen a hérész vagy hőrész, ezt több helyen kárlátó néven ismerik, de a kettő nem mindig azonos (lehetett külön hőrész és kárlátó is). Ez a kárlátó elnevezés világít rá a szokás eredetére, amikor a lakodalom másnapján a leány rokonai látogatóba mentek az ifjú párhoz, a vőlegényes házhoz, hogy megnézzék, hogy „érte-e kár az új asszonyt”. Igazából ez egy ürüggyé vált szokás arra, hogy a lakodalmi mulatozás, tréfálkozás folytatódjon” – világított rá Máté György.
Majd újabb példákat említett a tréfálkozásra, például amikor nem engedték be a vendégeket, csak ha valamit teljesítettek, legtöbbször fizettek, vagy három letakart személyt állítottak ki, hogy megismerik-e a lányukat. Egykor mindez abból is adódott, hogy a két család külön-külön odahaza tartotta a lakodalmat (külön a lányos háznál, külön a vőlegényes háznál),
s a hérész volt az alkalom a közös ünneplésre, mulatásra. Ez sokszor egybefonódott különböző ajándékok vitelével is, néhol át is alakult az ajándékok átadására.
A nászajándék ma is ismert, azt a lakodalom előtti pénteken viszik el.
Hérészes edények
A tréfás szokások az egész lakodalom alatt és után is sokszor pajzán hangulatban zajlottak. Ezt kopírozzák a hérészes edények is, amelyek a nőt és a férfit meztelenül ábrázolják. Budapesten, a Néprajzi Múzeumban három ilyen korsót őriznek, amelyek 1931-ben kerültek oda Nemesradnótról.
Feltételezhetően Rimaszombatban vagy Fazekaszsaluzsányban készültek, bizonyos Endler Jenőtől gyűjtötték. Máté György információi szerint hasonló nincs a múzeumban – egyetlen egy van még a nyíregyházi múzeumban, valószínűleg ugyanannak a mesternek a munkája…
Az emberfejű cserépkorsó fehér agyagból készült: ember alakú korsóforma szűk fenékkel, nyaka egy meztelen, de kalapos nőalak felsőteste, aki két kezét csípőre teszi. A nemi szerve a korsó vállán elhelyezett, rombusz alakú nyílás. Kétoldalt két, szintén kalapos, meztelen női figura, a kezével a korsó vállára támaszkodik. Hátul fül, ezen csecs. Az egész foltosan zöld mázzal csorgatott.
A másik emberfejes cserépkorsó gömbölyű forma szűk fenékkel, ezen fotel áll, rajta ruhátlan fiatal pár ül, a férfin kürtőkalap van, szakállas, és jobb kezével a nemi szervét fogja. A kancsónak egy füle van, kívül színes mázas: barna, zöld, sárga és színtelen. Az agyag sárgásfehér, a fülön bepecsételt minta, alatta ujjbenyomás.
A harmadik emberfejes cserépkorsó szintén gömbölyű forma szűk fenékkel, felül ágy, ruhátlan pár ül rajta, kalapban, a férfi a nemi szervét fogja. Agyagja sárgásfehér, színes mázas: barna, zöld, sárga és színtelen. Az ágy lábain bepecsételt gombok.
Egy cserép könyvbutella, a cserépbutykos ólommázas cserép, könyv alakú forma két kapoccsal, sötétbarna mázzal. A kapcsokon két-két bepecsételt gomb. Datált feliratát belekarcolták. Simon Gergely fazekas készítette 1890-ben, s szintén 1931-ben került a budapesti múzeumba.
2018-ban ennek a mása mellé egy hasonló könyvbutellát is készíttetett a nemesradnóti Lidike Pihenőház „Danka Bakšová vyrobila 2018 na pamiatku” felirattal annak emlékére, hogy ezek a kincsek ilyen rendhagyó módon, másolat formájában „visszaköltöztek” a faluba.
A hagyomány talán akkor éledne fel, ha újra szokásba jönne a hérész illetve a hérészes edények újragondolt változatának ajándékozása…
