Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal székházának koncerttermében mintegy 300 meghívott jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett.
A Csemadok alakulása után a szervezeti élet és a helyi szervezetek alapítása mellett fokozatosan kiépítette az apparátusát is: a járási, a kerületi és az országos központi titkárságokat. A káderpolitika engedélyezte apparátusi létszám keretében fokozatosan a járási titkárságokon 1-2, a kerületi titkárságokon 3-4 személyt tudott munkába állítani. A központban pedig kulturális, szervezési és gazdasági osztályok kiépítését tervezte, hozta létre.
Az amatőr művészeti részlegen színjátszó, ének-zene, tánc, irodalomszervező, és népművelő szakterületeket alakított ki. Ebben a szándékában mindjárt az első próbálkozásakor ellenállásba ütközött, mert a Belügyi Megbízotti Hivatal Lőrincz Gyula elnökhöz intézett levelében a szervezeti kiépítést csak részben engedélyezi: „…A levél kifogásolja azt is, hogy
a Csemadok kultúrpolitikai szemináriumokat kíván szervezni, tehát politikai tevékenységre is igényt tart, ami ellentmond az egyesület „kulturális” meghatározásának,
azzal az indoklással pedig, hogy nem tömegszervezetről, hanem egyesületről van szó, elutasítja kerületi szervek létrehozását, állam és politikai érdeknek nevezve, hogy a Csemadokot kizárólag a központból irányítsák.”
A Csemadok megalakításával az állam részéről nem állt le a magyar nemzetiség üldözése. A nemzetközi és a hazai tiltakozások ellenére a Beneš-dekrétumok nyilvános alkalmazását már korlátozzák, de koholt vádakkal tovább folyik a magyar nemzetiség vezető személyei elleni per, amellyel főleg az értelmiségi embereket sújtják: „… 1949. december 30-án az ún. Mindszenty-perben elítélik a titokban működő CSMADNÉSZ (Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség) aktivistáit, mintegy 32 személyt, köztük/…/Arany A. László nyelvészt, egyetemi tanárt, a szervezet vezetőjét 8 év, Hentz Zoltán főiskolai hallgatót, Hajdú László gépészmérnököt, Varró István egyetemi hallgatót, Krausz Zoltán filmrendezőt, és Restyály Mihály katolikus lelkészt 6 év, Mészáros Gyula katolikus káplánt, Lipcsey Gyula egyetemi hallgatót és Bokor Ferenc katolikus kántortanítót 5 év, Vizváry László református lelkészt 2 év fegyházbüntetésre ítélik/…/ és felszámolják a szövetséget.”
Ebben a politikai helyzetben is lendületesen folyik a Csemadok alapszervezeteinek szervezése,
– az előző írásainkban már számokkal jeleztük ezt –, valamint jelentősen szaporodnak a nyilvános kulturális események: a színházi előadások, az esztrádműsorok, az irodalmi és könyvbemutató találkozók.
A Magyar Könyvtár égisze alatt Pozsonyban, Kassán, Losoncon, Komáromban megnyílnak az első magyar könyvesboltok. 1950. április 2-án Pozsonyban tartja I. országos közgyűlését a Csemadok. Itt már 147 helyi szervezet képviselteti magát. Ősszel önálló iskolaként megindul a magyar tanítási nyelvű iskolák szervezése, „…melyekbe 45 497 tanuló iratkozik be. Az elemi és az úgynevezett középiskolákon kívül Komáromban magyar tannyelvű gimnázium, Pozsonyban pedagógiai gimnázium nyílik, a pozsonyi és a kassai ipari szakiskola mellett pedig magyar tagozatot indítanak./…/ Pozsonyligetfaluban Jozef Gregor Tajovský Ha asszony kezében a gyeplő című vígjátékával tartja bemutatkozó előadását az Állami Faluszínház magyar tagozata” (Popély Árpád: (Cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992).
Sajnos, a Csemadok központjának többszöri költözködése közben eltűnt az a lepedőnyi nagy füzet, amelybe a járási titkárságok heti beszámolói, az alakult helyi szervezetek jelentései, valamint a kiküldöttek személyes beszámolói alapján heti frissítéssel bejegyezték az új szervezetek létrejöttét és a megvalósított kulturális eseményeket. Én 1951. december 1-jével lettem a Csemadok központi apparátusának kulturális szakdolgozója, még pár évig láttam, hogy milyen szorgalmasan végzi a mindenkori titkárnő, később Köning Ilona ezt a feladatot.
A Csemadok 1951-ben, példát véve a már régebben működő más társadalmi szervezetektől, a jelentősen felszaporodott helyi szervezetek irányításának biztosítására megkezdte szervező dolgozóinak a képzését.
A szervezési munkák végzésére beállítható személyek első rövid, hathetes bentlakásos tanfolyamára 1951 márciusában és áprilisában Gidrafán (Budmerice), a volt Pálffy-kastélyban 46 résztvevővel került sor. A munkahelyről kiemelt hallgatók a teljes ellátás – koszt, szállás – mellett munkabértérítésben részesültek. A komplett felszereltséggel rendelkező kastély és gyönyörű parkja a szlovák írók alkotóházaként szolgált, (úgy tudom, most is az). Ezt bérelte ki a Csemadok a jelzett időre. Csemadok első hathetes kultúrpolitikai instruktorokat képző tanfolyama nagyon sikeres volt. A résztvevők jelentős hányada Csemadok-apparátusi, vagy az abban az időben indított más magyar intézmény – újság, szervezet, iskola, stb. – dolgozója lett.
A Csemadok 1951. június 24-25-én Pozsonyban tartja a II. országos közgyűlését, melyen mintegy 300 helyi szervezet képviselteti magát. A közgyűlés határoz a Csemadok kerületi és járási szerveinek kiépítéséről és ezzel legalizálja a már működőket is.
Szeptember elsejével pedig Szabó Béla író vezetésével megjelenik a Csemadok képes havilapja, a Fáklya, amely a Szlovák Rádió magyar szerkesztősége mellett rendszeresen beszámol a Csemadok berkeiben történt kulturális eseményekről
és egyebekről is. Például ilyen buzdító hírt is közöl: „… A tanév folyamán a magyar tannyelvű iskolák száma eléri az 560-at, a középiskoláké a 113-at./…/ a látogató diákok száma 56 959, emellett ekkor szlovák iskolákba még további 8 669 magyar diák jár.” (Popély Árpád: A (Cseh)szlovákiai Magyarság Történeti Kronológiája 1944-1992)
Ág Tibor népzenei előadótársammal, a Csemadok vezetőivel egyeztetve és annak anyagi fedezetével 1951. december 27-től tíznapos néprajzi gyűjtőutat valósítottunk meg a zoboraljai községekben: Kolonban, Nyitragerencsérben, Zsérén, Lédecen, Nyitraegerszegen, és a Nyitra és a Zsitva folyók között található Martoson.
A gyűjtött anyag felhasználására még írásbeli engedélyt is kaptunk… „Emlékül a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók népi együttesének: Szeretettel: Süttő… család. Kolon, 1951. XII. 30”. Ez volt Csehszlovákiában, a Felvidéken az első magyar néprajzi gyűjtőút, melynek célja volt a Csemadok szervezésében létrehozott énekkarokat, éneklő csoportokat, népi zenekarokat és tánccsoportokat a hazai néphagyomány-kultúra alapanyagával ellátni, illetve az alapítandó hivatásos népi együttes leendő műsora részére hazai alapanyagot biztosítani. Amikor Fellegi István főtitkárral egyeztettük a gyűjtőút tervét, azzal indított útnak, hogy „…Menjetek fiaim, mert a Csemadoknak hamarosan szüksége lesz rá, az alakítandó népi együttesünk részére is, meg a sok új amatőr művészeti csoport részére is.”
(Folytatjuk)
