Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyar lakta területéről mintegy 300 személy, meghívott jelenlétével megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnök Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnök Kugler János, második alelnök Egri Viktor író, központi titkár Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnök Fábry Zoltán antifasiszta író összetételben.
A III. Országos Közgyűlés alkalmából – főleg a küldöttek részére, kb. 560 fő – a Csemadok megrendezte az „első” országos méretű népművészeti seregszemlét Pozsonyban az Új Színpad (Nová scéna) színházban.
Az országos bemutatót megelőzően a Csemadok KB szakemberei Ág Tibor (ének, zene), Takács András (néptánc, szokáshagyományok) a Felvidéken akkor működött magyar népművészeti csoport javát: énekkart, tánc- és folklórcsoportot, népi (cigány) zenekart meglátogatott. A jól működő csoportok meglátogatására a Csemadok járási titkárságok jelentése és a helyi szervezetek kulturális csoportjainak jelentkezése alapján került sor. A helyi szervezési feladatokat is a járási titkárságok végezték. A látogatások alkalmával szerzett tapasztaltok alapján állították össze a műsoros est – a legjobb ének-, zene-, tánc- és hagyományőrző csoportok, szólisták meghívásán alapuló – forgatókönyvét.
Az országos válogatás eredményeként Pozsonyban, az ünnepi műsorban népi tánccal a komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a csécsi Magyar Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági Szakiskola, valamint a Csemadok martosi, deméndi, fegyverneki, oroszkai, nyíri, fülekpüspöki, losonci, rimaszombati, kassai, bodrogszerdahelyi, kistárkányi, és pozsonyi helyi szervezeteinek tánc- és folklórcsoportjai, valamint a Csemadok nagymegyeri, egerszegi, komáromi, füleki, rozsnyói és a Pozsonyban működő Pedagógiai Gimnázium énekkarai mutatkoztak be.
Szólistaként ebben a műsorban lépett először nagyszínpadra Cséfalvay Kató a Csemadok somorjai helyi szervezetének felkarolt őstehetség énekesnője, aki élete végéig megmaradt az énekesi pályán, melyet Kassán a színház szólista-magánénekesként fejezett be, onnan ment nyugdíjba. A bemutatkozó csoportok és szólóénekesek nagy részét a Csemadok pozsonyi helyi szervezete keretében működő nagy létszámú (kb. 30 fő) népi zenekar kísérte, amely Ág Tibor vezetésével, valamint Csikós István és Piroska Mihály kiváló zenészek szakmai irányításával már annak tudatában, hogy hamarosan megalakul a magyar hivatásos népi együttes és a zenekar oda átkerül, szorgalmasan dolgozott. A zenekarnak voltak vidékről bejáró tagjai is, azoknak útiköltség térítést fizetett a Csemadok központ.
A zenekar énekes szólistákkal és a Csemadok pozsonyi helyi szervezetének tánccsoportjával, énekkarával, – felerősítve a Pedagógiai Gimnázium énekeseivel – év közben több fellépést megvalósított, emlékszem, vendégszerepelni voltunk még a közép-szlovákiai Simonyban is, a volt Baťa cipőgyár szlovákiai központjában (Baťovany, jelenleg Partizánské).
Meghívónk az ottani Csemadok helyi szervezete volt. 1960-ig, Csehszlovákia területi nagy átszervezéséig a cseh országrészben Karlovy Varyban, Marianské Lázneban és Táborban is volt a Csemadoknak járási titkársága, Ostraván pedig helyi szervezete. A központi küldöttek szerettek az ottani évzáró gyűléseken, illetve a járási konferenciákon részt venni. Engem csak a cipőgyáriakhoz küldtek ki, mert a fellépésünk után tánccsoportot alapítottak és ahhoz kértek szakmai segítséget.
A seregszemle, amely a művészeti ág színpadra állításának két irányzatát mutatta be: egyik irányzat a népi hagyományok és a népművészeti kincsek anyagának érintetlen nyers formában való feltárását és műsorra tűzését.
Ilyen volt például a martosiak, és a deméndiek lakodalmasa. A másik irányzat a koreográfiailag feldolgozott táncok, tánccal kapcsolatos népszokások, életképek bemutatását valósította meg. Ebben minta lehetett a komáromi gimnázium Martosi lakodalmasa, és a rimaszombatiak Leánykérő című tánckoreográfiák. A bemutató jelentős hatással volt a táncmozgalom későbbi fejlődésére, mert a Csemadok helyi szervezeteit képviselő, az ország minden részéről összesereglett küldöttek mintát láthattak abból, hogy a népi hagyományokból mit, és hogyan kell, illetve hogyan lehet színpadra állítani.
A Csemadok életére és a magyarságtudat felrázására is nagy hatással volt a rendezvény, mert a bemutatóra készülő csoportok, a színházi előadásuk mellett a konferenciát és a műsoros estet propagálva, viseletbe öltözve magyar énekes, zenés utcajárásokkal, egy-egy téren megállva, rögtönzött műsorokkal szórakoztatták a város lakóit. A Carlton szállodában voltak elszállásolva és onnan Pozsony közepén keresztül a Kollár térre a színházhoz gyalog, táncolva, énekelve, viseletbe beöltözve mentek délelőtt a próbára, délután pedig az előadásra. Ennek természetesen megfelelően hangos sajtóvisszhangja is lett, hiszen még csak 1952-t írtunk. Én nemcsak vezetőként, hanem táncosként is köztük voltam, – a Tomaschek Mária tanárnő felügyelte komáromiakkal táncoltam.
A Csemadok sokak által szívesen hangoztatott kettősségét jelezve álljon itt egy rövid idézet az előző írásokban már ismertetett Popély Árpád könyvből: „…Pozsonyban tartja a III. Országos Közgyűlését a Csemadok, amelyen
Lőrincz Gyula elítéli a magyarság körében mutatkozó „elkülönülési” szándékot, amely éppoly helytelen törekvés, mint a szlovák burzsoá nacionalizmus, s felszólítja az egyesület tagságát a szeparatista, nacionalista elemektől való megszabadulásra.
A Csemadok új központi bizottságának elnökévé ismét Lőrincz Gyulát választják. (A tervezett 50 ezres taglétszámot nem sikerült elérni: az egyesület tagságának a száma 34.985, helyi szervezeteié 380).”
A központi bizottság példát is mutat a határozat végrehajtásából: június 8-án a KB ülésén lemondatják Fellegi István főtitkárt, helyette Pathó Károly szervező titkárt nevezik ki főtitkárnak. Szervező politikai titkárnak Rimaszombatból felhozzák Varga János kommunista szabót, aki már Csemadok kerületi apparátusi dolgozó volt Losoncon, kulturális titkárnak pedig Pathó pozíciója „bebiztosítására” beajánlja szülőfalujából, Muzsláról, az ifjúsági mozgalomban jeleskedő Vajda Józsefet.
Az igazi példa a KB augusztusi gyűlésén került bemutatásra, mert az előző gyűlésen megbízhatatlannak minősített és funkciójából felmentett Fellegi Istvánt „fájdalomdíjként” megbízzák a leendő magyar színház megszervezésével. Aki akart tanulni a példából, az tanulhatott, mert a főtitkári funkcióból leváltott Fellegi István újból megbízható káderként igazgatója lett az általa megszervezett színháznak. A színház 1953. január 31-én a komáromi székhelyén, a Katolikus legényegylet volt székházából kialakított Magyar Területi Színházban Urbán Ernő: Tűzkeresztség című drámájának bemutatásával megtartotta az ősbemutató előadását, – ma Jókai Színház névvel végzi a nagyon áldásos feladatát.
(Folytatjuk)
