Kemencky Ilonka és Nagy Ilonka; Tóth Ilona és Magyary Ferencné, Zsuzsa (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)

A hetényi nyugdíjasok példával szolgálhatnak a fiatalok, de más térségek idősei számára is. Nekik az öregség nem jelent tétlenséget. Rendezvényeiknek, összejöveteleiknek és ötleteiknek se szeri, se száma. A Lilla Galéria épületének helyiségeiben berendezett klubszobákban gyűlnek össze rendszeresen, hogy együtt legyenek, tervezzenek, vagy rendezvényeiket megvalósítsák.

Jelenleg negyvennégyen vannak, vezetőjük Tóth Ilona, akinek kitűnő szervezőkészsége és állandó ösztönzése nagyban hozzájárul a sokszínű tevékenységhez.

Szerdánként nincs számukra fontosabb, mint a találkozás, amely tornával kezdődik. Gondolnánk-e, hogy éppen a hatvanon, hetvenen bőven túli asszonyok számára ez annyira fontos?

Igen, mindenki úgy, ahogy és amennyire bírja, végzi a tornagyakorlatokat. Majd énekelnek, főleg helyi eredetű népdalokat, amelyeket semmiképpen sem szeretnék, ha feledésbe merülnének.

Magyary Ferencné, Zsuzsa már sorolja is azoknak a népdaloknak a címét, amelyek minden alkalommal felcsendülnek. „A hetényi csárdában, ecet ég a lámpában, Nagyheténybe két úton kell bemenni, A hetényi dobogós kőhídnál, leggyakrabban ezeket énekeljük, de nemcsak itt, hanem otthon, az unokáknak is, hogy ők is tudják, ismerjék, hogy éltessék tovább ezeket, amelyeket mi is anyáinktól, nagyanyáinktól tanultunk” – mondta.

Az éneklés után nem marad el a közös tánc, az is úgy, ki hogyan és mennyire bírja, a lényeg a mozgás, a jókedv.

Díjak és elismerések (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)

„Azonban a magunk szórakoztatása mellett a falu életébe is bekapcsolódunk. Polgármesterünk, Magyary Ferenc, de a falu egész lakossága már tudja, hogy egyetlen községi ünnepség, megemlékezés sem múlhat el nélkülünk. Hetény híres szülöttéről, Tarczy Lajos, filozófus, természettudósról, akinek nevét viseli a helyi alapiskola is, évente megemlékezünk a Tarczy Napok keretében. Olyankor mi is megkoszorúzzuk az emléktábláját, de a március 15-ei megemlékezéskor, a kopjafánál ugyancsak ott vagyunk, ahogy a helyi Széchenyi szobornál tartott ünnepségeknél is. A polgármester értékeli is igyekezetünket, ha Budapestre vagy Komáromba akarunk menni színházba, autóbuszt intéz számunkra. Legutóbb pedig a nőnap alkalmából a komáromi művelődési központban rendezett koncertre vásárolta meg számunkra a jegyeket és biztosította a szállítást” – mesélte Tóth Ilona elnök.

Hosszan lehet sorolni az ügyes asszonyok tevékenységét. Ezt teszi a csapat további két tagja, Kemencky Ilonka és Nagy Ilonka is.

„A falun kívül is, ahol csak lehet igyekszünk bizonyítani, hogy mi rejlik bennünk és mennyire szívesen működünk. Baráti kapcsolatot tartunk a magyarországi Pátka község nyugdíjasaival. Hol nálunk, hol náluk találkozunk. Olyankor aztán főzőversenyre is sor kerül. Mi mindig a hagyományos ételeinket készítjük el, így a finom réteseinket, a káposztás hajtogatottat, a kelt buktát, a babkását, a pirit, a mákos pogácsát, a csülkös bablevest. Az alapanyagokat magunk vásároljuk, az elkészítésben valamennyi asszony részt vesz és a kóstolóból mindenkinek jut. Szívesen megyünk a közeli községek rendezvényeire és báljaira is, voltunk már Erzsébet- és Katalin-bálon valamint farsangi bálon Martoson, Gútán. Na és a szépkorúak számára szervezett Ki mit tud?-ra is beneveztünk, ahol éneklésünkkel nagy sikert arattunk” – sorolta Kemencky Ilonka.

„Ne hagyjuk ki azt sem, hogy a háromgenerációs sportnapból sem maradunk ki. Együtt sportolunk a gyerekekkel, fiatalokkal, szülőkkel. Aztán ha már más ötletünk nem akad, kimegyünk a természetbe, sétálunk egy jót, majd leülünk valamelyik borház előtt, teázunk, énekelünk, zsíros kenyereket kenünk és minden arra járót megkínálunk.

A segítés sem áll távol tőlünk, ha megtudjuk, hogy valaki segítségre szorul, különösen, ha gyerekekről van szó, amiben tudunk, segítünk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy amíg hasznosak tudunk lenni, addig tesszük a dolgunkat”

– vélekedett Nagy Ilonka.

Ahogy mondják, teszik a dolgukat, bár a keserű élethelyzetek egyiküket sem kerülik el, együtt, megbeszélve a problémákat, egymást vigasztalva, azok is jobban oldódnak. A saját időtöltésükön kívül azonban a falu hasznára, annak hírének öregbítésére is szolgálnak. Példaként lehetnek a fiatalok, de más közösségek számára is, hogy az évek múlásával sem muszáj kimaradni az élet körforgásából.