A Fortepanon, a legnagyobb magyar nyelvű fotóarchívumon gyakran találni olyan képeket, amelyeknek tragikus a háttértörténetük. Ezúttal egy olyan képről szeretnék szólni, amelynek a tragikussága az első pillantásra szembetűnő az utólag berajzolt Dávid-csillagok alapján.
Nekünk, szlovákiai magyaroknak pedig azért különösen tragikus ez az osztálykép, mivel azon a kassai Magyar Királyi Állami Hunfalvy János Gimnázium egyik végzős osztálya és tanáraik láthatók.
Huszonegy fiatalember, akik közül heten pár hónapon belül koncentrációs táborban haltak meg.
Az osztálykép Sztehlo Mátyásé volt, aki erdőmérnök apjával akkoriban Kassán élt. A hagyatékot a Fortepannak adományozó unokatestvértől, Schermann Ákostól tudjuk, hogy Sztehlo később Sopronban evangélikus teológiát végzett, és haláláig lelkészként szolgált Békéscsabán, Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Sámsonházán és Bükön. Szülei és négy öccse Csehszlovákiában maradtak.
Az 1944-ben készült osztálykép tehát a Magyar Királyi Állami Hunfalvy János Gimnázium egyik végzős osztályát és tanáraikat örökítette meg. Az első világháború után Csehszlovákiához csatolt Kassa ekkor már több mint öt éve ismét Magyarország része volt. Az iskolát az első bécsi döntés után 1939 nyarán, huszonkét évi miskolci működés után a teljes tanári karral költöztették át Kassára, mert a premontreiekhez visszakerült gimnázium nem tudta befogadni a teljes, „eddig idegen szellemben nevelt magyar ifjúságot”.
Az iskola évkönyveiből kiderül, hogy a Hunfalvy háromszáz diákkal kezdett a megürült állami leánygimnázium épületében. 1942-ben az épületet a katonaság kórházi célra lefoglalta, így a Kovács utcai állami elemi iskolában folytatták a tanítást. A valláserkölcsre és a hazaszeretetre építő oktatás sikerének tartották, hogy a tanulóifjúságot sikerült „távol tartani és megóvni a szélsőséges politikai és társadalmi mozgalmaktól”. A háborútól azonban nem: a fűtési nehézségek, a tanárok bevonulása, a sebesült katonáknak való gyűjtés, az elsősegélynyújtás módjaival, az elgázosított területen való áthatolással, vödörláncalkotással megismertető légoltalmi kiképzés az iskola háborús mindennapjainak része lett.
Az 1944-es tanévet tavasszal zárta a Hunfalvy, márciusban a Kovács utcai épületet is át kellett adniuk a katonaságnak. A végzősöknek tudtak csak helyet biztosítani a Rákóczi internátusban, de április elején a tanítás számukra is befejeződött. A ballagás is elmaradt.
„Az életbe távozó ifjaink mindössze tanáraiktól búcsúzhattak el az ötödik órában. […] Az igazgató beszédet intézett a távozókhoz, lelkükre kötve, hogy a mostani világégésben, amikor nemzetek és népek semmisülnek meg, önfeláldozó és hű fiai maradjanak a hazának”
– írja az évkönyv.
A kép talán az április 21-ig tartó érettségi után készülhetett. A helyszín a már említett internátus, az eredetileg a város közép- és főiskolásai számára fenntartott kollégium, amely 1939-ben Makóról költözött Kassára (ma iskola működik benne). A képet az évkönyvben közölt osztálynévsorral összehasonlítva kiderül, hogy a VIII. bé huszonnégy diákja közül kettő hiányzik a képről. Azt is tudjuk, hogy az osztályba 1924 és 1926 között született fiúk jártak, főleg Kassán élő kiskereskedő, tisztviselő és iparos szülők gyermekei.
Az érettségi utolsó napján vizitált Kassán Endre László belügyminisztériumi államtitkár, aki a Szepsi úti téglagyáron kívül a városban három kisebb gettó kijelölését javasolta.
Az osztályképen szereplő fiúknak április 27-ig gettóba kellett költözniük.
A Függetlenség így tudósított a téglagyári gyűjtőtáborról: „A kassai zsidóság ezzel hosszú körforgás után visszaérkezett oda, ahonnan elindult: a gettóba. […] A kassai gettó megvalósította számukra azt, mely után mindig olyan kitartóan áhítoztak: a tökéletes demokráciát. […] Szükség volt erre a gyökeres megoldásra – mint ahogy sok más felvidéki és erdélyi városban is szükség volt erre –, mert a zsidók aránytalanul nagy száma kétségessé tette a rend és a fegyelem további fenntartását, amely pedig a háború győzelmes befejezése érdekében létérdekünk. Rákóczi városa újra magyar lett és most lett igazán magyar, 1944 tavaszán.”
A Kassára koncentrált zsidókat, több mint tizenháromezer magyar állampolgárt, köztük az 1944-es osztályképen szereplő hét, tollas csillagot viselő, érettnek nyilvánított fiút négy transzporttal deportálták. Az első május közepén, az utolsó június elején hagyta el a kassai vasútállomást.
