A napokban járta be a világsajtót a hír, miszerint a Cselekvés Alapítvány magyar orvoscsapata sikeresen szétválasztotta Dakkában, Banglades fővárosában azt a bangladesi sziámi ikerpárt, akik a fejüknél voltak összenőve. A végső szétválasztó műtét több mint harminc órán keresztül tartott. A műtét nagyon kockázatos volt, az agyakat és a koponyákat választották szét, de az ikrek állapota stabil. A sikeres műtét hatalmas tudományos jelentőséggel bír.
Azt viszont bizonyára sokkal kevesebben tudják, hogy a 18. század első felében szinte európai látványosságnak számítottak a Komáromhoz közeli Ószőnyből származó sziámi ikrek, akik a Judit és Ilona nevet kapták a keresztségben.
Ószőnyben 1701. október 21-én híre terjedt, hogy Gófitz Jánosnak, a Zichy grófok jobbágyának felesége különös összenőtt leánygyermekeknek adott életet. Az ikrek közül először Ilona jött világra, akit három óra múlva követett Judit.
Amint a faluban mesélték, a nehéz szülés nem viselte meg különösképpen az édesanyát, akinek a későbbiek során még több egészséges gyermeke született. Ilona és Judit a keresztcsontjuknál fogva voltak összenőve.
A korábban született lány elevenebb, erősebb és nehezebb volt a húgánál, s ez a különbözőség egész életük folyamán végigkísérte őket. Judit sokat betegeskedett, az alkata elferdült és csinosságban sem vetekedhetett nővérével, akit kimondottan szépnek, vidámnak és egészségesnek mondtak a csodájukra járók. Ráadásul Juditot hatévesen baloldali bénulás érte, melyből felépült ugyan, de a következmények tartósnak bizonyultak.
A lányok gyakorlatilag háttal voltak egymásnak, s amikor beszélgettek, a nyakukat ugyancsak el kellett fordítaniuk, hogy lássák egymást. Ebből az összenövésből eredt, hogy amikor egyikük előre ment, a testvérének hátrafelé kellett lépkednie. Mindkét lány külön egyéniség volt. Mivel a keresztcsontjuk összenőtt, a végbelük közös volt és saját veséjük volt ugyan, de a vizelet is egy helyen távozott. Érdekes, hogy bár a vérkeringésük is érintkezett, a betegségek többségét – a himlő és a kanyaró kivételével – külön vészelték át.
Amíg Judit gyakran betegeskedett, addig Ilonának egyetlen súlyosabb betegsége a mellhártyagyulladása volt. Szervezetük nagyfokú önállóságát bizonyítja, hogy amikor az egyikük belázasodott, a másikuk testhőmérséklete alig emelkedett. Amennyire a testhelyzetük megengedte, önálló életet éltek, mindegyikük a maga kedvére evett, ivott aludt.
A feljegyzések szerint szelíd természetű gyerekek voltak, ám ha olykor mégis összekülönböztek, mókás helyzetek alakultak ki. Megesett, hogy az erősebb Ilona lehajolt, s a húgát gyakorlatilag a hátára vette, aki tehetetlenül kalimpált a levegőben.
A különös gyermekek híre ötéves korukig nem terjedt túl a falu határán, ekkor azonban tudomást szerzett róluk Csúzi Cseh János győri orvos és református pap, akinek az első gondolata az volt, hogy milyen gazdaggá tenné őt, ha látványosságként pénzért mutogatná a szerencsétlen gyermekeket.
Az elhatározást tett követte, a szegény szülőktől hamarosan bérbe vette az ikerpárt és hivatását hátrahagyva felcsapott mutatványosnak és a lányokkal európai körútra indult. Miután bejárták az akkori Magyarországot, Ausztriába, majd Morva- és Csehországon át Lengyelországba, Németországba, Angliába, Hollandiába, Franciaországba és Olaszországba vezetett az útjuk. Mindenütt csodájára jártak a lányoknak és sok korabeli feljegyzés maradt róluk.
Hogy mindeközben a lányok mit éltek át, azt nehéz lenne ecsetelni. Feljegyezték, hogy Ilona szemérmes megadással tűrte a kíváncsi tekinteteteket, de látszott rajta, hogy nehezére esik a vásári mutogatás. A korabeli Európa tele volt a magyar testvérekről szóló hírekkel, akikről a természettudós Buffon is megemlékezett.
A kapzsi Csúzi számításai beváltak, a jegyek mellett az ikreket ábrázoló metszeteket is árusított és tetemes vagyonra tett szert a szerencsétlen ószőnyi lányok mutogatásával. Feljegyezték, hogy nem kevesebb, mint 70 ezer forintot gyűjtött össze, s emellett arra is jutott ideje, hogy megírjon egy imádságos könyvet(!) és több orvosi értekezést.
Jövedelmező vállalkozásának az vetett véget, hogy a magyar hercegprímás megelégelte a dolgot és fellépett a lányok embertelen mutogatása ellen. Csúzi azonban kemény ellenfélnek bizonyult, s ami a hercegprímásnak hatalmi szóval nem sikerült, azt végül pénzzel oldotta meg. Megvásárolta Csúzitól azt a szerződést, melyet a lányok szüleivel kötött.
Ezután hazahozatta a lányokat, s hogy többé ne lehessenek fürkésző tekinteteknek és megaláztatásoknak kitéve, 1709. március 21-én a pozsonyi orsolyás nővérek zárdájában helyezte el őket. Ott megtanultak írni, olvasni, hímezni, kézimunkáikat több mint egy évszázadon át őrizték a kolostorban, ahol természetesen részt vettek a hitéletben és a lelkigyakorlatokon is.
Itt éltek a tolakodó nyilvánosság teljes kizárásával pár nap híján 14 évig, amikor Judit súlyosan megbetegedett és 1723. február 8-án olyan görcsöket kapott, hogy mindkettőjük 1723. február 23-án bekövetkezett haláláig kómában feküdt. Ilona kezdetben nem volt beteg, de néhány nap múlva belázasodott, s többször eszméletét vesztette.
A sors különös fintora, hogy a mindig is egészségesebb és erősebb Ilona három perccel Judit előtt távozott az élők sorából. Rayger Károly, a zárda orvosa felboncolta a holttesteket, az erről szóló leírása fennmaradt. A hányatott sorsú ikerpárt a zárda sírboltjában helyezték örök nyugalomra.
(Borovszky Samu: Komárom vármegye, Oláh Róbert: A szőnyi ikrek nyomán)
