Fotó: rimaszombati Városi Művelődési Központ (Márai-tárlat) és Gömör-Kishonti Múzeum

Az elmúlt hetekben három izgalmas kiállítás nyílt Rimaszombatban, amelyeket mindenképpen érdemes meglátogatni. Nézzük őket sorjában!

A Városi Művelődési Központ Ganevia Galériájában második kiállítását nyitotta meg az Aranymetszés festőklub, amely Cene gál István mentori támogatásával a tavalyi, Csillagházban tartott szabad bemutatkozás után ezúttal Márai Sándor gondolatai köré építette az új tárlatát.

27 alkotó 44 műve látható az október 11-ig munkanapokon, munkaidőben látható tárlaton. Ahogy a bemutatón is elhangzott, a Ceredi Művészeti Alkotótáborban készült alkotásokat kivétel nélkül Márai művészettel, az élettel kapcsolatos gondolatai ihlették, voltak festmények, amelyek egy-egy Márai-gondolatra épültek fel, más alkotásoknál a kész festményhez sikerült Márai-gondolatot társítani. „A művész nem a valóságot ábrázolja, hanem azt a látomást, melyet a valóság élménye kelt az emberi lélekben. Ez a többlet a művészet” – írja a Füveskönyvben a kassai születésű szerző, s ezt erősíti meg a rimaszombati tárlat is, amely rendkívül eklektikus, mégis annyira egységes kompozíció. Legyen az Tolnay Klári vagy Tasnády Fekete Mária portréja, egy-egy tájkép, megelevenedő sakktábla vagy csendélet – Márai szellemisége ott libeg-lebeg a teremben, s bár már három hete volt a tárlat megnyitója, a Márai felesége, Lola receptje által készített palacsinta illata még mindig a kiállítás szerves részét képezi. S hogy Márai mennyire időszerű, a kassai Thália Színház a Kaland című drámájával köszönti alapító direktorát, Beke Sándort, aki nyolcvanévesen is aktív. Az előadás bemutatója október 10-én lesz Kassán.

A Gömör-Kishonti Múzeum két izgalmas kiállítást is nyitott a napokban. Tavaly tanári konferenciával, grafikai kiállítással emlékeztek Rimaszombatban a város talán legkevésbé ismert híres szülöttjének, Hatvani István születésének a 300. évfordulójára.

Hatvani-eszközök

Egy évvel az évforduló után a Gömör-Kishonti Múzeum is csatlakozott az emlékezőkhöz, s a Debreceni Református Kollégiummal közösen paneleken, egykori iskolai taneszközök, Hatvani István könyveinek a segítségével idézi meg az ördöngös professzor emlékét. Az utódok hanyagságának köszönhetően nem sok maradt meg a nagy tudós hagyatékából, az egykori szülőháza sincs már meg rég, de annak helyét egy emléktábla őrzi és a helyi cserkészcsapat is az ő nevét viseli. A sok más mellett első magyar fizikus és kémikus emléke, – aki a hiedelmek szerint eladta lelkét az ördögnek –, a jelek szerint mégsem veszett teljesen a feledés homályába. A múzeum folytatva nemes hagyományait, ehhez a kiállításhoz is pazar katalógust készített (ahogy maga a kiállítás, ez is Kerényi Éva munkája), amelyben sok mindent megtudhatunk Hatvaniról, így az utókoráról is. Arany János, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is megörökíti a Magyar Faustot, kár, hogy a katalógus már nem szentel figyelmet a jelenkori Hatvani-ábrázolásoknak, így nem említi Orbán János Dénes drámai költeményét, amelynek bemutatásával ünnepelte megnyitásának 150. évfordulóját három éve a debreceni Csokonai Színház, vagy az erre az alkalomra készült Nagy Sándor Zoltán-rézkarcokat. Igaz, ahogy Ádám Zita, a tanári konferencia egyik megálmodója elárulta, heteken belül könyv formátumban is megjelenik a konferencia előadásainak az anyaga. S akik ezek után kedvet kaptak Hatvani professzor izgalmas és csudálatos életének a feltérképezéséhez, annak ajánljuk Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba a Kalligram Kiadónál a napokban megjelent „ördögrománját”, a Magyariné szeretőjét, amelynek főhőse, Makai Sámuel, a pelyhes állú jurátus Debrecenbe utazik, hogy disszertációt írjon a Kollégium híres professzorának, Hatvani Istvánnak válópöréről, de csakhamar fogós kérdésekbe gabalyodik: Csakugyan az Ördöggel cimborált-e Hatvani uram? Ha nem, akkor miért egy boszorkányt fogadott fel szakácsnénak? S ha mindez még hagyján is, de hogy vén fejjel szerelemre lobbant egy süldő leány iránt, az mégis skandalum. És képes lett volna miatta embert is ölni? Vagy ártatlan volt, sőt a mágiához sem konyított többet, mint Magyariné a savanyú vetrecéhez? Izgalmas kérdések, s a válaszok sem kevésbé izgalmasak.

Érdemes hát megnézni a rimaszombati kiállítást, majd kézbe venni az „ördögrománt”. A kétnyelvű rimaszombati tárlat január végéig látogatható,

S a múzeumban nyílt meg a madarak egyik legtitokzatosabb fajtájának, a varjúféléknek az interaktív bemutatása is. A varjúfélék a madarak osztálya verébalakúak rendjébe tartozó család. 24 nem és 122 faj tartozik a családba.

Bár az északi féltekén fajokban gazdagabb és elterjedtebb a család, Európában csak 11 fajuk költ. Hagyományos osztályozásuk szerinti fő csoportjaik a szajkók, kitták, szarkák, csókák, varjak és hollók. A Gálffy Mónika ornitológus által rendezett pazar tárlat nemcsak a madarak testi bemutatására szorítkozik preparátumok és panelek segítségével, hanem szól a mitológiában is fontos szerepet betöltő madarak körül kialakult hiedelmekről is. A varjak, varjúfélék nemcsak az indiánok hiedelemvilágában játszottak kulcsszerepet (pár éve jelent meg Boria Sax Varjak az életünkben, a történelmünkben és a kultúránkban című remek munkája), de a mi napi kultúránkban is jelen vannak, számos falusi címerben is szerepel a varjú, de ugye nem kell külön említenünk, a hollót, Hunyadi Mátyás címerállatát.

Ahogy számos művészeti ábrázolásban találkozhatunk a varjúval és társaival, a csókával, a dolmányos varjúval vagy a sok-sok fekete árnyalatú madár mellett az egyik legszínesebb madarunkkal, a szajkóval. Számos hétköznapi tárgy (hangszer, használati edények) díszítésénél is megjelenik ez a játékos és nagyon okos madár, amelyek egyes egyedei az emberi hangot is képesek utánozni, de ún. használati tárgyak létrehozására is képesek.

Megfigyeltek olyan varjút, amely az összegyűjtött diót az úttestre pottyantotta, s miután azt az autó megtörte a számára, összeszedte azt. Jerzy Kosinski A festett madár című híres regényének (amelynek filmváltozata a napokban került a szlovákiai mozikba) a címlapján is egy varjú szerepel, itt viszont kifejezetten riasztó és félelemkeltő a jelenléte.
Az interaktív, játékos kiállítást (a fotók döntő többsége is Gálffy Mónika érdeme) alap- és középiskolásoknak is ajánlják, s az év végéig látogatható.