Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területeiről mintegy 300 személy jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.
A sikeresen megrendezett XIII. ODT 1968-ban Gombaszögön magán viselte a társadalom megújhodását szorgalmazó, a Csemadok március 12-ei javaslatai nyomán már hónapok óta tartó vita hangulatát is. Ez a tény az erős intenzitással folytatott közönségszervezést is jelentősen befolyásolta. A közönségszervezéskor a települések lakosságának tájokoztatására és meggyőzésére rendezett Csemadok-falugyűléseken az ünnepély propagálása mellett a társadalmi megújhodás is mindenütt a beszélgetés témája volt. Ezért is volt nagyon fontos feladat a visszamondott János vitéz program helyett megfelelő, tömegeket vonzó műsort biztosítani. Budapesti látogatásunkkor Szabó Rezső vezető titkárral ezt sikerült megértetnünk Aczél Györggyel, a Magyar Szocialista Munkáspárt kultúráért felelős titkárával. (Elnézést kérek kedves olvasóimtól, az előző cikkemben Lukács Györgyként írtam a nevét.) A biztosított műsor valóban sikeresnek bizonyult és mindkét fél megnyugvására minden probléma nélkül megvalósult Gombaszögön. Sőt, elindított egy műsorfolyamatot: az Országos Rendező Iroda (ORI), Balatoni nyár cím alatt évente megrendezett programja ősbemutatóját több éven keresztül Gombaszögön tartotta.
Volt egy másik jelentős hatása is. Arra ösztönzött bennünket, Csemadok-vezetőket, hogy találjuk meg a módját annak, hogy a néphagyományt eredeti formájában és tartalmában őrző, illetve művelő tevékenységnek a színpadra állított helyi, illetve alacsonyabb szintű bemutatkozás mellett legyen a megfelelő központi bemutatkozási fóruma is. Ennek az előhírnökét jelentette az 1968. május 18-án megtartott I. Országos Nép- és Táncdalfesztivál döntője, mely több szervezet: a Csemadok KB, a CSISZ Szlovákiai KB, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya és a Csehszlovákiai Rádió magyar szerkesztősége összefogásával valósult meg Pozsonyban, a Szlovák Filharmónia koncerttermében, a Redout épületében.
Közben a magyar nemzetiség politikai életében is zajlottak az események: „1968. július 9. Az Új Ifjúság – a csehszlovákiai magyar lapok közül egyedüliként közli a cseh ellenzékiek 2000 szó című felhívásának teljes szövegét. /…/ Július 12. Az SzlKP Elnöksége a föderális törvény megalkotására alakult kormányzati bizottság nemzetiségi albizottságának állásfoglalásáról, illetve a Csemadok módosító javaslatairól tárgyalva lényegében visszautasítja a Csemadok javaslatait, a végleges határozathozatalt azonban későbbre halasztja. /…/ A Csemadok vezetői és Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke közötti tárgyalásokon megegyezés születik az SZNT Elnöksége melletti Nemzetiségi Titkárság létrehozásáról, s további 7 magyar nemzetiségű képviselő jelöléséről a 150 főre bővítendő szlovák törvényhozásba./…/ Pozsonyban a Csemadok, a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Lengyel Kulturális Szövetség képviselői első ízben tartanak közös tanácskozást a kisebbségi kérdés rendezésével kapcsolatos elképzeléseikről. Közös nyilatkozatuk szerint az alkotmányban kell rögzíteni a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát, valamint a nemzetiségek önigazgatási jogát.
A nyilatkozatot a Csemadok részéről Szabó Rezső vezető titkár, Csanda Sándor, Pathó Károly, Nagy Jenő és Krivošík István Csemadok KB elnökségi tagok írták alá./…/ Augusztus 20. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés további négy tagállamának (Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) hadseregei az éjszakai órákban megszállják Csehszlovákiát. /…/ A CSKP Elnöksége és a kormány is egyöntetűen elítéli a beavatkozást, az ország lakossága passzív ellenállással, utcai tüntetésekkel válaszol a megszállásra. /…/ A Csemadok Elnöksége nyilatkozatot tesz közzé, amelyben a csehszlovákiai magyarság nevében támogatásáról biztosítja a csehszlovák állami és pártvezetést, s felszólítja az ország magyar lakosságát, hogy „őrizze meg a nyugalmát és ne hagyja kiprovokálni magát”./…/ A következő napokban a Magyar Ifjúság Központi Tanácsa, a magyar írók és a kommunista párt magyar tagjai sorra közzéteszik a megszállást elítélő nyilatkozataikat. /…/Augusztus 23. A Csemadok KB Elnöksége Csehszlovákia magyarságához intézett felhívásában az alkotmányosan választott államhatalmi és pártszervek döntéseinek betartására szólít fel. A felhívás kijelenti: Nálunk nem volt ellenforradalom, és erre hivatott szerveink nem hívták be a Varsói Szerződés csapatait. Követeljétek, hogy e csapatok hagyják el hazánk területét. /…/ Szeptember 6. Az SZNT 5 új képviselőt kooptál tagjai sorába, az Ondrej Klokoč által kilátásba helyezett, a Csemadok által is jelölt hét helyett azonban csupán csak három magyar képviselő (Dobos László, Szabó Rezső és Cserge Károly) kooptálására kerül sor. /…/ Szeptember 7-8. A Csemadok KB a föderatív államjogi elrendezésről és a nemzetiségek jogainak alkotmányos biztosításáról tárgyal. Az ülés második napján meghívott vendégként résztvevő Gustáv Husák, az SZlKP első titkára ígéretet tesz a nemzetiségi alkotmánytörvény, valamint a konkretizáló végrehajtási törvények kidolgozására. /…/ Október 24. A kormány jóváhagyja a föderációs, valamint a nemzetiségi alkotmánytörvény tervezetét. /…/ Október 28. Gustáv Husák beavatkozását követően a Nemzetgyűlés Elnöksége közli a nemzetiségi képviselőkkel, hogy a Nemzetgyűlés másnap a parlament elé terjesztett nemzetiségi alkotmánytörvénynek egy módosított változatát fogja jóváhagyni. /…/ November 23-24. A Csemadok kezdeményezésével Ótátrafüreden megrendezik a csehszlovákiai magyar kultúra és tudomány képviselőinek a második világháború utáni első országos találkozóját/…/főelőadói: Turczel Lajos, Kardos István és Szabó Rezső/…/megfogalmazzák olyan központi magyar intézmények és szakmai csoportok megalakításának szükségességét, amelyek hatékonyan bekapcsolódnának a csehszlovákiai magyarok szellemi életébe, s helyzetének és problémáinak tudományos feldolgozásával hozzájárulnának gazdasági, jogi, politikai és kulturális problémáinak megoldásához. /…/ December 12. A Nemzeti Bizottság elfogadja a nemzetiségi szervekről és képviseletéről szóló tervezetét. /…/ December 15. A Csemadok KB csalódottságát fejezi ki a nemzetiségi alkotmánytörvénynek a nemzetiségek kárára történt módosítása miatt, egyben támogatásáról biztosítja a Magyar Ifjúsági Szövetséget, és javasolja a magyar képzőművészeknek, zeneművészeknek és pedagógusoknak, hogy az írók és az újságírók mintájára alakítsanak országos szövetségük keretén belül magyar tagozatot.” Az események felsorolását a Popély Árpád: A (Cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 című könyvéből emeltem ki.
Ezzel az eseménysor-ismertetővel szeretném érzékeltetni, hogy a Csemadok kulturális szervezet létére milyen mélyreható közéleti, társadalmi tevékenységet fejtett ki, illetve mennyiben vállalta az egyes eseményeknek a vezető irányítását, amellett, hogy a kulturális élet területén ráháruló feladatokat hanyagolta volna.
1968-tól a magyar táncos-énekes-zenés néphagyományt művelő csoportjaink legjobbja rendszeres résztvevőjévé vált a Magyarországon Kalocsán, Szekszárdon és Baján megrendezett Duna Menti Népek Nemzetközi Folklórfesztiváljának. Ezen a 7-10 napig tartó rendezvényen 20-25 magyarországi folklórcsoport bemutatkozásán kívül tíz-tizenöt európai nemzet, illetve nemzetiség hagyományos népi kultúrájának bemutatására kerül sor. A fesztivál kezdetben évente, később két-, illetve hároméves intervallumokban került megrendezésre és Csehszlovákiát egy magyar és egy szláv – szlovák, morva vagy cseh – hagyományőrző csoport képviselte. A magyar csoport kiválasztása és felkészítése a Csemadok feladata volt.
A kiküldetési költségek jelentős részét az SZK kulturális minisztériuma, illetve a csoport állta. A Fesztiválon 1992-ig az alábbi csoportok képviselték a magyar nemzetiségi hagyományos tánc- és dalkultúránkat: A Rimaszombati járás Barkóságát képviselő összevont folklórcsoport Gömöralmágy, Détér, Péterfala, a Hajnal fcs. Martos, a Nyira járás Párta folklórcsoportja, a Malmos fcs. Jóka, a Csemadok fcs. Imreg, a Csemadok fcs. Magyarbőd, a Szőttes KNE Pozsony. Egyszóval 1968-cal a magyar csoportok külföldre utazása előtt megnyílt a sorompó, ismét kezdett helyreállni a magyar kultúra egysége, melynek a határokon túli magyar népi kultúra is szerves része.
(Folytatjuk)
