A mecénásra, Nagybalog község szülöttére emlékeztek születésének századik évfordulóján.
Szepesházy Kálmán 1919. október 25-én született Nagybalogon.
A család a Szepességből származott. Édesapja Selmecbányán végzett erdész, aki felvette a Szepesházy nevet, Kálmán az apja második házasságából született egyedüli fiúként a hat lány mellett. Édesanyja Sáfrány Gizella volt, akinek családja szoros kapcsolatokat ápolt Tompa Mihállyal, s a nagyapa Sáfrány Mihály 1848-as honvéd volt.
A Szepesházy család 1927-ben Rimaszombatba költözött, de Kálmán bácsi mindig is Nagybaloghoz kötődött.
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének alapításakor, 2002-ben lett a tiszteletbeli elnöke Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség alelnökének a közbenjárásával. 2008-ban bekövetkezett halálát követően a szervezet örökös tiszteletbeli elnökévé választotta, s azóta is igyekszik az emlékét ápolni.
Nagybalogi sírjánál rendszeresek a megemlékezések. A helyi szervezet egyik alapítója, Gaál Lajos barlangász a szakmájából kifolyólag is nagyra becsüli Szepesházy Kálmán munkásságát, s a geológia terén tett felfedezéseit. Több előadást is tartott már, legközelebb november 18-án Budapesten, a Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztályának ülésén emlékeznek róla.
Szepesházy, a diák
A Csehszlovák Állami Magyar Reálgimnáziumban érettségizett 1937-ben. A prágai Károly Egyetemen geológiát tanult. Az 1938-as visszacsatolás után Budapesten folytatta tanulmányait, ott tanára volt többek közt Mauritz Béla, Papp Károly, Cholnoky Jenő. A kollégiumban művészekkel, írókkal lakott együtt, így Zmeták Ernővel, Turczel Lajossal, akikkel jó kapcsolatot ápolt, pártolta alkotótevékenységüket.
Szepesházy, a geológus
Diplomamunkáját Rimaszombat földrajzi viszonyaiból írta, doktori disszertációját pedig Ajnácskő környékének bazaltos kőzeteiből.
1943. október 1-én bevonult katonának Kézdivásárhelyre, a határvadászokhoz, 1944. augusztusában szovjet fogságba esett, megjárta Arhangelszket, a Gulagot.
1949-től a MAORT-nál a zalai olajmezőket kutatta, 1954-től a MASZOLAJ-nál mélyfúrásos mintákat elemzett, 1964-től a MÁFI-nál dolgozott, a magyarországi flis kutatását végezte, 1980-ban innen ment nyugdíjba. Idős koráig aktív volt, kertészkedett.
Szepesházy, a jótékony
Az élet megviselte, korán elveszítette feleségét. Anyagilag nem volt gazdag ember, mégis mindenen takarékoskodott, hogy amit összegyűjt, jótékonykodásra fordíthassa. Már 1965-től vendégül látta és elszállásolta budapesti rózsadombi otthonában a szlovákiai magyar diákokat, s fiatal geológusokat támogatott. Az volt az álma, hogy ebben a lakásban majd a Rákóczi Szövetség által diákotthon működhessen, ahol bármikor hajlékra találhatnak a felvidéki diákok. Ezt az elképzelését idős korában megváltoztatta. A budai Rózsadombon lévő lakásának árát a rimaszombati Simonyi Alapítványra hagyta. Hagyatékát B. Kovács Istvánra bízta, s a Szlovákiai Református Tudomány Gyűjteményekben – ma Csillagház –van egyelőre letétben.
Idős korában támogatta a Hospice Alapítványt, több múzeumnak odaajándékozta képeit, értékes szőnyegeit.
A felvidékiekről sem feledkezett meg. A rimaszombati magyar középiskolák javára 1 millió forint alaptőkével létrehozta a Szentpéteri Alapítványt. A balogi református templom renoválására 230 ezer koronát adott, ennek emlékére az egyházközség táblát helyezett el a templomban. Támogatta a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetét, melynek 1 millió forintot és ezer dollárt adományozott, amit a szervezet a 2002 és 2007 között megvalósuló alkotótáborokra fordított, s fillérre pontosan elszámolt vele a központi iroda felé.
Nagybalogon 2007-ben házat vásárolt, hogy majd ott éli le utolsó éveit, ebből azonban nem sok adatott meg neki. A következő év tavaszán Budapestre utazott, s otthonában váratlanul örökre elaludt. 2008. március 3-án hunyt el, végakaratának megfelelően Nagybalogon, a katolikus temetőben nyugszik.
A községben a nyugdíjasok napja alkalmával emlékeztek meg róla. Életútját Pál Csaba, a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének elnöke, községi képviselő gondolatai által Kluka Norbert polgármester idézte fel.
A megemlékezés gyertyája egy felejthetetlen igaz magyar emberért égett.
