Századik születésnapján Nagybalogon, szülőhelyén hajtottak fejet emléke előtt, most pedig munkásságának színhelyén: a budapesti Földtani Intézetben a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya idézte fel a kiváló tudós, a szeretett kolléga és a feddhetetlen ember alakját.
A jelenlévők közül az idősebbek még kollégájukat tisztelhették Szepesházy Kálmánban, a fiatalabbak viszont csak hírét ismerték, ezért is jó gondolat volt dr. Hála József szakosztályi elnök és titkára: Zsadányi Éva részéről, hogy a szakosztályi ülésre, mely bensőséges ünnepséggé vált, meghívtak három olyan vendéget, aki más-más vonatkozásban tudta bemutatni a kiváló geológus és szülőföldje kapcsolatát.
Pósa Homoly Erzsó, lapunk munkatársa, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének elnöke elmesélte, hogy 2002-ben, budapesti egyetemistaként határozta el, hogy megalakítják a Rákóczi Szövetség balogvölgyi szervezetét, és híres földijüket: Szepesházy Kálmánt szerették volna tiszteletbeli elnöknek felkérni.
Kun Ferencz alelnök mutatta őt be az akkor már nyugdíjas tudósnak, aki budai otthonában legszívesebben kertészkedett, vagy számára kedves vendégeket fogadott, és nem vágyott semmiféle rangra.
„Végül sikerült rábeszélni Kálmán bácsit – meséli Erzsó – s mi balogvölgyiek, ha már nincs is köztünk, örökös elnökünknek tekintjük, s mindig nagy szeretettel emlékezünk rá.”
Egymillió forinttal támogatta Szepesházy Kálmán a szervezetüket, ebből öt éven át tudtak gyerektáborokat, kézműves táborokat szervezni, ami akkoriban, a 2000-es évek elején újdonság volt.
Rózsadombi otthonában, mely lakást maga építtetett, mindig saját készítésű lekvárból sütött süteménnyel várta a fiatalokat, sokat mesélt az életéről, tragikus körülmények között elvesztett feleségéről is. „Egy sáljával egyszer megajándékozott, ugyanúgy őrzöm, mint egy üveg tőle kapott fügelekvárt, amit azóta sem bontottam fel” – mondta.
Bár ő katolikus volt, segítette a nagybalogi református templom felújítását. Azóta emlékére táblát helyezett el az egyházközség. Támogatta a magyarországi Hospice Alapítványt, s mert nem lévén családja, múzeumoknak ajándékozta képeit, értéktárgyait, lakásának árát pedig végrendeletében rimaszombati alapítványra hagyta.
„Előre elkészíttette fejfáját, amit a nagybalogi Pál család őrzött, akik sírját is gondozzák az ottani katolikus temetőben. Természetesen mi is látogatjuk a sírt, és felterjesztettük a Felvidéki Értéktár Bizottsághoz mint emlékhelyet.”
Pósa Homoly Erzsó – bizonyítva, hogy a balogi fiatalok is tudják, ki volt Szepesházy Kálmán – átadott egy általuk készített ajándékot Hála József szakosztályi elnöknek.
Gaál Lajos barlangász vetített képes előadásában azt a vidéket mutatta be először, ahol a kiváló geológus már gyermekként az első benyomásokat kapta későbbi hivatásához.
A szülőföld gyönyörű és változatos tájai, a Koháry-Coburg kastély és annak angol stílusú parkja, Balog vára és körülötte a vulkáni alakzatok, barlangok, karsztok, a gazdag növényvilág, amely ma már védett terület, mind erős hatást gyakorolhattak rá. A prágai egyetemen tanult geológiát, majd az 1938-as visszacsatolás után Budapesten folytatta tanulmányait kiváló professzoroknál.
Rimaszombat földrajzi viszonyairól írta diplomamunkáját, míg doktori disszertációját Ajnácskő bazaltos kőzeteiről. 1943-ban behívták katonának, és a következő évben szovjet fogságba került. Négy kegyetlen körülmények között töltött év után Arhangelszkből hazakerült és 1949-től 1980-ig, nyugdíjazásáig a magyar olajiparban végzett kutató és elemző munkát.
Gaál Lajos szakelőadása a geológusi életművel ismertette meg a résztvevőket, természetesen a leírtaknál jóval részletesebben, majd Kun Ferencz Szepesházy Kálmánt, az embert mutatta be, akivel sokat beszélgettek, vagyis inkább: sokat hallgatta rendkívüli megfigyelő képességet és ugyanakkor átfogó szemléletet tanúsító történeteit.
Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség alelnöke elmondta, idillikus gyermekkor jelent meg az elbeszélésekben, de aki ismeri azt a világot, úgy véli, hogy valójában magányos gyerek volt, hiszen iskolatársai többsége református volt, ő katolikus, és ezt még „súlyosbította”, hogy kastélyban élt, míg játszótársai parasztgyerekek voltak. A prágai egyetemi években már közösségre talált a MAK (Magyar Akadémisták Köre) tagjaként. A különböző szervezetekbe tömörült magyar diákok közül a sokat emlegetett Sarló mozgalom baloldali volt, a Prohászka jobboldali, viszont a nemzeti közép irányultságú MAK megfelelt Szepesházy felfogásának.
Szelíd természete, jó humora mögött erkölcsi keménység húzódott meg.
Az évek múlásával, ahogyan az emberek is változnak, megszakadt több fiatalkori barátsága: egyiküktől azért távolodott el, mert az illető baloldali lett, másiktól, mert szlovák érzelmű, a harmadiktól pedig azért, mert ivott.
Egy igazi barátját viszont nehéz sorsában, betegségében mindvégig támogatta, egészen annak haláláig.
Irodalmat, művészeteket kedvelő ember volt, feleségével gyakran járt operába, színházba, kedvence Fedák Sári volt, akinek nevét és sorsát Kun Ferencz Szepesházy Kálmántól ismerte meg. Nem volt gazdag ember, de amije volt, azt múzeumokra, alapítványokra hagyta. Nem mecénás, hanem közösségeket segítő ember volt, áldás emlékére! – zárta.
Az összejövetel végeztével, miután megtekintették azt az irodát, a Rónai terem mellett, ahol Szepesházy Kálmán dolgozott, a Rákóczi Szövetség balogvölgyi szervezetének képviselői: Pósa Homoly Erzsó, Pósa Dénes és Gaál Lajos megkoszorúzták azt a mediterrán császárfát is, amit még Szepesházy Kálmán magról nevelt és ültetett az intézet udvarára.
