Manapság nem divat érzelmekről beszélni, azokat kifejezni, netán sírni. Számos ember van, aki visszafogja ezek kinyilvánítását. Mintha elbizonytalanodtunk volna, vajon hogyan fogadja mindezt a környezetünk? Mit szólnak az emberek, kinevetnek vagy elítélnek?
Már az iskolás sem mer sírva fakadni, mert kicsúfolják társai, a felnőtt meg különösen nem. Így bánatunk, örömünk valahol bennragad, s mindenki másként szorítja vissza bánatát, éli meg örömét, ki egy pohár itallal, ki egy befelé fordulással, vagy van, hogy ott sírunk, ahol senki se lát…
Mindezen érzelmi dilemmáinkra is kaptunk választ azon az esten, melyet Könnyek nélkül élni könnyebb… címmel hirdetett meg Herdics György címzetes apát, egyetemi tanár Párkányban.
A cím olvasatán egy ismert magyar nóta jut eszünkbe, s talán soha nem gondoltunk arra, vajon mit jelentenek a könnyek az ember életében. Használnak vagy ártanak? A férfi vagy a nő könnyezik-e életében többet? Tényleg könnyek nélkül élni könnyebb?
Az egyház a legkorábbi időktől fogva a Szentlélek sajátos ajándékaként tartja számon a „könnyek adományát”, a bűnbánó lélek megtisztulásának látható jelét.
Szent Ágoston vallomásaiban gyönyörű gondolatokat találunk a lélek érzelmeinek kinyilatkoztatásaira.
„Mennyit sírtam himnuszaid és énekeid közben, édesen zengő egyházad hangjaitól mélyen megindítva! E hangok a fülembe ömlöttek, és szívemben letisztult az igazság, és forrásnak indult benne a jámborság érzése, és kibuggyantak könnyeim, és jólestek nekem.”
A Bibliában viszont a legkiválóbb férfiak is sírnak, gondoljunk csak Jeremiás siralmaira, a bűnbánati zsoltárokra vagy magára Jézusra, aki látva, hogy a betániai Mária és a gyászolók siratják Lázárt, „a lelke mélyéig megrendült (…) és könnyezett” (Jn 11, 33–34).
„Ha a megtestesült Isten-Ige könnyezett, akkor nem szégyen az, ha egy férfi sír”.
A vallás legnagyobb ajándéka, hogy megtanít sírni – mondta egy román filozófus.
Akinek szép a lelke, tud könnyezni, akár nő, akár férfi, akiben van valami több, akiben vannak érzelmek. S ez egy bizonyos kor után csak fokozódik.
Mert a könnyek nem a halál utáni vágyból erednek, de az élet utáni vágyból vannak
– vallotta az apát úr.
A Szentírás azt mondja: „milyen jó sírni. A könnynek adománya a bűnbánó lélek megtisztulásának jele. Ezt a képességünket Istentől kaptuk, hogy így is ki tudjuk fejezni az érzéseinket.”
Az el nem sírt könnyek a legrosszabbak. A könnyek azonban nemcsak ölnek, hanem meg is tisztítanak. A felnőtt könnye nehezebben csordul ki, de nehezebben is szárad fel.
Az előadó statisztikai adatokkal is alátámasztotta, hogy a nőknek 85 százaléka, a férfiaknak pedig 73 százaléka sírás után jobban érezte magát.
Az apát úr további számos gondolattal, személyes, mélyreható példákat is említve, idősebb paptestvéreivel való meghitt találkozások alkalmával tapasztalt emlékeit idézve, erősítette meg hallgatóit, hogy akár öröm-, akár bánatkönnyeinket el kell sírni, hogy megkönnyítsük lelkünket.
Herdics apát úr előadása után Oršulik Tamás a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola dunaszerdahelyi kihelyezett tagozatának párkányi koordinátora ismertette a novemberben megnyílt szociális munka tagozat első szemeszterének eredményeit, s elmondta, már a következő tanévre is vannak jelentkezők Párkányból és környékéről.
Az előadás nagy érdeklődést váltott ki, nemcsak a helybéliek körében, sokan eljöttek a környékbeli falvakból Ebedről, Nánáról is.
