A 2020-as parlamenti választásokig 23 nap van hátra. Bár Szlovákia megalakulása óta végtelenített választási lázban ég, talán sose volt még ennyire kiélezett a politikai helyzet, mint most. Soha ilyen távol nem voltak még egymástól baloldali, konzervatív, liberális és szélsőséges (mondjuk ki, nyugodtan, fasiszta) eszmék, mint az idén. Igaz, nem kizárólagos szlovákiai jelenségről van szó, de ennyire kiélezetten mint Szlovákiában, még nem csapódott le sehol.
Marian Kotleba, a szélsőjobboldali ĽSNS vezére és csürhéje fröcsögve vágja szemünkbe azt, amit a többség eddig csak kocsmai beszélgetésekben mert kimondani: maffiaállamban élünk, ahol a bűnözőké, a törvényeket maximálisan kihasználó, sőt kijátszó embereké a terep (legyen az akár fent, akár lent), s a jólétben fürdő szlovák gazdasági csoda, ha nem is a mesékben, legfeljebb a nyugati és az északi régiókban létezik.
Bevezető Kotlebához
S egy gondolat erejéig térjünk vissza a 2013-as megyei választásokra. Korláton, egy valaha kis Moszkvának becézett, ma teljesen lerobbant településen (ennél jobb példát nem is nagyon találhatnánk arra, mi is történt Dél-Szlovákiában a rendszerváltás óta) ülök a választási bizottságban. Az első fordulóban alig van érdeklődő. Pár szavazattal Kotleba győz. Két héttel később második forduló. Már nyitáskor legalább húszan állnak a kapu előtt, többnyire fiatalok. Bár a választás titkos, nem csinálnak titkot abból, hogy Kotlebára szavaznak. S mondják az indokot is: Majd ő megoldja a cigánykérdést. Nos, Kotleba nagy fölénnyel nyerte a második fordulót Korláton, ahogy a megyében is, így megyefőnök lett. Megoldani nem oldott meg semmit, de nagyon sokat ült Rimaszombatban Šimko József rimaszombati polgármester irodájában, aki akkor még csak 70 százalékra értett egyet mostani pártja főnökével.
Füleken többnyire csak romák ellentüntetnek
„Az igazi szélsőségesek ott ordítoznak a másik oldalon, ráadásul olyan hülyék és primitívek, hogy ingyencirkuszt csinálnak nekünk” – ordítja Mazurek a mikrofonba, bár szavait elnyomja az általa primitívnek nevezett tömeg moraja. „Menjetek haza, Mazurek a rács mögé!” – válaszolja a tömeg, de ahogy Agócs Attila polgármester megjegyzi, sajnos, többnyire romák jöttek ki az ellentüntetésre. Šimko József (vagy Jozef?) Mazurek mellett gunyorosan mosolyog.
Hűvös, nyirkos idő várja azokat, akik a Szabadság térre merészkednek, ahol mindkét oldalon gyülekeznek a résztvevők, ahogy az állami és a helyi rendőrség is. Kotleba hívei felállítják a szabadtéri színpadot, hazafias dalok recsegnek a hangszórójukból, a másik oldal transzparensekkel, molinókkal készül. A szemben lévő élelmiszerüzlet pénztárosnője is ki-kikémlel az ajtón, s tőlem kérdi, mi is készül valójában. Helyettem két cigány lány válaszol: „Hát nem hallottad, itt vannak a Kotlebáék, azok, akik bennünket is migránsoknak tartanak” – mondja, majd vesznek egy energiaitalt, s vonulnak a tüntetésre.
Az ellentüntetés résztvevői között az első sorban találkozunk Agócs Attila polgármesterrel, de itt van Vavrek István parlamenti képviselő, s több roma szervezet is képviselteti magát.
Ahogy Agócs elmondja, a gyűlésüket állítólag a Victory étterembe hirdették (a tulajdonost és az alkalmazottakat állítólag megfenyegették, végül itt költötték el a vacsorájukat), de másutt is eljátszották már ezt a kettős játékot, ugyanis eredetileg is a Szabadság térre volt meghirdetve a gyűlés, de ily módon is szerettek volna megszabadulni az ellentüntetőktől. S hogy részben bevált a trükk, egyik később érkező ellentüntető jelzi, aki szintén a Victoryhoz ment előbb. Még szerencse, hogy Fülek kis város.
Érkeznek tüntetők Rimaszombatból is, a Merjünk Gyorsítani Klub képviselői, ahogy itt van Radovan Ceglédy vállalkozó is, aki két éve Šimko ellenjelöltje volt a helyhatósági választásokon. „Azzal, hogy Šimko beállt Kotleba pártjába, azt bizonyítja, hogy a hatalomért mindenre képes” – mondja Roman Vaľo rimaszombati városi képviselő, aki szól a polgármester különös húzásairól is. „A költségvetés tárgyalása során előterjesztette a helyi adók emelését, s miután a többség megszavazta a javaslatát, rögtön be is jelentette, hogy nem írja alá – ez is a választási módszereinek a része” – teszi hozzá.
Sötétedik, az ellenoldalon sokkal többen vannak, mint a színpad előtt. „Nem is azokkal van gondom, akik felvállalják, hogy Kotleba hívei, sokkal inkább azokkal, akik otthon maradnak, de a spanyolfal mögött majd nyugodtan Kotlebára voksolnak” – mondja Kotlár Ildikó, a Mocsáry Lajos Alapiskola frissen kinevezett igazgatónője, aki szerint a rendszerváltás után tették tönkre ezt a régiót, s ráadásul egy olyan szociális rendszert hoztak létre, amely azoknak kedvezett, akik nem is akartak dolgozni és tisztességes munkából megélni. „Nem erről álmodtunk 1989-ben, s most ezt a helyzetet lovagolják meg Kotlebáék” – teszi hozzá az igazgatónő.
Kotleba és pártja mindenféle közvélemény-kutatáson stabilan uralja a második helyet, de mivel sok rejtett szavazója lehet, akik majd csak a spanyolfal mögötti magányukban vállalják fel a szimpátiájukat, akár nyerhet is a választásokon.
Igaz, egyedül képtelenek kormányt alakítani, de ki tudja, kivel képesek majd szövetkezni. Bár a füleki szájtépésük (is) inkább arról tanúskodik, hogy senkivel. Hiszen Pellegrinitől kezdve Dankón át Trubanig mindenkit mocskol Mazurek, a büntetett előéletű képviselő (igaz, nem ő az egyetlen, egy szórólap köröz Füleken és Rimaszombatban is az ellentüntetők között, amelyen Kotleba pártjának bűnös/büntetett előéletű képviselői és bűnlajstromuk olvasható), aki hozza a formáját, a primitív demagógiát, s hangsúlyozza, egyedül az ő pártja tiszta. A mellette álló rimaszombati polgármester, aki az elmúlt harminc évben vándormadárként repült egyik pártból a másikba, csak mosolyog. Ő csak tudja, hiszen Mečiar pártjában kezdte annak idején…
A gyár, a sár, a városa volt – ma 35 százalék a roma
Fülek lakosságának mintegy 30-35 százaléka roma, akiknek a többsége nem dolgozik. Volt idő, amikor Fülek a gyár, a sár, a vár városa volt – a sár ugyan már a múlté, ahogy a gyár is, amely fénykorában több ezer embernek adott munkát, a fiatalok többsége elment, maradtak az idősebbek, a beteges lokálpatrióták, s azok, akiknek ez a helyzet is megfelel (még). Hiába az agilis polgármester, kormánytámogatás nélkül sokat ő sem tehet.
Az akcióterv ötlete jól hangzott ugyan, de garanciális megoldást nem jelent a térség gondjaira, legfeljebb apró szépségtapasz, amely inkább szájtapaszként ideig-óráig befogja az itt élők száját. „Ha tegnap találkozunk, lett volna egy jó hírem, hogy végre rács mögött van az egykori főügyész – kezdte Šimko a beszédét, bár a hangzavar miatt sokat nem érteni belőle. Sajnos, ma szabadlábra helyezték, hiszen egy ilyen országban élünk” – folytatja, s maximálisan egyetértünk.
Ahogy az unos-untalan hallott többi szövegével is (R2-es út, magas munkanélküliség, maffiaállam, s folytathatnánk). „Nekünk nem a tisztességes cigányokkal van gondunk, hanem az aszociális elemekkel, s mivel én ezt ki mertem mondani, egyből bűnözőnek kiáltottak ki, s még a parlamenti mandátumomtól is megfosztottak, míg az az épület tele van igazi bűnözőkkel” – üvölti már Mazurek, s a tudósító kénytelen egyetérteni vele. „Még azt se mondhatja, hogy a sokszor hangoztatott hazugság igazsággá válik, mert Mazureknek igaza van. Miért hagytuk, hogy így legyen? – folytathatnánk a slágerszöveggel, de valószínűleg így kezdődött az összes fasiszta párt tündöklése. „Az a baj, hogy az ellenzék végtelenül megosztott, s van 4-5 párt, amely 8-10 százalékon áll, ahogy teljesen bizonytalan a magyar pártok bekerülése is – hogy lesz ebből kormányváltás?” – kérdi az egyik mellettem álló nem roma nyugdíjas, egyébként a Most-Híd lelkes támogatója, aki mintha elfeledné, hogy valahol önmaga ellen beszél.
„Choďte domov!, Menjetek haza!” – zúgja a tömeg, amely szinte csak a szlovák himnusz felhangzásakor csendesül el. A két fél képviselői egymást fotózzák, talán egyszer jók lesznek még ezek a képek valamire – gondolhatják. Egyre hűvösebb a levegő, Mazurek és csapata szedelőzködik, ahogy a másik fél is összepakolja a transzparenseit. Van még bő egy hónap a választásokig.
Sietek a vasútállomásra, ahol pár kiskorú roma gyerek ordíttatja a mobiltelefonját, mindegyik kezében energiaital, egyikük rá is gyújt. Sehol egy vasutas, a jegykiadó is zárva, egy másik utassal együtt inkább kiállunk az előtérbe. Hideg van, de mégis elviselhetőbb.
„Tornaljáról jöttem, mert Kotlebát akartam látni”
– elegyedik velem szóba a fiatalember, aki nem is titkolja a szimpátiáját a szélsőséges párt iránt. Alig várom, hogy végre megérkezzék a mozdonyvezető, s kinyissa a máskor annyira utált lerobbant csotrogányt. Szlovákia, 2020 januárjában.
Matovič otthon maradt, Kotleba viszont jött, látott és…
Kotleba a hétvégén az egyik televíziós vitaműsorban az Egyszerű Emberek vezetőjével vív szópárbajt, amelyen Matovič nyíltan kritizálja az ellenzéki társait, mivel szerinte ezekkel az ellentüntetésekkel csak Kotleba malmára hajtják a vizet. Kotleba röhögve már a rimaszombati gyűlésüket propagálja, s látván a rimaszombati történéseket, mintha neki volna igaza. Ugyanezt mondja már a tüntetés helyszínén Julo is, aki szerint semmi értelme ezeknek a megmozdulásoknak, legfeljebb egy-két párt preferenciáit növelik majd. „Nem értem, mit keres ezeken a tüntetéseken a Most-Híd, azon kívül, hogy most próbálják a roma szavazataikat növelni” – mondja.
Négy éve azért léptek be a kormányba Fico és Danko mellé, hogy megakadályozzák a szélsőségesek térnyerését. Látjuk, ez mennyire sikerült. Maximálisra járatták a maffiaállamot, az elért eredmény gyakorlatilag a nullával egyenlő, s amikor a Kuciak-gyilkosság után sem voltak képesek kilépni ebből a bűnöző kormányból, akkor végleg taccsra tették a pártot. Most meg itt kelletik magukat, s még a holokauszt-emlékműhöz is elvonulnak. Tibor szerint a Híd Kotlebáékkal kampányol, minden roma így kap alternatívát arra, hogy kire szavazzon, Kotleba pedig mutogathatja őket, ahogy hangoskodnak gyalázkodnak, csak a feszültség meglegyen. A Híd ezek után elszívja a roma szavazókat, ami itt Gömörben nem kevés, ez a taktika be fog jönni nekik. „Mit gondol, Sólymos miért randalírozott? Azóta többet írtak róla, mint előtte négy évig. A helyi erdők meg romjaikban” – s bár kint áll, nem biztos, hogy nem Kotlebára fog szavazni.
Kritizálja az MKÖ-t is, amelynek szerinte nincs terve, amellyel megszólíthatná a szavazókat, nem erre utal az sem, hogy roma jelöltjüket, a szintén Gömörben élő Hudár Zoltánt az 58. helyre rangsorolták. Meglátja, ha úgy adódik a helyzet a választások után, Bugár szemrebbenés nélkül Kotlebával is hajlandó lesz kormányra lépni – teszi még hozzá. Julo szerint érdekes a választási taktika is, a Smer például, amely elsősorban eddig a nyugdíjasok között tarolt, a szociális hálón próbál választókat szerezni, míg Kotleba és Truban, a liberálisok elnöke az, aki vállalja a választókkal való konfrontációt.
S ha már Truban, több magyar értelmiségivel is beszélgetek az ellentüntetés résztvevői között, akik elmondják, nekik már sem a Híd, sem az MKÖ nem tud újat mondani, de nem tudnak azonosulni a liberálisok kínálta gender, migráns, drogos világgal sem. Judit már a hatvanas éveiben jár, most várják a férjével együtt az első unokát, s eddig mindig a magyar pártra szavaztak. De mondja, mit kínálnak nekünk, s valószínűleg egyik magyar párt sem kerül be a parlamentbe. De az ellenzéki kínálat még borzalmasabb. Hat-hét olyan párt is van, amely a bejutás küszöbén áll. Higgye el, marad az a Smer, amelyre eddig még sosem szavaztunk. Az igazi kérdés persze az, ki fog itt kormányt alakítani.
Van, aki szigorúan középen(?) áll
Attila évtizedek óta meghatározó közéleti személyisége a városnak, s nevetve mondja, ő szigorúan középen áll. De hogy ez mit jelent, arra konkrét választ nem ad. Maga is itt él, látja, hol tartunk. A mobilis emberek nagy része már elment, akik pedig itt maradtak, azok vagy gyógyíthatatlan lokálpatrióták vagy pedig kevésbé mobilisak, öregek és olyanok, akik a jég hátán is megélnek.
Az egyik szomszédom a rendszerváltás óta még nem dolgozott, de jobban él mint én értelmiségiként. Kimegy két-három napra Bécsbe koldulni, s megvan a tisztes bevétele.
Kérdezem, mit szól Šimko József lépéséhez, aki befutó helyen szerepel Kotleba listáján, de csak annyit mond, aki ismeri ennek az embernek a politikai pályafutását, tudja, hogy a hatalomért bármire képes. Annak idején Mečiar pártjában kezdte, de volt már Gašparovičnál és több más pártban is. Négy éve több pártnál, így az MKP-nál is próbálkozott, de mivel az idén is csak Kotleba ígért számára befutó helyet, ezt is felvállalta. „Csak azt nem értem, hogy lehet egyszerre a Slavínon koszorúzni és Kotlebával parolázni, ez már skizofrénia. Engem Šimkónál jobban zavar a helyettese, aki inkább felfüggesztette a tagságát az MKP-ban, csak ne kelljen lemondania az alpolgármesteri fizetéséről. Maga tudja, mit jelent felfüggeszteni a tagságot. Vagy tag vagyok, vagy nem vagyok az” – teszi még hozzá, majd elsiet a közeli Kauflandba bevásárolni.
Közben a városi képviselő-testületi Merjünk Gyorsítani Klub által szervezett ellentüntetésen folyamatosan szólalnak fel a résztvevők, s mindannyian a választáson való részvétel fontosságát hangoztatják. Köztük van Horváth Csaba roma aktivista, az Opre Roma vezetője is, aki pár éve még Šimko József romaügyi referense volt a városi hivatalban. Számomra a legmegdöbbentőbb Šimko pálfordulása, hiszen akkoriban nagyon sok romát támogatott, igaz, azok nagy többsége rá is szavazott. Most egy országos kampány keretében próbálják a romákat mobilizálni, hogy vegyenek részt a választásokon, s azokra szavazzanak, akik nemcsak választások előtt ígérnek aprópénzt a szavazataikért.
„Nagyon nehéz és hosszú munka vár még ránk, de másképp nem fog menni. Kotleba nem jelent megoldást az ország egyre égetőbb gondjaira”
– mondja.
Amíg odakint zajlik a csendes tüntetés, a tüntetőket kordon és Rimaszombatban eddig még sose látott, több száz fős rendőrségi és kommandós alakulat zárja el a benti gyűlés résztvevőitől, odabent Kotleba, Šimko és a többiek uszítanak a jelenlegi hatalom ellen, s egyedüli alternatívaként kínálják önmagukat a zsúfolt tömeg előtt, amely nem egyszer hangos vastapssal jutalmazza a szónokokat.
Az ellentüntetésen sem Füleken, sem Rimaszombatban nincs jelen az MKÖ, Szvorák Dávid füleki képviselőjelölt szerint ezekkel az ellentüntetésekkel csak Kotlebáékat reklámozzák, így még nagyobb figyelmet kapnak. „Nem az ellentüntetéseken kell nyerni, hanem február 29-én a választásokon kell megmutatni, hogy az extrémizmus ellen van Szlovákia lakosságának többsége” – mondja.
A szlovák himnusszal ér véget a kinti ellentüntetés, a tömeg lassan szétszéled. Már a buszmegállóban futok össze Kittivel, aki roma, egy fodrászatban dolgozik, a fia konzervatóriumba jár. „Időtlen idők óta együtt élünk, együtt vagyunk jóban és rosszban. De egyre kevésbé értem azt, ami mostanában történik. Hiába mondja Kotleba, hogy a rendes cigányokkal nincs semmi baja, amikor a végén úgyis egy kalap alá vesznek bennünket. Ahogy pár éve még Rozsnyón a magyarokat köpdöste a bakancsos haverjaival. Biztos, hogy elmegyek választani február 29-én, de most még csak abban vagyok biztos, kire nem szavazok. Maga tudja?” – kérdez vissza, s hazudnék, ha azt mondanám, biztos vagyok benne.
