A magyar parasztság természetismerete egyebek mellett az időjárás pontos és részletes megfigyelésében nyilvánult meg. Az időjósló tudás gyakran szentenciákban fogalmazódott meg. Szájhagyománybeli élete kölcsönhatásban állt a kalendáriumokkal, azok lapjairól került vagy visszakerült a nép körébe.
Néhány jósló eljárás is ismert volt, de általában egy bizonyos nap vagy időszak időjárásából következtettek más napok vagy időszakok időjárására. Az eljövendő termés, illetve a vetés szempontjából meghatározó jelentőséggel bírt számukra, hogy mikor köszönt be a tavaszi jó idő, lesz-e elegendő csapadék, s erre bizonyos jelekből, megfigyelésekből próbáltak következtetni.
Március a meteorológiai évszakváltások szerint az első tavaszi hónap (csillagászati szempontból nem hónapváltáskor következik be az évszakváltás). Ősi magyar nevén kikelet hava, de a népi kalendáriumban böjtmás havaként említik.
A tavasz első hónapjáról azt mondják: „Ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”, azaz esős áprilist jelez a csapadék nélküli március. S rámutat az egész esztendőre is, hiszen a néphit szerint: amennyi köd van márciusban, annyi lesz a zápor is.
A régi rómaiaknál ez év első hónapja volt – de márciust a hadba vonulás időszakának is tartották. Innen a hónap elnevezése is: a harcias természetű Mars isten volt a névadója. Március régi magyar neve – böjtmás hava – a húsvét előtti nagyböjt második hónapjára utal. A nagyböjt legnagyobb része általában erre a hónapra esik.
A régi rómaiak az új évet március idusán, azaz 15-én köszöntötték – de a hónap többi ünnepe mind a hadba vonulással, a hadi készülődéssel volt kapcsolatos. A magyar hagyományokban a böjtmás hava mellett szokás volt a kos havának is nevezni márciust – a 21-i tavaszi nap-éj egyenlőségre, illetve az akkor kezdődő csillagászati év első hónapjára utalva.
Március első napját a székelyek Baba Marta-napnak is nevezik. Azt tartják, ha Baba Marta mérges, azaz március első napja rossz időt hozott, akkor további kellemetlen, rossz időjárásra lehet számítani.
Kilencedikéről, Franciska napjáról azt tartják a bácskai és a baranyai öregek, hogy amilyen időjárás uralkodik ezen a napon, olyan lesz egész márciusban. Március 10-e, Ildikó napja is időjárásmutató nap. Azt állítják az időjárást figyelő földművesek és pásztorok, hogy ennek a napnak az időjárása 40 napig kitart. Különösen az ezen a napon tapasztalt hideg, fagy okoz gondot: „ha ezen a napon fagy, negyven napig el nem hagy”.
Két nappal később, tizenkettedikén pedig „ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is hó lesz”. Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró napnak számított. A Juliánus-naptár szerint a tavaszi nap-éj egyenlőség napja volt. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert szólás van arra, ha ezen a napon esik a hó: „Megrázza még szakállát Gergely.” Régen ezen a napon a honti gyerekek acélt és tűzkövet tartva a kezükben így köszöntöttek: „Acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek”. Az acélt úgy dobták a földre, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték vele. Névünnepe vetőnapnak számított a búzára, rozsra, hüvelyesekre és palántás növényekre nézve. Ha Gergely napján szeles volt az idő, úgy vélték, hogy a Gergely-napi szél Szent György-napig él. További népi mondások erre a napra: „Mátyás, Gergely két rossz ember“, mert mindkét napon lehűl az idő.
A Dunántúl egyes vidékeinek szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tőkékről sok szőlőt lehet majd szüretelni.
Március 18-a, 19-e, és 21-e a jó időt hozó híres trió, Sándor, József és Benedek napja. A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget”. „Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát” – fűzik hozzá a Muravidéken. Szent Józsefkor nyissad, (szőlőt) ha vízben áll is a lábad, tartották.
Benedek napja a „hivatalos” tavaszkezdés, azaz a tavaszi nap-éj egyenlőség napja (valójában nem minden évben esik erre a napra a pontos csillagászati esemény).
Március 25-e Irén, illetve Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. „Gyümölcsoltó hidege, téli hónapnak megölője“, vélték eleink. A békák hangja azonban nem sok jóra engedett ezen a napon következtetni. „Ha ezen a napon megszólalnak a békák, még negyven napig hideg lesz“, vélték.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, Jézus fogantatásának ünnepe, egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek, mely nap alkalmas a fák oltására, szemzésére.
Bár a csillagászati tavasz 21-én kezdődik, amikor a nappalok hosszúsága éppen beéri az éjszakákét, a néphagyomány mégis 24-ére, a „harmatszedés napjára” teszi az igazi tavasz kezdetét. A naphoz kötődő népszokás a búzaszentelés. Egyes helyeken úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható.
