Az anyaországi Tata városának kilenc testvérvárosa van, köztük, az elszakított országrészek három települése, a felvidéki Szőgyén, az erdélyi Szováta, és a vajdasági Magyarkanizsa.
1957. április 28-án a franciaországi Aix-les Bois-ban megalakult a Testvérvárosok Világszövetsége (UTO). Ennek alapján minden év április utolsó vasárnapján ünneplik a testvérvárosok világnapját.
A Kárpát-medencei négyes testvérkapcsolat, Tata város összefogásával a nemzeti összetartozást hivatott erősíteni, mely Szőgyénnel 23 éve, Szovátával 18 éve, Magyarkanizsával 8 éve tart.
Michl József, Tata polgármestere így nyilatkozott az Összetartozunk című kiadványban, mely Tata és Kárpát-medencei partnereinek kerek évfordulója alkalmából jelent meg 2017-ben, és amely visszatekintés a kapcsolatok színes palettájára.
„Természetes lehetne az is, hogy nincs magyar testvértelepülése Tatának, merthogy minden magyar város testvére minden magyar városnak, településnek, és ahol csak lehet, együttműködnek és segítik egymást. De hogy mégis a legtermészetesebb, hogy lett és van magyar testvértelepülése, és több is Tatának, az annak köszönhető, hogy erőszakkal közénk álltak, elszakítottak bennünket egymástól és mindent megtettek, hogy el is felejtsük egymást. A súlyos globális történelmi csorbát kell tehát nekünk lokálisan gyógyítanunk, s ha már a nagy rendszereken mi egyedül települések nem tudunk változtatni, hát változtassunk azon, amin lehet, mondjuk ki, hogy igenis a magyar a magyart szereti, és testvéri kapcsolatát ragaszkodással újraépíti, elhalványuló összetartozását feléleszti és megerősíti. Hiányos még ez a sor, hiszen Kárpátalja még nincs a körben, családunk így még nem teljes. Talán a közeljövő megadja, hogy egy újabb testvérrel gazdagodjunk.”
A felvidéki kapcsolat így alakult: 1995-ben Szőgyén akkori polgármestere Nágel Dezső, felkereste Tatán Kerti Katalin polgármestert, hogy segítséget kérjen a Szőgyénből kitelepítettek első találkozójának megszervezéséhez. A szőgyéni születésű tatai lakosok címére volt szüksége a szervezőgárdának, hogy összeállíthassa a meghívottak listáját. A kitelepítettek első találkozójával, a „Hazahív a harangszó” címet viselő rendezvénnyel elkezdődött a két település közti kapcsolatteremtés megvalósítása, melynek hivatalos rangra emelésére 1997. május 9-én került sor, Szőgyénben.
Hármas jubileumot ünnepelt 2017-ben Tata városa és az elszakított országrészek küldöttei. A Szőgyénnel húsz, a Szovátával tizenöt és a Magyarkanizsával öt éve tartó kapcsolat történéseit elevenítette fel a közös találkozás. Erre az évfordulóra kiadott Összetartozunk címet viselő albumban a következő olvasható:
„Mára a Szőgyénnel 20 éve kötött barátság Tata leggazdagabb, legsikeresebb testvérkapcsolatává vált. Évente 25-30 közös eseményen találkoznak egymással a tataiak és szőgyéniek. A különféle rendezvényeken, alkalmakon éves átlagban 250-300 szőgyéni és tatai fordul meg vendégként mind Tatán, mind Szőgyénben. Az elmúlt évtized létszámadatait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a Tatára érkező testvérvárosi vendégek több mint 40 %-a szőgyéni volt, és minden tíz, testvérvárosi látogatásra utazó tatai közül négynek Szőgyén volt az úti célja. A Tata és Szőgyén közötti kapcsolat legfontosabb hagyományos eseményeiről az album ad képet az olvasónak.
Az évek során a két önkormányzat számtalan lehetőséget biztosított a találkozásra, a kultúra, az oktatás, a sport területein. Tanintézmények, egyesületek, polgári társulások tagjai találkoztak Tatán és Szőgyénben, rendezvények, kirándulások, táborozások alkalmával.”
A testvérvárosi kapcsolat jegyében végzett munka egyik legnagyobb elismerése Tata számára az Európa Díj, melyet 2013-ban adományozott a strasbourgi székhelyű Európai Tanács, s amely a legmagasabb kitüntetés az európai kapcsolatok fejlesztésében elért kimagasló eredményekért.
2014-ben Szőgyén elnyerte az Európai Diplomát, ami nem csak a községek európai szintű munkásságát díjazza, de ösztönzőként is szolgál, amivel továbbra is fejlesztik és fenntartják a jó kapcsolatokra fordított erőfeszítéseiket testvérvárosaikkal és egyéb európai partnereikkel.
A négy település küldöttsége, nem csak Tatán találkozott az elmúlt évek alatt, de közös rendezvényeken több ízben együtt volt Szőgyénben, Szovátán és Magyarkanizsán is.
Mind ezek mellett a Visegrádi Négyek közös munkája is jelentőséggel bír, hiszen Szőgyén és Tata 2005-ben négyes találkozó keretében írta alá a lengyelországi Pinczowval a testvérvárosi kapcsolatot és a csehországi Bystricével a partnerkapcsolatot. Az elmúlt évek alatt számos rendezvény zajlott a V4-ek berkeiben a négy testvértelepülés helyszínein.
A 2020-as év tavaszán a Tatán és Szőgyénben tervezett találkozásokat meghiúsította a koronavírus okozta zárlat.
Így elmaradt a Kitelepítettek emléknapja, melynek minden évben Tata ad otthont, a Csongrády Napok keretében zajló, nagy népszerűségnek örvendő Anyanyelvi vetélkedő, melyet Tata város önkormányzata szervez a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola tanulói részére Szőgyénben, és ami a huszadik születésnapját ünnepli az idén.
A zárlatra való tekintettel Osgyáni Zsuzsanna, a tatai önkormányzat külkapcsolatokért felelős referense, anyanyelvi pontgyűjtő játékot indított Furfang címen, a külhoni testvértelepülések alapiskolásai részére, amiben száz gyermek vett részt, és ami rövidesen lezárul. A pontok alapján minden egyes résztvevő jutalomban részesül, ha sor kerül majd a személyes találkozásra. Ami a kialakult helyzetben még virtuálisan összeköti a négy testvértelepülést, a következő: Osgyáni Zsuzsanna gyűjti és várja a Hazai tájakon címen meghirdetett képzőművészeti pályázat anyagát. A pályamunkák bemutatására (remélhetőleg) az idei évben megrendezett nemzeti összetartozási emlékünnepségen kerül sor.
A felnőttekre gondolva, a Facebook oldalon indította az „Ez a föld” nevű oldalt, ahol tatai, szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai látogatók közölhetnek olyan emlékeket, fotókat, melyek a történelmi Magyarország területén készültek.
A Decem internetes oldalon, Tata és testvérvárosainak hírei követhetőek. Ezen kívül létrehozott az internetes videomegosztón olyan csatornát, ahová a tíz testvértelepülésről lehet csatlakozni bármilyen művészeti produkcióval, az irodalmi, a zenei, és a képzőművészet berkeiben.
Szőgyén és Tata közösen beadott, sikeres pályázatának lebonyolítása is kezdetét vette volna áprilisban. A megvalósítás jövő év augusztusáig tart, ezért bíznak abban, hogy lesz rá alkalom, amikor a két település gyermekei és fiataljai közösen fedezik fel Szőgyén és Tata legjobb helyeit, aminek alapján, leírás, bemutatás és térkép készül, majd azok kiadványban is napvilágot látnak, összesítve és bemutatva a szőgyéni és a tatai gyermekek által megítélt legjobb helyeket.
Jelenleg pihennek a már elindított, a közös trianoni megemlékezést előkészítő folyamatok, de a négy testvértelepülés polgármestere és munkatársaik reménykednek a mielőbbi folytatásban és a megvalósításban.
Michl József Tata polgármestere így fejezte be köszöntőjét az Összetartozunk című albumban:
„Sokaknak tartozunk köszönettel az elmúlt esztendőkért: az előző településvezetőknek, a hivatalból is a barátságokat szervező munkatársainknak, a civil szervezeteknek, az egyházi közösségvezetőknek, az intézményvezetőknek, sportvezetőknek, de legfőképpen a testvérbarátságot kereső, újjáélesztő és azt ápoló szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai és tatai embereknek.
Semmi kötelező nincs ebben a barátságban. Csak a lelkiismeretünk, az örökös belső nyughatatlan akaratunk, a mások által ejtett csorbát kiköszörülni vágyó tenni akarásunk mondatja velünk, hogy ez is a mi dolgunk! Nem várhatunk itt sem másra. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink megértsék nagyszüleink, őseink végtelen szomorúságát a tragikus trianoni szétszakítottság miatt, akkor ezzel dolgunk van, míg ez a seb be nem gyógyul. Munka van vele, kemény, kitartó, állhatatos, bátor cselekedetre van folyamatosan szüksége minden betegnek a gyógyuláshoz. Ez adatott nekünk, ma élőknek, ez már a gyógyulás időszaka, de még itt van nagy szükség a türelemre, a megértésre, a megújulásra, az újabb és újabb ápolási ötletekre.”
A Kárpát-haza fent említett négy településének testvérkapcsolata nem más, mint a nemzet újjáépítése, az összetartozás megerősítése, a szétszakított Magyarország szellemi egyesítése. Bizakodjunk Babits Mihállyal:
„Él a nagy Isten és semmi se megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.”
