Nem szeretnék egy pillanatra sem megfeledkezni istenadta jó öt évtizedes megfigyelésemről, meggyőződésemről: Lélek, Szent Lélek, erős pneumatikus inspiráció, belső hallás, fogékonyság kell ahhoz, hogy az anyagi világ, a teremtett világ szépségét észrevegyük, örüljünk miatta. De még több Lélek kell ahhoz, hogy az anyag szenvedését is észrevegyük.
Szent Lélek, mely érzékennyé tesz az anyagi világ vajúdására. Különösen is elém jött ez a pneumatikus (=Szentlélek szerinti) igazság minap, a Föld napján, meg annak kapcsán, amit e cikkemben osztok meg az Olvasókkal: a Föld ég az ember miatt. S hogy a magam életében leszűrt meggyőződés nem légből kapott, hanem ez is a láthatatlan világból érkezett hozzám, gyönyörű és gazdag, életműnyi bizonyító anyagot találhat magának bárki két nagyszerű ember különösen értékes munkálkodása nyomán.
A svájci Albert Schweitzer, az afrikai lambarénei leprakórház nagy fehér doktora közel 100 éve tartott előadás-sorozatot a svédországi Uppsala Egyetemén. A kultúra bukása és újjáépítése nagyszerű kultúrfilozófiájában bontotta ki az európai közgondolkodás előtt az Élni, élni hagyni – élni és éltetni pozitív életfilozófiáját.
Jane Goodall brit viselkedéskutató, a csimpánzok földi-égi barátnője pedig bolygónk gondnoknőjeként több évtizedes afrikai csimpánzmentő kutatása és munkálkodása nyomán megszületett könyveiben, legfőképpen a 2003-ban publikált „Az utolsó pillanat” címűben közzétette az élővilág megóvásának tíz biztatását, „parancsolatát”. Rendkívüli, Lélektől inspirált öko-szenzibilitással, környezeti beleérzéssel, finom anyagra hangoltsággal fogalmazta meg tapintatot, környezeti viselkedéskultúrát hirdető mondatait.
Mondjuk ki bátran, leírom meggyőződéssel: mindkét emberben, a 100 éve alkotott Európa lelkiismeretében, Albert Schweitzerben, és a végveszélyeket gerjesztő századunkra fordulva, bolygóvédelmi felelősségtudatot ébresztő, ápoló Jane Goodallban is az élő bibliai hit termelte ki a meggyőződést és az aktív életpárti, életvédelmi magatartást!
Schweitzer protestáns hitét Jézus kutatásairól írt könyveivel és Bach Krisztust magasztaló gyönyörű orgonamuzsikájának megszólaltatásával, meg lambarénei kórházában gyógyítást és vox humanát talált őserdőlakók ezreivel „láttatta”. Ugyanúgy ennek a hitnek a bő folyását érzékeltette a kedves, finom mosolyú, okos szavaival más dimenziókba emelő Jane Goodall, aki „Isten szemével, az örökkévalóság aspektusából próbálta láttatni a világot, az állati emelt szintet és az emberit. Ezért tudta kimondani a Biblia első oldaláról hangzó életigenlő mondatot teljes szívvel, hittel:
És látta Isten, hogy ez jó. Igen, a földi élet, a Föld mint hatalmas teremtésbeli társunk, idősebb nővérünk él, és jó – minden emberi gonoszság, öko-genocídium, pusztítás, irtás ellenére még mindig jobb olykor, mint az emberek.
Hogy a teremtett világ bántalmazására mi mindent megtett az emberiség, azt már Pál apostol lejegyezte a Római levélben: „A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését” (Róm 8,19.). Igen, a hit viselkedéskultúrájával élt és alkotott Albert Schweitzerben és a még élő, jó 90 év fölött járó Jane Goodallban „Isten fiai”, Isten gyermekei jártak, járnak a Földön. És minden emberben, aki lelki többlettel, a hit kultúrájának tapintatával, alázatával, és élettisztelő, mert Istent szerető oltalmazó gondoskodással, és viselkedéssel jár ma is a földön…
A hit látásmódja az égő világról – amerikai protestáns lelkészek véleményei
Az amerikai Baptist Press, a Christian Headlines és más hírforrások sietve számoltak be a koronavírus sújtotta napjaink szenvedése miatt kissé háttérbe szorult másik, talán még súlyosabb csapás aktuális állapotáról, illetve a vélekedésekről: a globális felmelegedésről. Illetve az ennek okait kutató felmérésekről, melyeket lelkészek között végzett az amerikai Nashville-i LifeWay Research csapata.
A múlt évben végzett kutatások szerint a protestáns lelkészek 53%-a így vélekedik: „Úgy hiszem, a globális felmelegedés valóság, és ember okozta károsodás”.
A vélemények változását ábrázoló grafikonon az látszik, hogy 2008-ban a megkérdezett lelkészeknek 47%-a vélekedett így, 48%-a még nem látott összefüggést az emberi magatartás és a felmelegedés között. 2010-ben csak 36% vélte, hogy van összefüggés, viszont 60% semmiféle összefüggést nem látott az emberi viselkedés és a felmelegedés között. 2012-től kezdett megváltozni a vélekedés és ennek a „görbéje”. 43%-ra emelkedett azok véleménye, akik direkt összefüggést látnak, és 60%-ról 54%-ra lejtett az ellenkezők véleménymutatója.
2014-2018 között radikális változást mutat a grafikon. Nyilván ebben sok erdőtűz és más klimatikus jelenség is nyomasztó és nyomós szerepet játszott. Az összefüggést tagadók mutatója radikálisan kezdett zuhanni, az összefüggést látóké pedig erősen emelkedni. 2019-re ez a zuhanó, illetve emelkedő trend felgyorsult. Az égő föld, az erdőtüzek, a heves orkánok, tornádók, sárlavinák hatására a direkt összefüggést látók aránya 53%-ra ugrott fel, az összefüggést tagadóké 38%-ra zuhant le. A másik nagy közvélemény-kutató intézet, a Pew Research is hasonló tendenciát hozott ki 2019-ben. Az USA felnőtt lakosságának aktív, dolgozó része szerint az emberi tevékenység és a globális klímaváltozás között igenis, van összefüggés, ezt 49% gondolja így, 30% szerint bizonyos mértékig van ez így, 20% alig vagy egyáltalán nem lát összefüggést.
Két fő csoportja a lelkészeknek egyrészt a történelmi egyházakhoz tartozik, másik része az ún. evangéliumi újabb protestáns felekezetekhez. Előbbiből 71% gondolja úgy, hogy van összefüggés a globális felmelegedés és az emberi viselkedés felelőtlensége között.
Mit tesznek az egyházak az összefüggések tudatosításáért és az ökológiai lábnyom csökkentéséért
A metodista lelkészek 80%-a szerint fennáll az összefüggés az emberi magatartás, viselkedés kulturáltsága/kulturálatlansága, illetve a globális felmelegedés begyorsulása, a „növekvő pokoli befűtés” között. Őket ebben a meggyőződésben a református, presbiteriánus lelkészek követik 67%-kal, majd az evangélikusok 63%-kal, aztán a baptisták 37%-kal,és a pünkösdiek 32%-kal.
Az ökolábnyomból főként a szén-dioxid kibocsátás mutatóját vizsgálták.
A protestáns lelkészek többsége, 54% szerint egyházuk kifejezetten hatékony lépéseket tett ennek csökkentése érdekében,
a 2012. évi 45%-os arányhoz képest 2019-re 54%-os arányban. 36% szerint nem tettek eleget, 10% abszolút bizonytalan e tekintetben. Legtöbben óvatosan fogalmaznak: „A klímaváltozás több tényezős folyamat, gyakran csak évek múlva látni negatív vagy pozitív jeleket” – vélik sokan.
A jelenlegi új koronavírus járvánnyal összefüggésben is az emberi magatartás, fegyelmezetlenség, illetve a fegyelmezett magatartás (kézmosás, maszk-, és védőkesztyű viselés, szociális távolságtartás, önkéntes karantén, kijárási korlátozás betartása) összefüggéseit többen vélik felismerni. Szembetűnő, hogy az USA északi, és észak-keleti részén szolgáló lelkészek 62%-a látja az összefüggéseket, a déli államokban ezt kb. 50% tartja reálisnak.
A felmérést 2019. aug. 30. – szept. 24. között 1000 protestáns lelkész bevonásával, telefonos interjú formájában készítették. 2008, 2010, és 2012-ben is hasonlóképpen 1000-es csoport alkotta a megkérdezettek körét, az USA északi és déli részéből egyenlő mértékben.
Passio Terrae: a Föld „nagyhete” – de lesz-e feltámadása?
Vajon ha a hazai protestáns lelkészek között történne hasonló közvélemény-kutatás, mit mutatnának az adatok? Csak remélni tudom, mivel nincs ilyen jellegű felmérés, hogy talán hasonló arányok jönnének ki. Ahol a kétségeim erősebbek, az az öko-lábnyom nagyságát érinti.
Mit és milyen mértékben tettek például a hazai egyházak, gyülekezetek a szén-dioxid-kibocsátás tudatos csökkentése érdekében? A környezettudatos, felelős, a teremtett világ pusztítását csökkentő viselkedésmódok, magatartás-kultúra formálásáért? A nem fogyasztói túlsúlyú, hanem a megőrző, önmérsékletre képes, puritánabb, tehát megőrzőbb életszemlélet és életmód elterjesztéséért?
Bizonyára hasznos lenne nekünk is szembenézni önmagunkkal! A két protestáns, Albert Schweitzer és Jane Goodall, és nyomukban sokan szerte a világon megtették már ezt.
Az idő, de főként számos súlyos jel a teremtett világban, az idősebb nővér, a planetáris organizmus, Földünk saját életjogainak visszakövetelésében mutatott súlyos katasztrófa – jel, szótlan, máskor fülsiketítően robajló sürgetés.
Az apokalipszis, a Jelenések könyve gyülekezeti levelének refrénjére kell gondolnunk, amikor szertenézünk tájainkon, s a világtájakon, látva a passio terrae, a föld nagyhetének elrettentő jeleit. A hét levél refrénje állítson meg egy gondolatnyi időre:
„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!”. (Jelenések 3,6).
