(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Fodor Attila, a COMENIUS Pedagógiai Intézet vezetője szombaton felhívással fordult a szlovákiai magyar oktatásban résztvevő szakmai és civil szervetekhez. Ennek lényege, hogy mihamarabb indítsanak el „egy szakszerű, tényszerű, adatokon és vizsgálatokon alapuló szakmai vitát, párbeszédet a szlovákiai magyar oktatás állapotáról, helyzetéről, minőségéről és színvonaláról“. Állítja, a felvidéki magyar oktatás jövőjéről van szó. Fodor Attilát kérdeztük.

Facebook-bejegyzésében név szerint megszólította a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Katedra Társaság, a Selye János Egyetem Tanárképző Kara, a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, a Tandem, az Országos Óvodapedagógiai Társulás és az Iskolavezetők Országos Társulása vezetőinek, hogy az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Főosztálya, az Állami Pedagógiai Intézet, a NÚCEM, az állami tanfelügyelet és a Módszertani- Pedagógiai Központ magyar szakembereit, vezetőit. Fodor Attila úgy fogalmazott,

eljött az idő, hogy szervezeteink és intézményeink jó példát mutassanak közösségi felelősségtudatból, küldetésből és együttműködésből.

 

Megkeresésünkre elmondta, a jelenleg létező szakmai szervezetek között nincs komoly együttműködés. „Állami és nonprofit szervezetek dolgoznak a szlovákiai magyar oktatás segítéséért, de nem dolgoznak együtt stratégiailag, egy koncepció mentén“ – magyarázta, hozzátéve, ezek a szervezetek dolgoznak, mindenki teszi a dolgát, csak hiányzik a közös gondolkodás, az együttműködés.

„A magyarországi nemzetpolitika is felrója nekünk, hogy nincs a szlovákiai magyar oktatásnak komoly stratégiája, jövőképe“

– állítja. Számos példát sorolt fel, amely mind azt bizonyítja, hogy ezeknek az intézményeknek együtt kell működnie. „Az oktatásügy problémája általában sok szervezetet érint. Hiányzik az együttgondolkodás, amely folyamatos kommunikációban, közös projektekben valósulna meg, fókuszálva a problémákra“ – fogalmazott.

Arra is szeretné felhívni a figyelmet, hogy sokszor szakmabeliek mondanak, nyilvánítanak ki olyan véleményeket, amelyeket nem tudnak tényekkel igazolni. „A magyar iskolák ellen hangoljuk a szülőket. Megrémiszti őket, hogy a magyar pedagógustársadalom és a magyar szakemberek azt beszélik, a magyar iskolákban a gyerek nem tanul meg szlovákul. Ami szerintem egész egyszerűen nem igaz. Ezt egy pék, vagy egy kőműves mondhatja, de a szakembereknek nem szabad így beszélniük“ – hangsúlyozza.

Ki kell mondani, mi hiányzik

Véleménye szerint sokkal árnyaltabban kell ezt megfogalmazni, és legfőképpen szakmaiabban. Ugyanezt gondolja azon állításról, mely szerint a kisiskolák lefelé viszik a magyar oktatás színvonalát. „Ki lehet ilyet jelenteni? Milyen adatok alapján állítjuk ezt? Nekünk, mint szakmának valamiben különböznünk kéne a kőművestől és az ácstól. Nekünk erről a problémáról szakmailag kell beszélnünk“ – szögezte le.

Fodor Attila szerint ki kell mondani, mi hiányzik. Ehhez pedig elő kell venni az adatsorokat, meg kell vizsgálni a méréseket.

„Mert csak így érthetjük meg az okokat. Attól, hogy egy osztályban kevés gyerek ül, az még nem ok arra, hogy ott az oktatás rossz legyen. Erről beszélni kell, világossá kell tenni, hogy nem a pedagógusban, nem a gyerekekben van a hiba, hanem abban, hogy például ezek az iskolák rosszul felszereltek. Ha ki tudjuk mondani, hogy ez azért van, akkor már megfejtetünk egy problémát, amelyet aztán meg lehet oldani“ – összegezte.

Nyomatékosította:

ha a felsorolt szervezetek komolyan együttműködnének, hatékonyan tudnák megtalálni a szlovákiai magyar oktatás problémáit, közösen megtalálni a lehetséges megoldásokat, amelyek javíthatnak a szlovákiai magyar oktatás problémáin.

Ezen felül azt is gondolja, hogy egy ilyen közös projekttel tárgyalóképesek lehetnénk a mindenkori oktatásügyi miniszter előtt éppúgy, mint a magyarországi nemzetpolitika előtt.

Megjegyezte, Filip Mónika államtitkárhoz is külön-külön mentek a szervezetek képviselői, így nincs mód egy egységes kép felvázolására. „Széleskörű szakértői gárda kell, amely meg tudja fogalmazni, mi a kulcsprobléma“. Fodor Attila rámutatott: ezen szervezetek mindegyike kispénzű, kevés emberrel, a fennmaradásukért dolgoznak. „Ezeket az erőket, forrásokat össze kellene csoportosítani“ – húzta alá.

Arra a kérdésünkre, miért érzi úgy, hogy ennek éppen most jött el az ideje, kiemeli:

a szlovákiai magyar oktatás kritikus pontjai egyre feszítőbbek.

Úgy gondolja, nehéz lesz a gimnáziumi oktatást megtartani, mivel sok az intézmény, de kevés a gyermek. „A 23 gimnáziumból 12-ben nincs 100 gyerek. Ez magában egy kritikus pont. A másik, hogy szakmát már magyarul nem lehet tanulni, legfeljebb Dunaszerdahelyen, Komáromban. A szakoktatás, szakképzés nagyon rossz helyzetben van, hiányoznak a modern szakmák. Az alapiskolai helyzet stagnáló, beálltunk a 29 300 körüli gyermekszámba. Az 1-4-es kisiskolákat, amelyek száma éppen meghaladja a százat, nehéz fenntartaniuk az önkormányzatoknak. Van néhány pont tehát, amelyet nem lehet tovább változatlanul hagyni, mert ha nem teszünk semmit, szomorú jövő vár ránk“ – állapította meg. Fodor szerint most van itt az idő a cselekvésre. Az új kormányban magyar államtitkár is van, akinek az egyik tevékenységi köre a nemzetiségi oktatás, ami szerinte bizakodásra ad okot.

A problémákra kell koncentrálni 

Amikor arról kérdeztük, hogy mégis milyen hozzáállást remél a szakmai szervezetektől, elmondta, önkritikusnak és egymással szemben is kritikusnak kell lenniük.

„A problémákra kell koncentrálni, és mindenkinek engednie kell. Meg kell találni azokat a finom, taktikus módokat, amelyekkel felszínre hozhatjuk a gondokat és azokat rögtön kezelni kell. Mert az a  legrosszabb, ha szőnyeg alá söpörjük a problémákat“

– jegyezte meg, hozzátéve, az sem megoldás, sőt egyenesen öngyilkosság, ha a különböző nyilvános fórumokon gyalázzuk a magyar iskolákat. „Nekünk azért kell párbeszédet folytatnunk, hogy szakmai körökben oldjuk meg a problémákat. Legfőképpen szakmaként kéne viselkedni“ – húzta alá.

Nevetve utasítja vissza az újabb konferenciák szükségességét. „Konferenciából volt sok. Összejövünk, köszöntjük egymást. Az első sorban ülnek az okosak, akiket bemutatnak, majd felállnak és megtapsolják őket, aztán ebéd után a résztvevők fele hazamegy. Azt gondolom, mostantól ezeknek a szervezeteknek folyamatosan kell együttműködniük. A meglévő vizsgálatok, felmérések, adatok vizsgálásával kell kezdeni, azok szakszerű feldolgozásával“ – fogalmazott.

Fodor szerint meg kell fogalmazni a felvidéki magyar oktatás kritikus pontjait, majd ezt követően a szervezetek szorosan együttműködve megosztanák a problémák megoldásának feladatait.

„Hangsúlyozom: nincs az oktatásban olyan probléma, amely egyszereplős, vagy kizárólag egy szervezethez tartozik, és az az egy azt meg tudja oldani“ – nyomatékosította.

Arra válaszolva, hogy mégis milyen formai keretek között működhetne ezen szervezetek együttműködése, Fodor Attila rámutatott:

nem tudjuk, ki a gazdája a felvidéki magyar oktatásnak.

„Az oktatásügyi minisztériumhoz tartozunk, tehát a szlovák közoktatáshoz, amelynek mindössze 6 százalékát tesszük ki. Önigazgatás nincs, magyarországi mintára működő kisebbségi önkormányzatok nincsenek. Létre kell hozni a Felvidéki Magyar Oktatási Tanácsot, mint háttérintézményt“ – véleményezte.

Fodor elmondta, a jelenleg működő állami intézményekben dolgozó szakembereink nagyon megkötöttek. A szlovákiai magyar közoktatás fejlesztésén szerinte egy olyan háttérintézménynek kell munkálkodnia, melyben az alkalmazottak csak ezért dolgoznak napi 8-10 órában. „Mert ez ma nincs. Legtöbben a szabadidejükben dolgoznak, nincsenek erre fizetett emberek. Ám szükség volna rá, hiszen egy ilyen profi intézmény össze tudná fogni a szervezetek közös projektjeit“. Példaként elmagyarázza, hogy 2-3 csoport csak egy bizonyos témával foglalkozna: míg az egyik a tanulók szövegértésének problémáit vizsgálná, addig a másik csoport az igazgatók magasabb szintű szakmai felkészítésén dolgozna, a harmadik csoport a jobb, minőségibb könyvek és segédanyagok megjelenésén fáradozna, és így tovább.

„Azért kell ezeket a szervezeteket koordinálni, összefogni, hogy a jelenlegi potenciálunkat, szűkös emberi és anyagi forrásainkat hatékonyabban tudjuk használni“

– fogalmazott a Comenius Pedagógia Intézet igazgatója.