Minden tekintetben rendkívüli a mostani iskolaév. A koronavírus-járvány miatt bezártak az iskolák, távoktatás folyik, márciusban elmaradtak az írásbeli, majd májusban a szóbeli érettségik is. Az átlagot az év végi jegyekből számolták, de az utolsó két évből, a harmadik és negyedik évfolyamból a félévi jegyek is beleszámítanak az érettségibe.
Aki ezzel az átlaggal elégedetlen volt, kérvényezhette a vizsgázás lehetőségét. A komáromi Selye János Gimnáziumban idén 136 diák készült az érettségire. 136 diákból csak 3 diák nem fogadta el az érettségi jegyét, mégpedig egy tanuló kémiából, egy szlovák és egy német nyelvből.
Diákjaink úgy érezték, objektíven vannak értékelve, és sok esetben megérte nekik egész évben „hajtani” a jó jegyért.
Azok a diákok, akik 5. tantárgyat is választottak, meggondolhatták, hogy akarnak-e szóbeli érettségit tenni, így alakult ki, hogy május 26-tól 28-ig 65 selyés diák felel majd a bizottság előtt. Legtöbben kémiából (23), de sokan szóbeliznek spanyol nyelvből, informatikából, társadalomismeretből és fizikából is.
Persze, gimnáziumunk is igazodik a rendkívüli körülményekhez. A diákok (1 felelő és 1 készülő) maszkokban, egymástól kétméteres távolságot tartva, saját írószert használva ülhetnek be az aulába, hogy ott tanúságot tegyenek a négy év alatt megszerzett tudásukról a háromtagú bizottság előtt.
A bejáratnál megmérik a testhőmérsékletüket és minden felelő után rendszeresen fertőtlenítik a termet. Azoknak a tanulóknak, akik szeretnének írásbeli vizsgát tenni idegen nyelvből (B2), június 30-ig kell jelentkezniük, majd szeptember első hetében a kijelölt intézményben azt megírhatják.
Az iskola igazgatója köszöni minden kedves kollégának, diáknak a „karanténvizsgák” vállalását és gratulál az elért eredményekhez.
A 2019/20-as év végzőseinek, gimnazistáinknak a koronajárvány-helyzet miatt a középiskolai életüket úgy kell lezárniuk, hogy elmarad az utolsó vidám tornaóra beöltözve, az utolsó osztályfőnöki óra, az utolsó csengőszó, nem lesz szerenád, s virággal teli ballagás sem.
Nem fogják utoljára kialvatlanul, de csillogó szemmel végigjárni az osztályokat, kezükben gyönyörű virágcsokrokkal, a meghatódott szülők, tanárok tekintetének kereszttüzében…
Amikor az udvaron már érzik a levegőben a szabadság illatát, de a végtelennek tűnő szertartás kikezdi mindenki türelmét. Mikor egy-egy diák a hatodik beszéd után rendszerint kidől a sorból. Mégis ez az élmény visszavonhatatlanul kimarad az életükből.
Az összetartozás erejét soha nem éli meg annyira az ember, mint a középiskolás évek során. Azok a kapcsok megmaradnak akkor is, ha később ritkán látják egymást. Mert ők végérvényesen összetartoznak, hiszen életük egy nagyon fontos korszakát élték meg együtt.
Zárszóként Isten éltesse az idei negyedikeseket! Legyenek erősek és kitartóak! Bízom benne, hogy mi, tanárok jól reagáltunk, amikor néha elvesztek a felnőtté válás útvesztőjében, amikor feszegették a határokat, amikor a telefonra érkezett üzenet fontosabb volt a tanári magyarázatnál… És abban is bízom, hogy átadtuk nekik a tudást, az értékeket, legyen szó magyarságról, identitásról, közösségről, felelősségről, hitről. Anonymus szavaival búcsúzom: „Tanulj a tegnapból, élj a máért, és reméld a holnapot!”
(PaedDr. Králik Zsuzsanna/Felvidék.ma)
