Az alábbi történelmi párhuzamokkal, gyönyörű, ihletett és ihlető mondatokkal akkor élünk jól, ha előbb magunkban akár többször is elolvassuk, majd halkan magunk elé olvassuk azokat. Lehet közösségben is elolvasni ezeket a szövegeket. Családban, gyülekezeti alkalmon, online-szolgálatban. Kicsit gyógyultabb lesz általa bennünk lelkileg, mentálisan pedig körülöttünk a világ… Sorozatunk záró epizódja következik.
A Szentlélek fuvolása: Sarugi Jakab (451-521)
„Nyisd meg jóságosan, Uram, a Te kincsestárad ajtajait, hogy minden kincsből okosan és értelmesen merítsek, és azt napvilágra hozzam. Add nekem a megfelelő szót, mellyel a Te nagyságodról méltóképpen szólhatok, és kellő hangerőt is adj, hogy egész nap hirdethessem dicsőségedet. A Te Igéd erejével szeretném szavamat minden dalba belevinni, hogy a Te tudományod minden gazdagságából meríthessek. Lélegezd belém a Te Lelkedet, s én akkor felemelem Hozzád hangomat dicséretmondásban… Kérlek, add nekem az igazság beszédét, és ezért magasztalni foglak Téged!…”
A Lélek irgalmat hoz, nem bosszút: Antióchiai Izsák (+460)
„Én kegyelmet kívánok, de te engem bíróként mutatsz be. Nincs öldöklő fegyverem, csak gyógyító kegyelmem. Nem ítélő pálca van nálam, hanem a bűnbocsánat hangja. Nincs bennem semmi a bíró keményszívűségéből, hanem csak kiengesztelő szeretetem van, nem a hatalmasok erőszakszerző gondolatával járok el, hanem irgalmas szeretettel. Csak gyógyszert hoztam magammal, hogy ha beteg vagy, akkor meggyógyítsalak. Ha irgalomra szorulsz, jöjj hozzám! De ha bíró akarsz lenni, menj el tőlem! Orvos vagyok, nem bíró, s azt várhatod csak el tőlem, amit az orvostól elvársz. Azért jöttem, hogy a bosszúállást kiirtsam a világról. Te meg bosszúállást vársz el tőlem – így üzent az Úr a lelkeknek. Márpedig a Szentlélek csak gyógyítani és megszentelni jött…A békesség teremti meg a szív derűjét, s a gyógyulás azt az örömet, ami aztán irgalmat és a szív tisztaságát hozza létre, a szeretet pedig a lelki nyugalmat nyújtja. Örvendeztesd meg hát Uram, az én lelkemet békességgel és szereteteddel tiszta szívet teremts bennem, hogy tiszták lehessenek a gondolataim, amiket megfogalmazok, s így a Te dicséretedet zenghesse a szám”.
A pusztában is a lelkeket tanítva: Evagrius Ponticus (345-399)
Tanítás az imádságról. A lélek, amely megtisztult, erényekben gazdag életben, szemlélődő értelmének megrendíthetetlen nyugalmat ad, olyan lelki hangulatot, amely szükséges az imádsághoz.
Az imádság a szemlélődő lélek beszélgetése az Istennel. Szabad-e tehát hátratekintenie akkor, amikor Urához akar menni, s minden közvetítő nélkül akar vele érintkezni?
Amikor Mózes az égő csipkebokorhoz akart közeledni, le kellett vetnie saruját. Hogyan akarod Őt szemlélni, aki minden gondolatot és minden érzelmet felülmúl, ha magad nem vagy szabad minden szenvedélyes indulattól: Először kérd a könnyek adományát, hogy a bánat föloldja szíved keménységét. Valld meg magadnak Urad ellen elkövetett bűneidet, hogy bocsánatot nyerjél tőle. Légy türelmes, és imádkozzál buzgón. Távolítsd el képzeletvilágodból a zavaró gondolatokat, és tegyél félre minden földi gondot, mert zavarnak, és gyöngítik erődet.
Talán azt hiszed, az ördögök nem tudják, hogy forrón kívánkozol az igazi imádság után? A legkülönfélébb dolgokat keltik fel emlékezetedben, melyek mintegy kényszerből erőszakolják magukat rád. Arra törekednek, hogy felkorbácsolják az emlékezetet, amely aztán belekapaszkodik az emlékekbe, s arra készteti az értelmet, hogy azokat még egyszer átélje. Ha nem sikerül, bánat s gond tölti el. Magában az imádságban pedig a gonosz lelkek ilyen kísérletek és emlékek eredményeivel nyugtalanítják az emlékezetet, hogy ezekkel a zavarásokkal terméketlenné tegyék az imádságot. Kényszerítsd magad arra, hogy imádság közben lelked süketté és némává váljon. Akkor majd tudsz imádkozni”.
Napjaink lélek-hírnökei újszerű, olykor merész gondolatokkal
A svájci igehirdetés kiváló professzora, Rudolf Bohren, minden szavát, egész látásmódját a Lélek ihletésében mondta, formálta. Egész generációkat ihletett meg igehirdetés-tanával és prédikációival, nem csak hazájában vagy magyar hallgatóit, hanem koreaiakat, kínaiakat is már évtizedekkel ezelőtt! Szavaiból, írásaiból a Lélek frissítő fuvallata fútt, ahogyan ott az első pünkösdkor is a zúgó szélben ilyen hatások támadtak. Vallotta, hirdette:
ha nem lesz az emberi gondolkodásnak megújulása, meggazdagodása, átitatódása Szent Lélekkel, ha nem lesz pneumatikus dimenzióváltás, horizonttágulás, akkor a lélektelenség, a lelketlenség, a minden gonoszra fogékony és találékony romlott ész és az általa vezérelt önzés, önközpontúság újkori rabszolgasága tör rá a világra.
Ez végzetes bajba döntheti a világot. Minden korábbinál szörnyűbb és rafináltabb rabszolgaságba, a technikai, kibernetikai szolgaságba.
Szerinte minden innováció, technikai, tudományos újítás akkor lesz az emberiségnek és nekünk is hasznos, ha azt szellemileg és erkölcsileg, felelősségtudatban megújult gondolkodású emberek kezdik el alkalmazni. Nehogy az ember alkotásai a fejére nőjenek!
Mert hogy a Szentlélek szerinti gondolkodás, a pneumatikus gondolkodás soha nem cinikus, nem lelketlen, nem önző, nem „szelfiző”, nem önmagát hajszoló, nem öntetszelgő, hanem Isten-, és embertárs-centrikus, természettisztelő, jövőoltalmazó. Ma már a jövő is azon fordul meg, egyáltalán a földi létezés közösségi, nemzetközi, nemzeti és egyéni sorsméretekben, hogy miként gondolkozunk. Pneumatikus-e, azaz Lélek szerinti vagy diabolikus-e a gondolkodásunk? Jövővédelmező vagy jövőromboló?
Valamire figyelmeztet ebben az összefüggésben is a koronavírus! Az emberiség elbillent, kibillent önmagából, egyensúlyt veszített túlzott önközpontúságával. Márpedig nincs minden az emberért! Az embernek is valamiért, valakiért kell léteznie – a másikért, a teremtett világgal egyenértékűen! Igaza van az amerikai keresztyén közgazdásznak, Eckhart Tollenak:
„A gazdasági nehézségek végső soron lelki gyökerűek, lelki szemlélet kérdései. Ez a 21. századi gazdasági gondok megértésének is a gyökere. A boldogtalanság elsődleges oka sohasem a helyzet, amiben vagy, hanem az, ahogyan gondolkodsz róla!”.
A csend és az élet csókja
A sorozatindító részben már idézett anglikán püspök, John Taylor magával ragadó Szentlélek-gondolatai a Léleknek a működő vonzását, a szinte mágneses spirituális vonzerejét mutatják. Isten Lelke és Krisztus Lelke csendben munkálkodik, soha nem kelt zajt, nem hívja fel magára hangoskodással a figyelmet.
A kristályok is csendben növekszenek, olykor évmilliókig, az emberi önismeret és istenismeret is csendben lesz egyre inkább a miénk, egyre letisztultabb, igazabb, azaz valóságszerű és Ige-szerű.
Isten Lelke nem csak a hangtalan, csendes belső imákban munkálkodik, amikor csendesen rányitja belső szemünket valami új meglátásra, felismerésre vagy kifele tekintő szemgolyónkat az addig észre nem vett dolgokra, emberekre, de ott van Ő a maga csendes módján minden szívbeli, szeretetteljes ölelésben, akár mások fájdalmában osztozunk így, akár legbelsőbb odaadásunkat juttatjuk így kifejezésre.
Ott van Ő mindig, amikor váratlanul átölel minket Isten, és akkor is, amikor az élet csókját, az életszeretet ragaszkodását leheli a lelkünkre, s újabb zöld utat nyit a folytatásra. Mindez azért is lehetséges, mert testünk a Szentlélek temploma (1Kor 6,19), melyben a zajtalanul áradó szeretet, a lelki vérkeringés az egyik legfontosabb lelki ajándékunk (1Kor 13,1).
Ő ott van a szomjúhozó megkínálásakor egy pohár vagy kortynyi víz odanyújtásának pillanatában is (Mát 10,42), amikor az útszélre vetett emberek irgalmas szamaritánusra várnak és találnak.
Hogyan keleszt az élesztő? Hogyan hat a só? Miként növekszik a mustármag nagy fává? És a fű miként repeszt talajt, sziklát? És miként növekszik a láthatatlan magzat az anyaméhben? Csendben. A Lélek harangja a csend. Ráborul egész valódra. Átrezonál rajtad.
Szent Lélek nélkül nem válhatna a csend magasztos csarnokává, mennyei hangokat és hangtalan emberi sóhajüzeneteket befogó templommá a testünk, de a kozmosz sem, mely körbefog minket… A csend csodája az életért van – ez a Szent Lélek egyik legcsodálatosabb munkája érettünk, bennünk és körülöttünk…
