A napokban a miniszterelnök által tett pozitív lépések nyomán a felvidéki magyar már-már elhitte, hogy sorsa jobbra fordul, teret nyernek hőn áhított követelései. De mint tudjuk, a látszat néha csal. A jószomszédi kapcsolatokat erős alapokra kell helyezni.
Jelen helyzetben még mindig hátra kell, hogy tekintsünk, mert a múlt sérelmei kísértenek, gyaláznak és földbe tiporják emberi mivoltunkat. S ha az ember hátra tekint, hátat fordít a jövőnek.
Nagy igazság, hogy minden fal olyan erős, amilyen a leggyengébb benne található tégla. Ez elmondható az együttműködésről is.
Időtlen idők óta foglalkoztatnak a dekrétumok, mivel nagyapám vagonban látta meg a napvilágot, hála a „békediktátum” folyományának. Ezért már évekkel ezelőtt aktív kommunikációt folytattam az alapvető jogok biztosával, más nevén ombudsmannal.
Akkor az adott pozíciót Jana Dubovcová töltötte be, aki hosszasan ecsetelte, hogy a dekrétumok már nem aktív részei a szlovák jogalkotásnak, ergo jogfosztásokra nem kerülhet sor. Felszólítottam, vizsgáltassa meg a törvényt az alkotmánybírósággal. Sajnos erre nem látott okot.
Reményekkel telve és örömmel vettem tudomásul, hogy az új ombudsman a vegyes párt holdudvarából került ki. Ez bizalomra adott okot, s máris újraélesztettem a szálakat. Levélben fordultam Patakyová asszonyhoz.
Válaszában hosszasan taglalta és bizonygatta, hogy aggodalomra semmi ok. Az alkotmánybírósághoz való fordulást természetesen visszautasította ő is. Így hát nem volt mit tenni, bíznom kellett a pozíciójukra hivatott személyek szavában.
Aztán derült égből jött a villámcsapás. Annyit ért a két ombudsman szava, mint a tavalyi hó. Nem szakember az, aki nem képes észrevenni a valóság és az elmélet közötti feltűnő szakadékot.
Olvasgattam a valóban független magyar konzervatív újságírás egyik cikkét, amikor ráleltem a Bosits kontra Szlovákia ügyre. Ez ám a megfelelő „momentum”, hogy büszke szlovákoknak érezzük magunkat, kiáltottam Budapest felé!
„Fekete” színbe borult a Felvidék, de még „Győr” is! Elhalkultak a „botmixerek”, a „szabók” kezéből földre hullottak a varrott maszkok, az égbolton különböző „képződmények” és baljós árnyak jelentek meg, miközben minden szem Brüsszel felé irányult.
Míg mi pislogtunk Brüsszel felé, jött a földalap által vezetett koncepciós perek áradata. A libertariánus demokraták ingerküszöbét ezen esemény sem érte el.
Még mindig a szivárványban gyönyörködnek, mely oly csodás, s a távolban hajók áradatát vélik felfedezni, ez Európa jövője!
„A nacionalista jogot sért, a patrióta jogot véd!” – mondják. Segíts magadon, Isten is megsegít! Patrióták vagyunk mind!
Kedves barátaim, a kapzsiság határtalan, most a földalap, holnap majd más. Igen, meg merik tenni! Veszélyben alapvető emberi jogaink, s attól tartok, csak magunkra számíthatunk.
Viszont, ez egy kétélű fegyver, s most a szlovák barátaimhoz szólok.
Ha a felvidéki magyar nem egyenrangú szlovák állampolgár, miként cselekedjen?
A lehetőségek sora rövid, de a csattanósabbik már 2010-óta adott. Teszem azt, ha mind a félmillió felvidéki magyar visszahonosítja magát, egyből más lenne a lány fekvése… Még a végén elismerné „hazánk” Koszovó függetlenségét is…
Ideje pontot tenni a történet végére, s véget vetni a jogtiprásoknak, s valós és őszinte alapokra helyezni a jószomszédi együttműködést!
Bízván a kormánypártban, pártokban helyet foglaló magyar képviselők szikrányi jóindulatában, s lelkük mélyén rejlő elfojtott magyarságukban, remélem gyors megoldás találtatik a már-már délszláv háborút idéző helyzetre. Valahogy ott is így kezdődött, apró kis „csibészkedésekkel”… Az őszinteség a lélek méregtelenítése.
Barátaim, kedves képviselők :
Törődjünk a lelkünkkel (is), s akkor szembemehetünk a jövőnknek. Bátran, erénnyel s nemzeti önérzettel felbátorulva! Hajrá magyarok, hajrá Felvidék!
