Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, esztergomi-budapesti érsek és az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő titkárság 2020. június 13-ra ismét közös imára hívta meg a világot. A járványügyi helyzetre való tekintettel sokan csak otthonukból, illetve a Mária Rádió, vagy az internet segítségével tudtak bekapcsolódni a közös imába.
Ismételten nagy köszönet jár a technikusok nem kis erőfeszítéséért, hogy ennek nagyszerű képi lehetőségét Bodollón, immár másodszor is megteremtették.
Amikor feltámadása után Urunk, Jézus Krisztus búcsúzott tanítványaitól, elküldve őket az egész világra, hogy hirdessék az örömhírt, megígérte nekik, hogy velük lesz minden nap, a világ végezetéig. Ígérete ma is érvényes.
Itt van: tanításában, kegyelmében, szentségeiben, de különösen az Eucharisztia ünneplésében, szavában és az Oltáriszentségben, amelyet a szentmisén kívül az egybegyűltek – a határ mindkét oldaláról – ismét imádattal vettek körül, immár 211. alkalommal.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontja 2021. szeptember 5-12. lesz. Tavaly novemberben 54 ország 1118 helyszínén imádkoztak együtt a hívek azért, hogy minél többen találkozzanak az Úr Jézussal, a világmindenség királyával Budapesten. E világméretű szentségimádásra minden évben Krisztus Király ünnepének előestéjén és úrnapja vigíliáján kerül sor, hiszen mindkét ünnep szorosan kötődik az Eucharisztiához. Nem véletlenül énekeljük az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus himnuszában
„Krisztus kenyér s bor színében, Úr s Király a föld felett – forrassz eggyé békességben, minden népet, s nemzetet”.
Hála Istennek, a kongresszusra való készület elmúlt három évében folyamatosan nőtt a szentségimádásba bekapcsolódók és a helyszínek száma, ami szépen kirajzolódik a kongresszus honlapjának világtérképén is. Köszönet azért, hogy a térképen kezdettől fogva minden alkalommal megjelenhetett Szepsi neve, s most már Bodolló is, ahol folytattuk közös imánkat azzal a szándékkal is, hogy a felkészülés meghosszabbított ideje a Szentírás tanításának fényében szolgáljon vallási életünk további elmélyítésére – határon innen és határon túl.
Adja Isten, hogy a Kárpát-medence népei a történelem sebeire együtt keressék és találják meg Budapesten az Eucharisztia szent jegyeiben a kölcsönös kiengesztelődés és megbocsátás forrását.
A kérdések kérdése ugyanis sohasem az, hogy egy-egy helyen kinek az elődje élt korábban, hanem az, hogy idők múltával kinek az utódja él majd ott és miként boldogul.
Ebben külön feladat hárul az édesanyákra, akiknek életútja ugyan nem egyszer kálvária, de gyermekeik révén őrhelyek ők. Imádkoztunk családjainkért is, hogy képesek legyenek sajátosan nézni a világra. Látva és belátva: szent elődeinktől örökül kapott küldetésünk, hogy a velünk együtt élő népekkel tegyük naggyá a Kárpát-medencét.
Az egybegyűltek közül egy éve többen Csíksomlyóra zarándokoltak, ahol láthatták és hallhatták az apostolutódot, Ferenc pápát, aki többek között azt is mondta: „Életünk zarándokútján ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt fürkésszük, ami ránk vár, amit nem odázhatunk el. Az élet zarándokútján járni annyit jelent, hogy hiszünk Urunkban, Jézus Krisztusban, aki hozzánk jön, aki ma is közöttünk van, hogy előmozdítsa és ösztönözze bennünk és általunk a szolidaritást, a testvériséget, a jó iránti vágyat, az igazságot és az igazságosságot…
Zarándokolni annyit jelent, mint elköteleződni a küzdelemre. Küzdeni azokért, akiket ránk bízott a gondviselés, akik lehet, hogy tegnap lemaradtak, de ennek ellenére, vagy éppen ezért, küzdeni kell értük azért, hogy a holnap főszereplőivé lehessenek. És küzdeni a ma főszereplőiért is, hogy holnap se maradjanak hátra.
Ki tagadná? Mindez jövőnk szálainak közös összefonását teszi szükségessé. Az engesztelő imatalálkozó most is egy közös kiáltás volt: Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt!
Az egybegyűltek a kimenetelkor egy emléktollat kaptak ajándékba a kölcsönös ima kérésével, hogy Isten kezében alkalmas íróeszközök legyenek: hűek maradva hozzá és egymáshoz – olvasható legyen általuk az evangélium.
Június 13-a Szent Antal apátnak is az emléknapja. Az egybegyűltek az ünnep kapcsán köszöntötték Király Antal mérnököt, a bodollói egyháztanács kurátorát, megköszönve hűséges szolgálatát a családban, az egyházközségben és a közéletben. Adjon az Úr minden egyházközségbe sok ilyen buzgó, elkötelezett, tudatos Krisztus-követőt!
Hasonlóképpen köszöntötték Bányász Emőke okleveles kántornőt is hűséges, odaadó és magas színvonalú szolgálatáért, valamint a házasságkötésük 50. évfordulóját ünneplő házastársakat a kölcsönös hűségért, ragaszkodásért és türelemért, kívánva, hogy a hátralevő időt éljék meg egyre nagyobb kölcsönös békében, szeretetben, megbocsátásban, nem feledve a dalban megfogalmazott igazságot: Szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár… És a kérdések kérdését: A döntő nem az, hogy kinek az elődje élt itt korábban, hanem az, kinek az utódja fog itt élni és miként fog boldogulni? Milyen hitvallásban és milyen kultúrában?
(A szerző Szepsi esperesplébánosa)
