Nemesradnóton 95 évvel ezelőtt, 1925. június 14-én avatták fel a református templomban az első világháborúban elesett hősök emléktábláját. Erről emlékezett meg a maroknyi gyülekezet a vasárnapi istentisztelet után.
Abban az időben Pósa Lajos református lelkész pontos lelkészi naplót, dokumentációt vezetett, ebből válik világossá, hogy 1917 novemberében Magyarország kulturális minisztériuma az esperességeken keresztül felszólítja a lelkészeket, hogy iskolai gyászünnepélyeken emlékezzenek meg az elhunyt hősökről. Ugyanitt kiderül az is, hogy Nemesradnóton 1917. november 5-én tartják a megemlékezést, s ekkor kezdik a gyűjtést a hősök táblájára.
„A falusi közösségnek, a gyászoló családoknak 1925-ben teljesül a vágya, amikor is a rimaszombati Ferencz István és László testvérpár által készített emléktábla felkerült a református templom falára” – mondja Pósa Dénes egyházgondnok, aki helytörténeti kutatásba kezdett, hogy felgöngyölítse a táblaállítás történetét és a hősök kilétét.
Kilencvenöt év után az emléktábla vázájába özv. Bodon Zoltánné Juhász Irénke és Pósa László presbiterek helyezték el a gyülekezet török szegfűből készített, színpompás csokrát.
Sikerült fellelni egy korabeli sajtótermék, a miskolci Magyar Jövő 1925. június 24-i számát, ahol beszámolnak a táblaavatás eseményéről. Itt pontos leírás olvasható az emléktábla anyagáról, a motívumokról, az idézetekről. Felsorolják az esemény résztvevőit, a felszólalókat, a szereplők sorrendjét, az ünnepélyes felavatás részleteit. Kiemelik azt a drámai pillanatot, mikor az emléktábla elé öt hadiárva sorakozott fel.
Soós Károly: Hol pihen? (részlet)
Én úgy képzelem el:
templom közelében-
Ahol áhítat száll
mindenki szívébe,
Ahol szól a harang,
felhangzik az ének,
Naponként imára
járnak ifjak és vének.
Hol megnyugszik
a szív Isten akaratán,
Óh, én úgy képzelem:
Ott pihen az apám!
Az emléktábla 12 nevet tartalmaz: Bodon Gyula, Bodon Dénes, Bodon Zoltán, Bodon Géza, Bodon János, Lehotai Barna, Varga Lajos, Pósa Ferencz, Lukács Sándor, Sproho Árpád, Béres László és Lázók László nevét. A születési anyakönyvek fellapozását követően az öt árva pedig Bodon Ilona (sz. 1912), Bodon Terézia (sz. 1911), Bodon Erzsébet (sz. 1913), Bodon Julianna (sz. 1909) és Lukács Sándor (sz. 1910) lehetett.
Nt. Agócs Tímea nemesradnóti beszolgáló lelkésznő az 1925-ös esemény párhuzamaként elszavalta Soós Károly búcsi lelkész Hol pihen? című versét. Ugyanis az árvák egyike, Bodon Erzsike 95 évvel ezelőtt mondta el a későbbi komáromi esperes ezen sorait. A búcsi egyházgondnok, Vincze József és Csekes Ilona tanítónő, valamint Halász Gabriella községi referens segítségével sikerült a nemesradnóti egyházgondnoknak újra megszereznie a verset, s ezáltal is felidézni a szívszorító pillanatokat.
Pósa Dénes gondnok röviden ismertette az emléktáblán szereplő 12 honvéd katonai pályáját a mozgósítástól az utolsó napig. Érdekességként beszélt az akkori kulturális minisztérium rendeleteiről, melyek az iskolás gyermekeket érintették. Elmondta a hadicélokra elvitt harangok és orgonasípok leszerelését, elszállítását. Beszédje végén kiemelte a gyülekezet kitartását a nehéz időkben, a harangok pótlását, s az orgona kijavítását.
Kutatása kiterjed a további honvédekre is, akiknek névsora folyamatosan bővül. Már jó párat sikerült felkutatni, akik részt vettek a világháborúban, feljegyezték sérüléseiket, kitüntetéseiket, esetleges hadifogságukat.
A tanulmány a nemesradnóti Lidike Pihenőház gondozásában megjelenő Muskátli VI. évfolyamában kerül majd kiadásra, tisztelgésként a hősök emléke előtt.
