Szent Anna-búcsú Balassagyarmaton (Fotó: magyarkurir.hu)

A mai napon Szent Annára és Szent Joachimra, a Boldogságos Szűz Mária szüleire emlékezünk, akiknek július 26-án van a liturgikus emléknapjuk.

Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, a nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták.

Az Anna név annyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is.

A kiteljesedett középkori legenda szerint Anna első férje volt Joakim. Sokáig nem volt gyerekük, míg végül egy angyali jövendölést követően Anna áldott állapotba került és megszülte az „első” Máriát, a majdani „Istenszülő” Szűzanyát. Joakim hamarosan meghalt, s Anna újból férjhez ment. Új férjétől, Kleofástól fogant a „második” Mária, Alfeus jövendő felesége, kinek négy fia lett Jézus unokatestvére, és – egy kivételével – apostola: a kisebbik Jakab, Júdás Tádé, zelóta Simon és József. Anna Kleofást is eltemette, és újból férjhez ment egy Salamon nevű emberhez. Neki szülte a „harmadik” Máriát, akit apja után Szaloménak hívtak. Ő lett Zebedeus felesége és szült Jézus számára újabb unokafivéreket és apostolokat: a nagyobbik Jakabot és Jánost.

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére.

Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra.

Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

(Fotó: konyvtar.elte.hu)

Magyarországon Szent Annát Szent Anna asszonyként, a szegedi hagyományban Kedd asszonyaként emlegették.

Anna az asztalosok, bognárok, botfaragók, csipkeverők, esztergályosok, gazdaasszonyok, harisnyakötők, lovászok, molnárok, orvosok, szülésznők, takácsok, varrónők, vászonkereskedők védőszentje.

Az asztalosok céhpatrónaként tisztelték, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza. A kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.

Szent Annának jelentős kultusza van a palócság körében is.

Mint Limbacher Gábor, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója a Kürtös havilapban kifejtette:  „A palócság körében kiemelkedő ünnep Szent Anna napja. Kultuszának sokrétűsége folytán szakrális építészetünkben is megjelenik templomok, kegyhelyek, kápolnák patrónusaként vagy szoboroszlopokon. Érsekvadkerten emelt kultuszhelye egyszerre szolgált út menti és temetőkápolnaként, míg ipolytarnóci temetőkápolnája egyúttal kistáji zarándokhely is. Szent Anna búcsújáró helyei a Palócföldön egész hálózatot alkotnak, ha az előző kultuszhelyhez hozzávesszük a bujáki, lőrinci, hangonyi, hanyipusztai, bélapátfalvi Gilitka-kápolnát és a felvidéki Körtvélyes, Rudnok, Kisperlász kegyhelyeit, melyeken kívül Mátraverebély-Szentkút egyik fontos búcsúnapja is Szent Anna kultuszát szolgálta.”

Mint a múzeumigazgató néprajztudós megjegyzi:

Szent Annának a nép szakrális tudatvilágában különös helye, hivatása volt. Anna a palóc, de az egész hazai katolikus asszonynépnek kiváltságosan tisztelt szentje volt: magtalanok, áldott állapotban levők, női betegségben szenvedők tekintették nagylelkű pártfogójuknak.

Palócföldön nagy hagyománya van az e naphoz rendelt búcsúnak. A balassagyarmati Szent Anna-oltár régi kultuszából nőtt ki a Szent Anna-ünnepi Palóc Búcsú, melyet 1996-ban szerveztek meg első alkalommal.

Idén a jubileumi 25. búcsún, július 26-án különös hangsúlyt kap az egyetemes és a magyar kereszténység genezisének összekapcsolódása Szent Anna és Szent István személyében. A különös hangsúly összefügg a trianoni diktátum 100. évfordulójával.

Hitünk és reményünk, hogy az Istenszülő Boldogasszonynak 982 esztendeje fölajánlott ország ma is a Magyarok Nagyasszonya oltalmában áll, és széttagoltságát a Kárpát-medencében élő nemzetek és etnikumok krisztusivá válása, s ekként együvé tartozása felülmúlja és orvosolja

– summázta gondolatait Limbacher Gábor.

(magyarkurir.hu/jelesnapok.oszk.hu/Kürtös 2020/7. sz.)

Kapcsolódó cikkek