A 9. rész megjelenésekor augusztus 20-án megjelent a Felvidék.ma-ban egy tartalmas beszámoló a Kürtön tartott érsekújvári járási dal- és táncünnepélyről. Úgy tűnhetett, mintha az általam írottak bizonyítására rendeltem volna meg.
Nem így volt, de a valóság az, hogy az amatőr /nép/művészeti csoportoknak a nyilvánosság elé lépésére ez a fórum is országosan közkedvelt lett, és a Csemadok berkeiben annyira elfogadottá vált, hogy az ötvenes évek közepétől máig járásonként rendszeresen megrendezik. Megszervezése a Csemadok járási titkárságai munkatervének fontos pontját jelentette.
A közönség is megszerette és felismerte az egymás munkájának, a más falvak gondjainak, az általános politikai helyzet megismerésének a benne rejlő lehetőségét.
Tisztelt olvasók, kérek mindenkit, aki már gondolkodó lény volt abban az ezerkilencszázötvenes, hatvanas években a maga tapasztalatára építve jelenítse meg a lehetőséget, gondolja végig, hogy ő miként élt a lehetőséggel.
A járási rendezvények közül 1957-ben a Rozsnyói járás gombaszögi rendezvénye volt a leglátogatottabb. A domicai cseppkőbarlang sajóvölgyi, abban az időben feltárt bejáratának az ünnepélyes megnyitásához kapcsolódott. Volt vagy hatezer látogatója.
Ez annyira megtetszett a Csemadok központi vezetésének, hogy 1961-ben új rendezési helyet keresve az országos dal- és táncünnepélynek, ezt a tényt is, és az 1930-as években indult haladó szellemű Sarlós mozgalom emlékét is szem előtt tartva, ide Gombaszögre, a domboldali erdőbe benyúló tisztásra helyezte át a új helyszín keresésére kényszerített országos dal- és táncünnepélyét.
Első próbálkozáskor az ünnepély olyan erősen „talajt fogott”, hogy az 1960-as évek második felében már a két-három nap alatt 40-50 ezer látogatóról számoltak be az eladott belépőjegyek alapján kidolgozott évi jelentések.
Az évtizedek alatt sok-sok változást és nehézségeket átvészelt a rendezvény még él, – jelenleg éppen jelentős magyar kulturális központtá növi ki magát. A mostani új gazdái már megtalálták Gombaszög múltját is, a Pálos rend várkolostorának maradványait, és az is része lett az évente megrendezésre kerülő ünnepélysorozatnak.
***
A kevésbé sikerült, Érsekújvárott megrendezett V. DTÜ-nek volt két jelentős, a Csemadok munkájában hosszan beékelődött pozitív hozadéka.
Az egyik, hogy nyitott az ország más nem magyar nemzetiségű kultúrájának a kulturális műsor részeként való bemutatására. Ez a későbbi évek folyamán mindenkor részét képezte a Csemadok rendezte járási és központi kulturális seregszemléknek: a színjátszó, az irodalmi színpadi, a zenei, az énekkari, a népművészeti fesztiváloknak.
A másik fontos újdonság, hogy a szombati napon megtartott énekkarok országos szintű versenye és külön esti gálaműsorban való bemutatkozása megteremtette az előfeltételét az ének és zenekari tevékenység mozgalmának az önálló művészeti aktivitásként való felkarolásához, felfuttatásához.
Rendezvényekből bő áldással megáldott év lett az 1961-es esztendő. Több országos méretű népművészeti jellegű rendezvény valósult meg:
1., Május végén a Galánta melletti Nemeskosúton a Csemadok az SzlKP Pozsony kerületi titkárságának társrendezésével és anyagi biztosításával, felkérésére megrendezte a mezőgazdasági munkások 1931-ben kirobbant sztrájkjának a 30. évfordulója alkalmából az országos emlékműsort.
A műsor laterna magika rendezési stílusban az általam kidolgozott forgatókönyv alapján Nemeskosúton az erre a célra a parkban épített/ácsolt színpadon valósult meg. Színpadi rendezőnek felkértük Milan Gábris színházi rendezőt. A műsor összeállítására a politikai fórumokon jóváhagyott forgatókönyv alapján került sor. Annak szerkesztésére, a szereplők kiválasztására és felkészítésére vezetésemmel munkacsoportot hoztunk létre a Csemadok és az NI nemzetiségi osztálya szakembereiből.
Az Emberiség, szabadság, béke című műsorban a népművészeti együttesek és énekkarok által tolmácsolt élőképeket a film- és diavetítéssel bemutatott képek felerősítve ábrázolták a téma adta eseményeket. A műsornak mintegy 800 szereplője volt, felnőtt és gyermek énekkarok, tánccsoportok, és fellépett mindkét szlovákiai félhívatásos táncegyüttes, a szlovák Lúčnica és a magyar Ifjú Szivek is. Olyan sikere lett az előadásnak, hogy közkívánatra egy év múlva Gombaszögön meg kellett újra szervezni. Ez lett a VII. ODT szombat esti főműsora.
2., Végre hosszú évek előkészítő munkájának eredményeként annyira megerősödtek a magyar gyermek, ifjúsági és felnőtt énekkarok, hogy a Csemadok és az NI közösen megrendezhette az I. Országos Énekkari Fesztivált. A rendezvénynek Zselíz fogta pártját.
Mivel az előző években megrendezett dal- és táncünnepélyek jó hírnevet szereztek – könnyebb volt a közönség szervezése is. Szijjártó Jenő hivatásos karnagy, a NÉPES hivatásos Magyar Népművészeti Együttes volt művészeti vezetője, a Szlovák Rádió zenei rendezője és Viczay Pál az NI ének-zenei szakelőadója voltak a fő szervezők.
Június 17-18-án valósult meg. Hét vegyes kar, négy ifjúsági kórus, huszonkét gyerekkar és nyolc szólóénekes, valamint hat népi zenekar mutatkozott be. Összesen 1380 énekes és zenész vett részt benne. A közös énekkari számban, a Békét akarunk – Nyílj szép tulipán… az összes énekkar részvételével előadott gyermek és felnőtt vegyes karra Szijjártó Jenő komponálta kórusműben annyian voltak a színpadon, hogy a szombat este tartott főpróbán a már elöregedett színpad is leszakadt alattuk. (Másnap tíz órára kész lett a lévai tartalékos katonák által épített új színpad, mely aztán évtizedekig szolgálta a nyári szabadtéri fesztivál-rendezvényeket. Az építőknek az étel-ital fogyasztás volt a honorárium, köszönhető az ezred parancsnokának.)
3., A VI. Országos Dal és Táncünnepély új helyre költözött, és 1961. július 9-10-én Gombaszögön valósult meg. Fentebb szóltam róla. Ezzel véget ért a vándorlása. A járási és a kerületi méretű rendezvények jól előkészítették a helyet, összeácsolt színpad már volt Gombaszögön és a Csemadok ígéretet kapott a körszínpad felépítésére is. Meg is lett, öt év múlva az új színpad már állt, felújításokkal azóta is szolgálja a célt.
Az első bemutatkozásnak öt műsorblokkja volt. 1., Az Ifjú Szivek MDT műsora töltötte be a szombat esti műsoridőt. Utána éjfélkor kezdődött a 2., bemutatkozás az Őrtüzek éjjeli műsor, – ez újdonság volt a népművészeti rendezvények műsortípusai között. Az én forgatókönyvem alapján valósult meg. 3., az Ó, gondatlan gyermekévek vasárnap délelőtti matiné, ezzel a műsortípussal szerettük volna a családos kirándulást Gombaszögön meghonosítani. 4., a Szabadságunkért harcoltak tematikus kora délutáni bemutató, majd délután az ünnepély fő műsora, 5., a Népművészeti gálaműsor.
Folytatjuk…
(Takács András, az MMA Köztestületi Tagja, Csemadok Életmű-díjas.)
