Sovinizmus vagy egyszerű képmutatás? Arra hajlunk, amerről épp a jobb szél fúj? A sok szükséges szavazat elcsípése érdekében áltatjuk a magyar nemzetet, majd, amikor már megkaptuk, ami szükséges volt, hátba támadjuk?

Ahogy azt a tizenegyedikei élő sajtótájékoztatóban, pontosan 52:25-nél hallhattuk miniszterelnökünk „példaértékű” megnyilvánulásából, miszerint az elhibázott szófordulatát nemzetünk tükörfordításos szóhasználatával magyarázta: „maďar”.

A megtévesztett szavazó azt gondolná, most majd másképp lesz, most majd figyelnek ránk is, hiszen ígérték. Hiszen vannak ott jólelkű magyar nemzeti érzésű politikusok, igaz nem valódi magyar képviselet formájában, de miért is ne?!

Utána jön a feketeleves, egy véletlenszerű „baki”, vagy talán tudatos?

És még mindig esélyt adunk, esélyt olyanoknak, akik nem tudják átérezni helyzetünket, mert hogy is tudnák, amikor sosem élték át, amit mi. A véget nem érő jogfosztás, az egyenlőségért vívott harcok.

Sajnos, semmi sem változott. Továbbra is rejtett jelek küldésével manipulálják a saját nemzetüket, hogy esély se legyen a mi, őshonos magyar nemzetünknek a nyugodt életre. Mert milyen humoros is a nehéz vírushelyzetben a sok megszorító intézkedések után megnevettetni nemzetüket egy kis „maďar”-ozással!

De mindezek után csak azt mondhatjuk: köszönjük! Köszönjük, hogy miniszterelnökünk tudatosan nyitja fel az eltévelyedett szavazóink szemét! Bízunk benne, hogy elég lesz arra, hogy sokan rájöjjenek, hogy miért is választunk, és mi is a helyes döntés?!