Somorján a református templomban tartottak ökumenikus megemlékezést az aradi vértanúk emléknapján, melyet a közösségi hálón online is közvetítettek.
Papp Sándor, Kalonda volt polgármestere szónoklatában elmondta, hogy az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk kultusza és legendája már kivégzésük napján elkezdődött, viszont a felvidéki magyaroknak az élni akarás, a gyarapodás kultuszát kell éltetniük a Felvidéken.
„Ma együtt emlékezünk, elmélkedünk, erőt merítünk a múltból és hitünkben erősödünk a jelenben.”
Vajon mit tud erről a napról a felvidéki átlagmagyar, akit nem foglalkoztat a történelem, akit sosem látunk magunk között a nemzeti ünnepeinken, gyásznapjainkon? Talán annyit, hogy sörrel nem koccintunk. Talán még annyit sem. Csupa veszteség, csupa gyalázat, vér és fájdalom!
De vajon jó-e egy nemzetrésznek, így a felvidéki magyar közösségnek is, ha folyton a tragédiákra, a veszteségekre emlékezik? Lehet-e mindezekből a negatív történésekből erőt, élni akarást, hitet meríteni?
Nem szóvirágokra, tudálékos körmondatokra van szüksége a felvidéki lélekben megtört átlagmagyarnak, hanem egyenes, egyszerű beszédre, érthető mondatokra.
Csak így érthetik meg a szavainkat, másképpen sajnos nem. Az elveszni látszó lelkeket egészen más módon kell megszólítanunk, mint ahogyan eddig tette a politikai és társadalmi elitünk. Lépnünk kell!
Merítsünk hát erőt az aradi vértanúk példájából, és a közelmúlt felvidéki magyar mártírjainak kiállásából!
Az egyszerű felvidéki magyar ember nem haldokolni akar, nem túlélni akar, valójában nem akarja elveszíteni a magyar lelkét, hanem megélni akarja a magyar életét és a lehető legtágasabb magyar életteret akarja a szülőföldjén, de ha nincs, aki ebben segítsen neki, akkor elveszik az idegen erőben!
Rajtunk, a társadalomformálókon múlik, hogy ezt az erőt létrehozzuk-e, rajtunk múlik, hogy magyar marad-e az élete során, vagy hagyjuk meghalni a lelkét, mert képtelenek vagyunk a felvidéki magyar élettér tágítására. Képtelenek vagyunk erős közösséget építeni a néppel, pedig tudhatnánk, hogy mindezt azért kell megtennünk, mert, ha erősek vagyunk, akkor az erősekhez, a dominánsakhoz visszatérnek a tévelygők, a gyengék.
„Mindenkire szükség lesz holnaptól, hogy együtt újra erősek legyünk. A felvidéki magyar társadalomba életet és erőt együtt kell lehelnünk.”
A megemlékezésre a Csemadok Somorjai Alapszervezete, a Via Nova Somorja, a Somorjai Evangélikus Egyház, a Somorjai Református Egyház és a Somorjai Katolikus Egyházközség szervezésében került sor.
https://www.facebook.com/srek.hivatal/videos/3468768423143256/
