Szenc szülöttére, a tudós, zsoltárfordító, nyelvész, szótárszerkesztő munkásságára több mint 50 éve emlékeznek a járási székhelyen. A huszadik század megpróbáltatásai után, a huszonegyedik századra a szenci és környékbeli falvak magyarsága számbeli kisebbségbe szorult, ennek ellenére évente több százan tisztelegnek előtte a Szenczi Molnár Albert Napok keretén belül, valószínűleg így lett volna idén is, ha a sors és a járványhelyzet közbe nem szól…
A Csemadok Szenci Területi Választmánya, ahogy a többi civil szervezet is, kénytelen volt lemondani a rendezvényeket, majd született egy rendelet, mely szerint kisebb összejöveteleket mégis lehet tartani, ennek köszönhetően október 2-án Szenczi Molnár Albert köztéri szobránál nagyjából harmincan emlékezhettek meg a tudósról.
Az ünnepség elején Bárdos Gyula köszöntötte az egybegyűlteket, utána Pongrácz Flóra elszavalta Tóth Elemér Könyörgés József Attilához című versét.
Majd Édes Ákos a Deáki Református Gyülekezet lelkésze mondott ünnepi beszédet.
„Amikor Szenczi Molnár Albert életére tekintünk, el kell mondanunk, hogy a többi nagyobb vagy kisebb magyarajkú reformátorral együtt a maguk korában és életterében ők már megtették, ami a feladatuk volt, ami rájuk bízatott. És éppen ezért mindeközben pedig meg kell magunkat kérdezni, hogy mi vajon megtesszük-e azt, ami a mi kötelességünk és feladatunk a mai korban ott, ahová helyeztettünk?! Javára válunk-e a szűkebb, illetve tágabb környezetünkben élőknek?”
– tette fel kérdéseit a lelkész beszédében.
Édes Ákos elmondta, „ma már tudjuk, hogy prédikátor-elődei és kortársai közül ő volt a legszélesebb látókörű, hiszen a magyar kultúra ügyét olyan perspektívából látta, amely átívelt egész Európán. Valamint a kor tudományos színvonalát képviselő magyar nyelvtana is úttörő szerepet töltött be.”
A lelkész kifejtette azt is,
Szenczi Molnár Albert magyarságunk szellemi színvonalát is a nyugati rangra emelete.
„Hiszem és vallom, hogy ma ezért is olyan fontos emlékeznünk Rá, aki példát hagyott mindannyiunk számára. Csak így okulhatunk a múlt megismerése által, hogy a jelenben és a jövő felé fordulva együtt munkálkodjunk keresztény magyar kultúránk és hagyományaink ápolásában és kamatoztatásában.”
A beszéd után a jelenlévők megkoszorúzták Szenczi Molnár Albert szobrát, majd együtt énekelték el a magyar himnuszt.
Alig harminc fő tehette tiszteletét Szenczi Molnár Albert szobránál, de bízom, bízzunk benne, hogy lélekben sokkal többen emlékeznek arra a tudósra és zsoltárfordítóra, aki életével valóban példát mutathat minden magyarnak. Munkásságának köszönhetjük a zsoltárok magyarra fordítását, melyből talán a legismertebb a 90. zsoltár, amit Édes Ákos is idézett az október 2-ai ünnepségen.
„Tebenned bíztunk eleitől fogva.
Uram, téged tartottunk hajlékunknak.
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva.
Te voltál és Te vagy erős Isten.
És Te megmaradsz minden időben.”
