Jézus Krisztus születésének ünnepén számtalanszor felhangzik a karácsonyi jókívánság: „Kellemes karácsonyi ünnepeket!” Amikor ezt a köszöntést halljuk, érdekes kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk: Mit is értsünk ezen a jókívánságon? Kellemes-e számunkra a karácsony?
Vajon nem szenvedéssel kezdődik-e a Jézus születésének története: „nem kaptak helyet a szálláson”? Van-e még köze a mai karácsonynak a jászolban fekvő Gyermekhez? Történik-e általa valami életünkben? Mintha ennek az Isteni Gyermeknek egyre kisebb tér jutna az ő születésnapján a szívünkben. Ünnepén szentimentális érzések törnek fel belőlünk, a hétköznapokon pedig minden marad a régiben.
Nem vált üressé, tartalomnélkülivé a karácsony?
Bíró László püspök írja:
„Mindegyikünk újra meg újra szembesül a valósággal. A jászolban fekvő Kisdedben egyre kevesebben látják azt, akinek születését az angyal így hirdette meg: „született nektek Szabadító”. A Szabadító karácsonyi dekorációvá lett. Betlehem üzenete visszahúzódott a karácsonyfáktól, az ajándékhegyektől. Jóllakottságunk, jólétiségünk mögé beköltözött az üresség. Egyre terebélyesebb, egyre drágább karácsonyfákat vásárolnak kortársaink, hogy eltakarják vele ürességüket, szenvedésüket a lét vélt értelmetlensége miatt.”
Az a rabbinikus történet jut eszembe, amelyet Elie Wiesel jegyzett fel. Elbeszéli, hogy egy Jesiel nevű kisfiú sírva rontott be nagyapjának, a hires Báruk rabbinak a szobájába. Könnyek patakzottak végig az arcán, miközben panaszkodott: “A barátom teljesen cserbenhagyott. Annyira igazságtalanul és csúnyán viselkedett velem!”– “Meg tudnád ezt jobban magyarázni?”- kérdezte a nagyapja. A kisfiú erre elmesélt mindent: “Bújócskát játszottunk, és olyan jól elrejtőztem, hogy a másik sehogy sem bírt megtalálni. Egyszer csak abbahagyta a keresést, és elment. Hát nem csúnya dolog ez tőle?” Lám, a legszebb búvóhely is elveszti a varázsát, ha a másik abbahagyja a játékot. A Mester letörölte a gyermek könnyeit, ám most az ő szemei teltek meg könnyel, amikor így szólt: “Bizony, ez nem volt szép dolog. De látod: Istennel is így van ez. Elrejtőzött előlünk, ám mi nem keressük őt. Gondold csak meg: Isten elrejtőzött, és az ember nem kutat utána.”
Ebben a rövid történetben a hívő keresztény felfedezheti a karácsonyi titok teljességét.
Isten elrejtőzik. Nem vakít el minket dicsőségének fényességével és nem is kényszerít bennünket térdre hatalmának erejével. Azt szeretné ugyanis, hogy közte és köztünk a szeretet titka fejeződjön ki, s ennek az előfeltétele a szabadság.
Úgy akarja, hogy a várakozásból, keresésből és rátalálásból bontakozzon ki a teremtményben annak a szeretetnek az Igen-je, amely Isten saját örök titka. Isten arra vár, hogy az ember kimondja a szeretetnek ezt az Igen-jét. Ránk vár az Isten. Ő azt akarja, hogy elsajátítsuk a szabadság, a keresés és a felfedezés tapasztalatát és kimondjuk a boldogító Igen-t a Szeretetre, mert ez a Szeretet változtatja át a világot és bennünket is. (vö. Joseph Ratzinger: „Gott verbirgt sich in einem Kind”)
Az embernek újra fel kell fedeznie, hogy karácsony tartalmas ünnep, hogy a jászolban fekvő kisded mégis Szabadító. Karácsony ünnepe a találkozás és az újrakezdés lehetőségét kínálja hívő és nem hívő számára egyaránt. A karácsonyi fények ragyogása nemcsak esztétikai vagy hangulati szempontból okozhat számunkra örömet, hanem minket megszólító igévé kell válnia.
Meg kell értenünk, hogy mi a „világosság gyermekei” vagyunk. Fel kell ismernünk, kik is vagyunk valójában!
Rudolf Bultmann, a 20. század nagy teológusa ezt így fogalmazza meg:
„Fel kell ismernünk, hogy tulajdonképpeni létünk saját magunk számára is elrejtett. Ezt akarja számunkra közvetíteni a karácsonyi üzenet. Mi nem azok vagyunk, akiknek látszunk, vagy akiknek véljük magunkat. Mi azok vagyunk, akik Isten kegyelmének fényében látszunk. Ez a mi tulajdonképpeni létünk. Ez a karácsonyi üzenet, a karácsonyi hit. Ez a hit ad új fényt a világnak, vagyis az ilyen hit világot megváltoztató erővel bír. A szeretet megváltoztatja a világot. Természetesen nem úgy, mintha a szeretet a világ jobb megszervezésének programját tartalmazná, hanem inkább abban az értelemben, hogy ahol a szeretet fénye felragyog, a világosság és a béke árad szét, más lesz ott a világ – nem harc, de nem is győzelem nélkül.”
Bultmann szavai keresztény cselekvésprogramot nyújtanak számunkra. Karácsony üzenete akkor jut el hozzánk és embertársainkhoz, ha megértjük, hogy a hit a szeretetben hatékony. Ha rádöbbenünk, hogy nemcsak karácsony a szeretet ünnepe. Ha az éjféli mise prédikációja, az ismert karácsonyi énekek nosztalgiával teli lelkes éneklése vagy a hittanosok pásztorjátékának megtekintése nemcsak egyszeri ünnepi aktus marad az emberek számára, hanem életet megváltoztató Isten-élmény, akkor megértettünk és átadtunk valamit karácsony üzenetéből:
„Azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek.”(Jn 1,12).
Kívánom minden jóakaratú embernek, hogy ezzel a lelkülettel élhesse át Jézus Krisztus születésének ünnepét! Áldott karácsonyt!
Dr. Karaffa János egyetemi lelkész
