Mély megrendüléssel vettem tudomásul, hogy Bálint tanár úr február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján este visszaadta a lelkét a Jóistennek. Bálint Lajost és feleségét jól ismertem, majdnem szomszédok voltunk, és esti sétáim közben meg-megálltam náluk és szívélyesen cseverésztünk oktatásról, matematikáról és a felvidéki magyarság helyzetének, illetőleg a nemzetiségi oktatás javításának lehetőségeiről. Kedves feleségével, Rózsikával együtt lelkes, igazi pedagógusok voltak, akikre Somorja (illetve a Felvidék) magyar ajkú közönsége nagy hálával és szeretettel emlékezik.
Kedves felesége hosszú ideig Somorja város önkormányzati képviselője is volt. Lajossal az utóbbi években főleg a városban futottunk össze, hiszen nyugdíjba vonulása óta rendszeresen részt vett a somorjai magyarság rendezvényein.
2019. április 28-án Somorja város önkormányzata a város napja alkalmából Pro Urbe díjban részesítette, jelentős tudományos, publicisztikai és pedagógiai munkájáért.
Bálint Lajos pedagógus, tudományos kutató 1937. november 20-án született Nyitranagykéren. Édesapja a háborút túlélte, de útban hazafelé elhunyt, így a négy fiút édesanyjuk nevelte. Családjával együtt később kitelepítették a közeli Morgópusztára. 1960-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. 1960-1962-ben a királyhelmeci általános középiskola tanára, 1962-1979-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskola matematika tanszékének tanársegéde, majd adjunktusa. 1979-1994-ben a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa (1988-1990-ben igazgatója), 1994-től az Állami Pedagógiai Intézet alkalmazottja.
Számos pedagógiai szakcikke és oktatáspolitikai írása jelent meg magyar és szlovák nyelven. Mintegy harminc főiskolai jegyzet, gimnáziumi és alapiskolai tankönyv, valamint módszertani kézikönyv szerzője, társszerzője, illetve fordítója volt.
A rendszerváltás után a Felvidéken is használt alapiskolás matematikakönyvek, feladatgyűjtemények és munkafüzeteknek társszerzője. Több mint tíz éve vonult nyugdíjba, töretlen erővel élve tovább életét, s ebben az időszakban még aktívan hozzájárult az egyes feladatgyűjtemények szerkesztéséhez.
Főbb művei: Matematikai tételek és fogalmak (László Bélával, főiskolai jegyzet, 1967); Aritmetika példákban (főiskolai jegyzet, 1976); A matematikatanítás elmélete (többekkel, főiskolai jegyzet, 1979) és a rendszerváltás után használt matematikakönyvek nagy része, társszerzőként.
Bálint tanár úr köztiszteletben álló személyiség volt Somorján, emlékét örökre megőrizzük. Kedves Lajos, Isten nyugosztaljon!
(Prof. Élesztős Pál/Felvidék.ma)
