Június 14-e a véradók világnapja, ezen a napon mondunk köszönetet a rendszeres önkéntes véradóknak. Mint tudjuk, minden csepp vér számít, mellyel embertársaink életét menthetjük meg.
Az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezésére 2004 óta június 14-e a véradók világnapja. Ezen a napon amellett, hogy köszönetet mondanak a véradóknak, felhívják a figyelmet a véradás fontosságára is. Mindezzel arra bátorítanak, hogy egyre több ember csatlakozzon az önkéntes véradók népes táborába. A nap, melyen az egész világ köszönti a véradókat, Karl Landsteiner, az ABO vércsoportrendszer felfedezőjének születésnapja.
Jelen sorok írója is rendszeres véradó, immár a huszadik sikeres véradományozáson vagyok túl.
Az egész egy riporttal kezdődött. Mondhatni a véremet adtam a cikkért. Egy kedves ismerősöm többszöri unszolására tértem be a kisváros kórházának kihelyezett véradóállomására. A fotózás és a riportalany meghallgatása után a vizsgálóasztal előtt találtam magamat. Miután megtörtént az előzetes vizsgálat, következhetett a véradományozás. Egy véradás alkalmával 450 milliliter vért vesznek le. Elsőre kissé kellemetlen és enyhén fájdalmas volt a folyamat, ám vigasztalt a tudat, hogy embertársaim életét mentik meg a levett vérrel.
A véradás alig fél óra procedúra negyedévente, ám a levett vérmennyiség hozzájárul mások felépüléséhez, egészségének a helyreállításához.
Ugyan napjainkban folyamatosan fejlődik az orvostudomány, életmentő tudományos felfedezések követik egymást, ezidáig nem találták meg az emberi vér mesterséges pótlásának módját. Így fokozottan szükséges a véradományozás, hiszen többek között az életmentő műtétekre, a vérátömlesztésre csak az önkéntes véradók segítségével kerülhet sor.
A jelenlegi járványhelyzet a véradományozást is megnehezítette. Elmaradtak a kihelyezett véradások, csupán a transzfúziós állomások fogadták igen szigorú előírások betartása mellett a véradókat. Ám a megnehezített körülmények között is sok véradó vállalta, hogy segítsen embertársain.
Minden csepp vér számít! Ezúton is köszönjük az önzetlen segítséget!
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
