A véradás pillanata (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Ma van a véradók világnapja. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Vöröskereszt (IFRC) által 2004-ben indított kezdeményezés tette június 14-ét a véradók világnapjává.

E napon köszöntik azokat a hétköznapi hősöket, akik a transzfúziós állomásokon, illetve a településeken szervezett véradásokon saját testnedvüket adományozzák rászoruló embertársaiknak.

A véradás során levett mintegy 450 milliliter vér több ember életét is megmentheti.

Ugyan napjainkban folyamatosan fejlődik az orvostudomány, életmentő tudományos felfedezések követik egymást, ezidáig nem találták meg az emberi vér mesterséges pótlásának módját.

Így fokozottan szükséges a véradományozás, hiszen többek között az életmentő műtétekre, a vérátömlesztésre csak az önkéntes véradók segítségével kerülhet sor.

A világban néhány másodpercenként szüksége van valakinek vérre, amely a gyógyulásukhoz, sok esetben pedig az életben maradáshoz nélkülözhetetlen.

A  nyári időszakban még nagyobb szükség van a segítségre, hiszen gyakoribbak a balesetek. A koronavírus-járvány nem kedvezett a véradományozásnak sem, huzamosabb ideig nem szervezhettek kihelyezett véradást, s jelenleg is szigorított intézkedések mellett kerülhet rá sor. Az önzetlen segítségre viszont mindig szükség van!

E sorok írója immár több mint fél évtizede rendszeres véradó. Önkéntesként éves szinten minimum háromszor adományoztam az életmentő testnedvből. Eddig közel húsz alkalommal vettem részt az ipolysági kórházban szervezett kihelyezett véradáson.

Az egész művelet alig pár percet vesz igénybe. Kis kellemetlenség mellett nagyon fontos a tudat, hogy a lecsapolt vérmennyiséggel embertársainkon segíthetünk.

Legtöbbször ismeretlenül tesszük, remélve, hogy a véradomány egy jobb élethez segíti a rászorulót.

A minap egy nagyon közeli baráti házaspárnak született gyermeke. Mint később az újdonsült édesapától megtudtam, az édesanya vérátömlesztésre szorult. Mivel tudják, hogy rendszeres véradó vagyok, általam köszönte meg az önkéntes véradóknak a nemes cselekedetet, mellyel szeretett feleségén is segítettek.

Véradóként ez a kis történet vezérfonalként ösztönöz a csekély kellemetlenséggel járó véradásra. Megéri, hiszen minden cseppje segít az embereken.