Mudi Róbert, a berzétei, a várhosszúréti, a körösi, a jólészi és a rudnai református gyülekezetek lelkipásztora, másodállásban a rozsnyói alapiskolában lelkigondozó. S mint mondja, úgy érzi magát, mint aki tele van energiával és tenni akarással, álmokkal. Az elmúlt időszakról és a jövőbeni terveiről kérdeztük.
Hogyan vészelték át a karantén időszakát?
Nem pihentünk addig sem. Úgy kell elképzelni, mint egy alapjáraton járó motort, amely várta, hogy végre felengedjék a kuplungot és beinduljon. A kisebb beteglátogatások mellett is odafigyeltünk egymásra, s több fronton tartottuk a kapcsolatot a gyülekezettel. A falusi hangosbemondókon keresztül szóltak az istentiszteletek, és újságot is készítettünk. Minden gyülekezetünknek van Facebook-csoportja, ahol üzeneteket írtunk, online beszélgettünk. De azért nagyon hiányzott a személyes találkozás.
Mára újra lehetőség nyílt a jelenléti alkalmakra, legutóbb a nemzeti összetartozás napján már több helyen személyesen is találkozhattunk Önnel.
Igen, belevetettük magunkat a munkába. A nemzeti összetartozás napja különösen fontos a gyülekezeteinkben, a hitem és a magyarságom két meghatározó pillér az életemben, mindkettőre építek. Június 4-én Rozsnyón tartottam ünnepi beszédet az Őrtorony lábánál, ahol arról beszéltem, hogy a mai korban félnek az emberek, s ez a járvány is félelmet generál az emberekben, s még a közösségektől is félünk. Holott Isten adott nekünk egy másfajta lelkületet, ez pedig az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak a lelke. Aznap délután Lévárton volt egy másik szolgálatom. Egy nagyon jó, összetartó közösséget találtam ott, öröm volt köztük lenni. Láttam a tekinteteken, hogy értették az igét és megérintette őket.
Idén már a gyülekezeti gyermeknap sem maradt el. Erre az alkalomra is különlegességgel készültek, mi volt az?
A berzétei presbitérium döntött úgy, hogy a gyerekekkel is kell foglalkozni. Gyermekmisszióban gondolkodunk, ezért szerveztük a gyermeknapot. Tavaly a Körösi Református Egyházközséggel a BGA-nál sikeresen pályáztam egy jurtára. Technikai okok miatt az ősz végéig itt marad felállítva a berzétei parókia udvarán, s szeretnénk élettel is megtölteni: rendhagyó történelemórákat, gyermekfoglalkozásokat, ringatókat szervezünk. Ez utóbbit már a mostani gyermeknapon is nagyon élvezték a kicsik.
S ha már a különböző alkalmaknál tartunk, folytassa kérem az imaközösségi összejövetelekkel, melyeket szintén nemrég hirdetett meg…
Több új kezdeményezés is van. Az egyik még a koronavírus-járvány alatt indult. Én, mint lelkész márciusban megkaptam az első oltást, így kicsit szabadabban mozgok az emberek között. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy akkor a hegy menjen Mohamedhez, oda, ahová bátran beengedik. Így kezdtem el látogatni a gyülekezeti tagokat. S mivel nem iszom alkoholt, de a kávét nagyon szeretem, ezért elkezdtünk kávézgatni, s közben igét olvasunk, s együtt imádkozunk. Úgy tűnik, a program áldást kapott Istentől.
A kezdeményezés az Olvass igét és kávézz a tisztivel nevet kapta. Egy másik pedig a Hétfőn héttől program. Hogyan működnek ezek?
Nagyon sokan hívnak, hogy jó lenne beszélgetni. Viszek egy Mai igét, azt otthagyom ajándékban, olvasunk belőle, s aztán van egy lelki beszélgetés. Gyakorlatilag ez közösségépítés, ami még egyelőre csak 2-3 személyes. A parókián tartott hétfő esti imaközösségek sem kimondottan bibliaórák, nem egy prédikációval készülök, beszélgetünk a testvérekkel. Ezt meghirdettük minden gyülekezeti tag számára. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly lelki alkalom, ide nem énekelni, vagy tésztát készíteni jövünk össze, mert ilyen jellegű összejöveteleink is vannak. Elmondják a problémájukat, megosztjuk egymással a terheinket, a kísértéseinket. Megosztjuk a vágyainkat, vagy hogy mit tanultunk meg Istentől. Közösen imatámogatást kérünk, imát mondunk a betegségből való gyógyulásért. S nem utolsósorban imádkozunk a Felvidék ébredéséért, gyülekezeteink helyreállásáért. Ilyenkor nem a lelkész imádkozik maga, hanem mindenki megnyitja a szívét és hangosan, saját szavaival imádkozik. S ez már egy haladás, a lelki fejlődés következő szintje. Ez utóbbi kezdeményezésnek még fel kell futnia, de hálás vagyok az Istennek érte, hogy elindult.
Említette, hogy a többi gyülekezetből is várja a híveket. Mit kell tudni a leányegyházak működéséről?
Berzéte anyaegyházközség, ez a központi gyülekezet, bár nem itt van a legtöbb tagunk. A körösi gyülekezet lélekszámban nagyobb a berzéteinél. Összesen öt gyülekezetet pásztorolok. Pár éve Várhosszúréten is elindult egy kis szórványgyülekezet, s nagyon szeretem azokat az alkalmakat is, mert az a kis közösség szívvel-lélekkel ott van. Alkalmainkat a kézművesházban tartjuk. Pillanatnyilag nincsenek nagy álmaink, a közösséget építjük.
Minden gyülekezetnek megvan a maga kihívása. Körösben gyülekezeti házat építenünk, s ott van a legtöbb gyermek, ahol a gyermekmisszió folytatódik, s ezért is pályáztuk meg a jurtát.
Jólészen szeretnénk templomot építeni, 35 fős kis gyülekezet van ott, viszont egy emberként dobbant rá a szívünk, hogy szeretnénk saját helyen összejönni. Ott nincs ingatlanunk, az evangélikus egyházközségtől bérlünk egy helyiséget. Most ott tartunk, hogy telket akarunk vásárolni, s hiszem, hogy az Isten megáldja majd a kezdeményezésünket. Egy egyszerű kis épületben, mindössze 50 fő befogadására alkalmas épületben gondolkodunk. Szeretném, ha magyaros lenne, s az is egy jurtához hasonlítana. Amit lehet, szeretnénk önerőből elvégezni, ugyanis azt vallom, hogy azon van áldás, amit én magam teszek.
Az Isten megáldja az életünket, de az isteni áldás olyan, mint egy szorzó, tehát ha én nullát teszek, akkor azt az Isten bármennyivel is szorozza be, csak nulla marad.
Tehát oda kell tenni az embernek önmagát, adakoznunk kell, én magam is adakozom, s a kicsiny gyülekezet is. Úgy ahogyan az árvaházat is kezdtük Berzétén, amelyet reményeink szerint idén már be tudunk fejezni, ugyanúgy szeretnénk a templomot is közadakozásból, sok-sok ember összefogásából megvalósítani. Valószínűleg ez egy-két éven belül nem lesz meg, de nagyon sok embernek formálódik az élete azáltal, hogy részese lehet a templomépítésnek.
Rudna teljesen a nyelvhatár, az utolsó magyar gyülekezet. Ott tavaly újítottuk a templomot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden tökéletes ott, de meg tudtuk oldani a templom felújítását, ezzel konzerváltunk egy állapotot, viszont kellene a lélek, az, hogy élettel is megtöltsük az új gyülekezeti termünket és a templomot. Úgyhogy Rudnáért kérek imádságot az Olvasóktól is, mert fontos, hogy ezt az utolsó magyar bástyát is megerősítsük.
Be tudtak-e kapcsolódni az idei Szeretethídba?
Igen, minden gyülekezetben. Berzétén voltunk a legtöbben, rendbe tettük a templomot, az árvaházat és a környéküket. Nagy munkát végeztünk el.
Körösben a gyülekezeti ház és templom körül munkálkodtunk, illetve parkosítottunk, azaz besegítettünk a falunak, virágokat ültettünk, kaszáltunk.
Várhosszúréten a kézművesház könyékét szépítettük.
Jólészen pedig az imateremnek helyt adó épület környékére ültettünk virágokat, padot festettünk.
A lelkészi állása mellett egy másikat is vállalt. Erről mit kell tudni?
Istennek hála, megszületett februárban a hatodik gyermekem, a kis Anna Bori. Egy édesapának gondot kell viselnie a családjára. A második házasságomban élek, a feleségem otthon van a gyerekekkel. Délelőttönként a rozsnyói állami iskolában tanítok, délutánonként pedig lelkipásztor vagyok. Amíg az Isten erőt ad, próbálok helytállni minden szinten és minden téren. Úgy gondolom, hogy az Isten nagy dolgokra hívott el engem, s ehhez meg is adja az erőt, viszont ezt az erőt mindennap kérni kell tőle.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
