Közös művészeti kiállítást szervezett a Néprajzi Múzeum és a Pannonhalmi Főapátság: a Láthatatlan spektrumok című kutatásalapú tárlat az apátság Főmonostori kiállítóterében november 11-ig látogatható – tudatta a Néprajzi Múzeum kedden az MTI-vel.

A Láthatatlan spektrumok című kiállítási projekt több, egymással összefüggő modulból áll, és egy szélesen értelmezett együttműködésen alapul kutatók, művészek, alkotók, a szerzetesközösség tagjai és a Főapátsági gyűjtemények világi vezetői között – olvasható a közleményben.

Mint írják, a Pannonhalmi Főapátság az elmúlt években egy-egy tematikus vezérfonalra fűzte spirituális és kulturális programkínálatát.

2021-ben az Emlékezet témájának feldolgozására vállalkoznak. A pannonhalmi bencés szerzetesközösség a Néprajzi Múzeum Nyitott Múzeum elnevezésű kutatási projektjének tudós közösségét a tematikus évadra tervezett kortárs kiállítás szervezésének szándékával kereste meg.

A kiindulópontot a Főapátság többszáz éves gyűjteményei jelentették, amelyekbe meghívást kapott a múzeum kutatókból, muzeológusokból, művészeti kurátorokból álló kutatócsoportja, kortárs művészekkel kiegészülve.

A munka központi eleme a kortárs művészeti kiállítás, amelyen a közös munkába bevont művészek és alkotók gyűjteményi tudásból és gyűjteményi tárgyakból kiinduló, a kutatás során létrehozott alkotásai láthatók.

A Láthatatlan spektrumok című tárlat terepe a Pannonhalmi Főapátság többszáz éves gyűjteménye, így a múzeum, a könyvtár, a levéltár és az iskola. Gondolati tere pedig a bencés közösség tudása és emlékezete, amely az idő, a tér és a szerzetesi tapasztalat ma is változó világa – emlékeztet a kommüniké.

A kiállításban olyan nem megkerülhető kérdéskörökre reflektáló kortárs műalkotások szerepelnek többek között, mint Gosztola Kittinek a tételes hit és a természettudomány viszonyát vizsgáló munkája. Tranker Kata Pannónia hármas halma című alkotása szintén a tudomány és teológia találkozását vizsgálja, hogy miként illeszthető egymás mellé a biológiai evolúció és a teremtéstörténet egy időn és téren túli helyként működő közegben. Kiss Pál Szabolcs alkotása a történetmesélés szerkezetét és az emlékműállítás aktusának jelenségcsoportját idézi fel – áll az összegzésben.

(mti/Felvidék.ma)