A Világháló egyik Kastélylistáján akadtam négy csinos képre, melyek Felsőtúr Korpona-patak melletti szépen felújított hajdani nemesi otthonát mutatják be, Móser-kúriának nevezve az építményt. Elmondják azt is, hogy a „Móser-kúria a 19. század első felében (1830 körül) klasszicista stílusban épült. A falu nyugati szélén találjuk, a főút nagy kanyarulatán túli mellékutcában. Megjelenése és színezése is nagyon hasonló a Laky-kúriához, ez is „háttal fordul” az útnak. Főhomlokzata előtt négy toszkán oszlopos portikusz található.”
A leírással nincs is olyan nagy baj, a hiba csak az, hogy bizony nem a Móser-kúriáról van szó, hanem egy másikról, amit feltételezhetően egy régebbi nemesi család építtetett itt. S amihez hasonlatossá teszik, az sem a Laky-kúria, mert épp ez a hely volt egykor a Lakyaknak is otthona egy ideig.
De akkor volt-e itt Móser-kúria, s ha igen, hol? Bizony volt, s még ma is megvan, bár eléggé átalakított formában.
A neoklasszicista stílusú házat valamikor a XIX. század közepén építhették a templom közelében, a temető mellett, nem messze a főúttól, egy csendes helyen.
A falu hajdani közkedvelt tanítója, Szinger József is megemlíti a községről írt krónikájában, hogy tulajdonosa, Móser Ferenc főhadnagy „a temetővel szemben lévő kastélyban lakott, amit ő épített a saját terve és vezetése mellett“. (Szinger, 1933:4-5. p. Köszönöm utólag is a krónikás fiának, megboldogult Szinger Ambrus tanárnak, hogy annak idején a feljegyzéseket rendelkezésemre bocsátotta.) A krónikás jól ismerhette a történetet, hiszen az ezerkilencszázharmincas években ő lett annak tulajdonosa. A több kézen átment épület sorsáról azt is elmondja krónikásunk, hogy Móser „Kastélyát megvette Írás Fanna postásnő, akitől megvette Barok és Markstein bérlő. Mikor azok bérlete lejárt, eladták ifjabb Fábián Pálnak , s annak halála után a felesége eladta Szinger József helybeli igazgatótanítónak.“ (Szinger, 1933:4-5. p.)
Családi feljegyzéseiben a falu lelkes és szorgalmas igazgató-tanítója többet is elmond a vásárlással, újjáépítéssel kapcsolatban. Ezt olvassuk minderről: az épületet „1933. év őszén megvettük és alapos renoválással kijavítottuk. Az egész házat kívül-belül újból vakoltattuk, az összes helyiségeket kipadlóztattuk, új külső ablakszárnyakat tetettünk. A konyha külső falát újból kellett megrakni, mert ki akart dőlni. Istálló nem volt, azt is felépítettük, meg a pinceházat, mert az is be volt dülve. A ház annyira be volt süllyedve a földbe, hogy az udvarból 40 cm-t, a ház előtti virágos kertből 20 cm-t kellett elhordani a földből.“
És vajon ki volt az a bizonyos Móser Ferenc? Sajnos, sokat nem tudunk róla, de azért fennmaradt néhány vele kapcsolatos feljegyzés az említett krónikákban és a História Domusban. Egy biztos, hogy 1851-ben nem volt a faluban, de még a tíz évvel később készült összeírásban sem találkozhatunk a nevével. Az 1865-ben felszentelt templom kapcsán azonban már többször is írnak róla a plébániatörténetben.
Nem csoda, hiszen a keze nyomát három szakrális emlék is őrzi mind a mai napig a templomban.
A szentély főoltárképe a védőszentet, Szent Jakab apostolt ábrázolja, aki az első vértanú az apostolok közül. (Weisbender, 1998. 398-399.p.) Ezt az akkor már Felsőtúron lakó Móser Ferenc nyugalmazott főhadnagy festette, a krónikaíró plébános szerint „eléggé dilettans stylusban“. A kép elkészítésének költségeit Annus János középtúri templomatya fedezte, aki 200 forintot adott erre a célra. A Heródes Agrippa király által megöletett vértanút a festő könyvvel a kezében örökítette meg, amint egy emberfejformára tapos (ez jelentheti a gonosz legyőzését is). Felette két angyalt látni, az egyik pálmaágat (a mártíromság jelképét), a másik kardot tart babérkoszorúval (kard által öletett meg a vértanú). A háttérben vélhetően Jeruzsálem látható. (Csáky, 2004. 201.p.)
Felsőtúr templomának egyik mellékoltárát szentmiklósi és óvári Pongrácz István alezredes és neje, Pákozdy Róza építtette Szent István király tiszteletére. Ennek képét is Móser Ferenc készítette. A piros palástban lévő király imára kulcsolt kézzel ül zsámolyán. Előtte a kardja s a magyar szent korona. Felajánlja azt a mennyben trónoló Szűzanyának, aki a képen is jól látszik.
A felsőtúri templom úrkoporsója a kórus alatti részből nyílik. Néhány évvel a templom szentelése után alakították ki egy helybeli úriember, Móser Ferenc közreműködésével. Az úrkoporsó, illetve az egész alakos Krisztus-szobor ma is megvan.
Érdemes még az említett Szinger József krónikájából néhány további sort is idéznünk. Megtudhatjuk, hogy német származású nyugalmazott tiszti mesterünk „csak törve beszélt magyarul. Az egyik keze hibás volt, de azért ezermester volt a szó szoros értelmében. Fúrt, faragott, festett, állítólag még pénzt is tudott csinálni – mivel mindig új pénzzel fizetett. /…/ Műgyűjtő ember volt. A gyerekektől megvett fényes krajcárért mindent, amit hoztak neki. Bogarat, madarat, fészket, tojást, gyíkot – egyszóval amit csak hoztak neki. /…/ Felesége itt halt meg, itt van eltemetve, ő azonban elköltözött innen. Lakása tele volt midenféle furcsaságokkal. Voltak neki betörést elhárító önműködő kis ágyúi, a kertjében tolvajriasztó pattantyúi stb. /…/ Birtoka a Borókás-dűlőben feküdt, ahol épült a Borókási puszta. Ez is beleolvadt a Róth Irma-féle birtokba, később azonban, az 1926. évben a földosztó hivatal kiparcellázta a kisgazdák és a telepesek között. (Szinger, 1933:3. p.)
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
