A kulturális minisztérium tárcaközi egyeztetésen lévő, a szlovák tévé és rádió nemzetiségi sugárzásáról szóló javaslata a napokban komoly visszhangot kapott. Azzal indult a hét, hogy a Szövetség petíciót indított annak érdekében, hogy ne csökkenjen a törvény által előírt nemzetiségi műsoridő aránya a közmédiában. Erre a módosítást mentegetve Gyimesi György (OĽANO) parlamenti képviselő azzal érvelt, hogy a jelenlegi adásidőhöz képest növekménynek tekinthető a módosításban rögzíteni kívánt 300 óra feletti (3 lépcsőben növekvő) adásidő.
Csak épp arról feledkezik meg a képviselő, hogy a 320 óra is messze elmarad a jelenlegi törvényben a kisebbségek részére megszabott műsoridőtől – állítja Őry Péter (Szövetség). Véleménye szerint a jelenlegi szabályozáson nem kell módosítani, csak el kell érni, hogy betartsák. Neki az elmúlt években nem sikerült, pedig következetesen kérte a törvényben foglaltak betartását.
„A jelenlegi hatályos közszolgálati médiatörvényben az áll, hogy a lakosság arányának megfelelően kell biztosítani a kisebbségek részére a kisebbségi nyelveken történő sugárzást. Ez a 2011-es népszámlálási adatok alapján (még nincs frissebb) a magyarok esetében 8,5 százaléknyi magyar nyelvű sugárzást jelent. Ezt mondja ki a törvény 2010 óta, és pontosan azóta nem tartják be”
– mondta.
A 2011 és 2020 közötti időszakban a szlovák tévé összesen 2322,66 órányi műsoridőt biztosított a nemzeti kisebbségek nyelvén, éves szinten átlagban 232,3 órát. A „legjobb évben”, 2014-ben ez a mutató elérte a 282,5 órát, a legrosszabb év a tavalyi volt, 186,34 órával, de már 2019-ben is erőteljes csökkenés volt megfigyelhető – mutatott rá. Ezek alapján a javaslat valóban több órát biztosítana, akkor mégis hol a gond? – adódik a kérdés.
„Az új módosítással megszűnne ez az arányossági elv – ez jelenti a jog szintjén a visszalépést, hiszen garantált jogot vesz el” – magyarázta Őry, aki szerint az energiákat inkább a jelenlegi törvény betartatására kéne összpontosítani, mert akárhogyan ragozzuk, a módosítás visszalépést jelent.
„Egy jogállamban senkinek nem tűnik fel, hogy egy állami intézmény már egy évtizede nem tartja be a törvényt? Eddig azt magyarázták, hogy rosszul értelmezem a törvényt, most meg hoznának egy olyan módosítást, hogy ne lehessen már rosszul értelmezni” – jegyezte meg.
Őry Péter és az általa vezetett Pro Civis Polgári Társulás évek óta küzd a jogszabályban lefektetett törvény betartásáért. Az elmúlt években többször fordult panasszal a médiatanács felé, illetve folyamodott jogorvoslatért – minden esetben sikertelenül.
„A jog szintjén a módosítással ott történik visszalépés, hogy nem lakosságarányosan osztja szét a műsoridőt, hanem meghatároznak 320 órát és abból számolják, kinek mennyi jár” – mutatott rá. Mint kiderül, ezen a garantált 300+ órából kéne osztoznia az összes, Szlovákiában élő kisebbségnek.
„Az évi 23 ezer órányi adásból abban az országban, ahol van 12,6 százaléknyi különböző kisebbséghez tartozó személy, 320 órát kíván biztosítani a kisebbségek részére a szlovák kormány. Mert – és ez is egy fontos része a módosításnak – ebbe a 320 órába kell „beszuszakolni” az összes létező kisebbséget” – hangsúlyozta Őry. „Ha a nominális értékét vesszük, akkor könnyen kiszámolható, hogy a 320 órából heti bontásban a német kisebbségnek körülbelül annyi jut, hogy vasárnaponként be tudnak majd jelentkezni azzal, hogy Guten Tag! – és ezzel már véget is ért a német kisebbségi műsoridő” – mondta.
Ma, amikor streamelünk, meg tartalmat úgy tudunk közvetíteni, internetes, de akár műholdas közvetítésben, hogy nyelvet választhatunk egy műsornál, annak vagyunk tanúi, arról vitatkozunk, hogy kötelezően csak szlovákul lehet műsorokat közvetíteni, és még csökkentjük is a kisebbségi nyelvű adások arányát – értetlenkedett. Őry szerint az volna a kézenfekvő megoldás, hogy a nemzetközi tartalmaknál a magyar nyelvű változatot megveszik. Mint mondja, technikailag semmi akadálya nincs ennek, ráadásul a koncessziós díjat a magyarok is fizetik. „Ez az arányossági elv a világon mindenhol megjelenik, a legérzékletesebben az üzleti életben: ha részvényesek vagyunk, akkor ugyanannyi jogunk van, mint a részvényeink értéke százalékarányban”.
Arra a kérdésre, hogy ki tudnánk-e tölteni tartalommal a ránk eső műsoridőt, Őry válasza egyértelmű igen, csak „akarat kérdése” – fogalmazott.
„Mindenki azt gondolja, hogy ez a több száz óra kizárólag saját gyártás kell legyen, de ez nem igaz. Akár a Magyar Televízió archívumából is kölcsönözhetnének kötelező olvasmányok filmes feldolgozásait, vagy más, kulturális, művészi tartalmú műsorokat, akár még ingyen is” – vélekedett.
A Szövetség által indított sikeresen lezárt petíciónak Őry szerint volt értelme. „A törvényt meg kell hagyni ebben a formában, ahogy jelenleg van. Az energiákat pedig arra kell fordítani, hogy a törvény által előírt arányokat betartassák” – ismételte meg. Következő lépésként fontosnak tartja, hogy ahogy a törvény előírja, a nemzetiségi műsorokra önálló szerkezeti egységeket hozzon létre a televízió. Majd meg kell nézni annak lehetőségét, hogyan lehet több nyelven történő sugárzást biztosítani, amelyen a néző bármikor választani tud a nyelvek közül. Emellett el kell kezdeni építeni a mediális utánpótlást a szlovákiai magyar vonalon. Egyelőre ugyanis nincs értelme ezt a szakmát választani a magyar fiataloknak, mert egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni.
És mi történne, ha elfogadnák a jelenlegi módosítást? „Ha bevezetik a 320 órát, akkor vagy a magyaron kívül az összes többi kisebbség hátrányos helyzetbe kerül, vagy ha azoknak kedvezményt adnak, akkor megint a magyar kerül hátrányos helyzetbe. Mert a 320 órát kell osztani, így az egyes kisebbségek esetében az arányok pontos betartása a műsoridő heti bontásában már értelmeztethetetlen szintre süllyedne, és havi szinten is mindössze egy-másfél percről beszélhetünk – foglalta össze. Az AufWiedersehen tehát már semmiképp nem férne bele a német kisebbség anyanyelvű adásidejébe.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
