A kilencvenedik életévét töltötte be a sokunk által ismert és tisztelt Őszi Irma, a Csemadok érsekújvári járási szervezetének egykori titkára.
Az egykori meghatározás ebben az esetben az 1949–1990-es időszakot jelenti. Ennek utolsó szakaszában nekem is lehetőségem nyílt megismerni, ő vitt engem a járási irodába 1981-ben az 50 km-re eső Párkányból. Ismert, megbízott bennem, s örökké hálával tartozom neki, amiért általa lehetőségem adódott, hogy az emberekkel, az emberekért, a megmaradásunkért, nemzetünkért, anyanyelvünkért tehessem a dolgom, egy életen át.
S kitűnő embereket ismerhettem meg, tanultam tőlük, példaképeim lettek a felsőbb vezetésben, de még inkább az alapszervezeteknél.
Őszi Irma azon ritka emberek egyike volt a régi rendszerben, akit megbecsültek „fent”, ugyanakkor szerettek „lent” is, mert ő inkább értük élt.
Büszke volt arra, hogy egyedüli női titkára volt a Csemadoknak a Felvidéken 1989-ig. Amivel különösen hatott rám és másokra is, az a hihetetlen munkatempója, fegyelmezettsége, és barátsága, jószívűsége – mindenkivel.
Szülőfalujában, Kamocsán nagy tisztelet övezi, főleg a jelenlegi fiatal Csemadok-elnök, Kamocsai Gál László (aki nemcsak szomszédja, de olykor jobbkeze is volt) részéről. Általa ez jelenleg a járás talán egyetlen példaértékű szervezete, melynek évi tevékenységében egyaránt szerepelnek a történelmi, nemzeti megemlékezések, szórakoztató műsorok, az értékmentés és a falu szülötteire való emlékezés is. S persze az országos vezetőségben is ismerősen cseng Őszi Irma neve, akit nemcsak látogattak (amíg lehetett), de fel is idézik a munkásságát.
Születésnapján az alábbi köszöntővel értékelték tevékenységét, érdemeit, és a Csemadok-alapszervezet és a község nevében emléklapot küldve köszöntötték az idősotthonban élő 90 éves Őszi Irmát.
„90 éves Őszi Irma, a Csemadok élő legendája”
„… a sors mindig visszaadja nekem azt, amit a közért teszek. S ez valami csodálatos…” /Őszi Irma/
Ma ünnepli kerek születésnapját Ősziné Győrös Irma, a Csemadok Kamocsai Alapszervezetének megalakulásától napjainkig hűséges tagja.
Kamocsán a Csemadok alapszervezete 1950. december 6-án alakult 36 taggal és az alapító tagok között ott olvashatjuk többek között Győrös Irma nevét is, aki 19 évesen, talán még akkor nem is tudatosan, de végérvényesen eljegyezte magát egy életre a Csemadokkal.
Ősziné Győrös Irma 1931. november 25-én született Kamocsán Győrös Sándor és Bak Eszter másodszülött lányaként. Elemi iskoláit szeretett szülőfalujában, a polgárit pedig Gútán végezte. Ezt követően a helyi traktorállomáson lett bérelszámoló, majd az óvodában dajkaként tevékenykedett. 1956-ban ment férjhez a gútai születésű Őszi Lászlóhoz. Házasságukból egy fiúgyermek született: László. 1953-tól a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottságának mindenese, majd szakelőadója, később első női titkára, egészen 1990-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Amíg egészsége és ereje engedte, az őt ért tragédiák ellenére is fáradhatatlanul tevékenykedett: anyagot gyűjtött, írt, szerepelt, szervezett, koordinált és rendezett. Minden erejével, mint a szlovákiai magyar kultúra napszámosa, a közösség fennmaradásán fáradozott, melyet hosszú életútján számos belföldi és magyarországi díjjal és kitüntetéssel is elismertek. 1999-ben Budapesten a Határon Túli Magyarok Hivatala ismerte el „A szlovákiai magyarság megmaradásáért kifejtett munkáját”, 2004-ben a Pozsonyi Kormányhivatalban „Céltudatos és fáradhatatlan közösségszervezői munkásságáért” átvehette a Szlovák Köztársaság ezüstplakettjét. A Csemadok 2009-ben az elsők között „Életmű Díjjal” jutalmazta sokrétű munkásságát, 2010-ben „A faluközösségben végzett kulturális tevékenységét” ismerte el Kamocsa község. 2018-ban a Csemadok Kamocsai Alapszervezete „Lukács Pál Irodalmi és Közéleti Díjjal” tüntette ki, így fejezve ki köszönetét sok évtizedes munkásságáért. Legutóbb a Csemadok Országos Elnöksége a szövetség megalakulásának 70. évfordulója alkalmából a „Hűségért” emlékplakettel tüntette ki. Nem elhanyagolhatóak a napi- és hetilapokban publikált írásai és nyomtatásban megjelent könyvei sem: Itt születtek, Fáklyalobogás, Ötven év szolgálat /melyet Sidó Zoltánnal közösen jelentettek meg/, Itt születtek ők is…
Több évtizeden keresztül aktívan kivette részét helyi és járási szinten a Vöröskereszt és a nyugdíjasok szervezetének munkájából is. 2015-től a Gútai Duna Panzió lakójaként éli, emlékeivel körülvéve mindennapjait:
„Feledésbe merült időket vallatok,
Magyarul emlékszem, magyarul álmodok.
Jelölje a világ bárhol is a helyem,
Vérem örökségét, tarisznyámba teszem.
/Körmendi Gitta: Magyar vagyok …/Irmuska néni! Sok szeretettel köszöntjük! Isten éltesse!”
A felvidéki magyarok és mindazon személyek, akik ismerjük, szeretjük őt, tisztelettel gondolunk ma is Irmuskára és csatlakozunk a születésnapi jókívánságokhoz!
A köszöntőt írta : Kamocsai Gál László
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
