A magyar kultúra napja Szepsiben

A Csemadok Kassa-környéki Területi Választmánya Szepsiben ünnepelte gazdag programmal a magyar kultúra napját január 28-án, pénteken a helyi kultúrházban. Fellépett a Péderi Vegyeskar, a nagyidai Demko András népdalénekes és előadó, a komaróci Varga Zsanett, Drága Wanda, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont tanulója és annak diákjai, az abaújszinai Berta Lucia Fanni népdalénekes, a szintén abaújszinai Rozmaring Néptáncegyüttes, a tornai Búzavirág Vegyes Népdalkör, és a szepsi Rezeš Gyula, népdal- és nótaénekes.

A rendezvény házigazdája Mihályi Molnár László tanár, a Csemadok Területi Választmányának alelnöke volt, aki bevezetőjében Sütő Andrást idézte: „Amíg egy népnek titkai vannak, még nincs meghódítva.”  Ez a titok, amit az idegen elleshet, de meg nem tanulhat, s megérteni sem fogja. Hagyományainkat ünnepeljük ezen a napon. Jött a járvány meg sok minden más. De akkor is: „Fiaim, csak énekeljetek.”  Petőfi Sándor 199 éve született az év elején, majd három hétre rá Madách Imre és 22-én Kölcsey Ferenc letette a tollat. A többi himnusztól eltérően, a  miénk több: nemzeti ima!

Demko András Veres Péter versével üzent: „Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom,/ ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.” (Ha nem lehettél szálfa – részlet).

Dr. Hetey Ágota, főkonzul ünnepi beszédében egy Arisztotelész-idézettel kezdte: „A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.”

Ebben a helyzetben „a szokottnál is nagyobb szükségünk van arra a lelki táplálékra, amelyet a kultúra és a kultúra «napszámosai» nyújtanak nekünk.” Ezért köszönetét fejezte ki, hogy a szepsi Csemadok-szervezet az ünnepséget megszervezte.

„Kodály Zoltán szerint kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Ez a felelősség minket terhel, hogy az utánunk jövő nemzedék magáévá tegye azt és példánkat követve átadja a következőnek.

Ezt a munkát végzik el szabadidejükben a kultúraszervezők, akik „a magyar közösség érdekében dolgoznak és tesznek akkor is, amikor a feltételek sokszor kemények és gyakran a megérdemelt elismerés sem ér el hozzájuk.” Ezért fontos a Magyar Helytállásért Díj Torna-Abaújban, mert az „méltóképpen kifejezi a közösség háláját és megbecsülését.”

Majd figyelmeztetett, a felelősség mindannyiunké, hogy óvodáink, iskoláink, kultúrházaink, színházaink és nem utolsósorban templomaink működési feltételei javuljanak. „A választás és a döntés a mi kezünkben van, éljünk vele!”

Végül köszönetét fejezte ki minden felvidéki magyarnak, aki vállalta identitását a legutóbbi népszámlálás alkalmával. Örömmel tölti el, hogy a fogyatkozás folyamata lelassult, ami a közösség összefogásának a jele. Október végén újabb megmérettetés vár ránk, ami megmaradásunkat, sőt növekedésünket szolgálhatja. A főkonzul asszony arra buzdított minket, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel.

Szilágyi Andrea, a Városi Művelődési Központ igazgatója köszöntőjében a következőket mondta: „Az ember nem hiába születik egy bizonyos nemzet tagjaként. Fontos, isteni küldetéssel jöttünk azok közé az emberek közé, akik hasonlóak hozzánk, akik ugyanazt a nyelvet beszélik.

Rohanó, forrongó világunkban különösen fontos lehet számunkra a hasonló nemzethez tartozó Lélektárs, akinek sokszor elég csupán a szemébe nézni, megszorítani a kezét.

S ha ráadásul együtt dalolhatunk, táncolhatunk, az a testnek, léleknek és szellemnek egyaránt csodálatos feltöltődés és megerősödés az összetartozás hitében. Nézzünk hát szeretettel egymás szemébe, fogjuk meg egymás kezét! A közös gyökerekből virágot bontó vers, dal és tánc feledtesse most el a gondokat! Isten hozta önöket!”

Elsőként Mitro Csaba abaújszinai vállalkozó vette át a Csemadok Közművelődési Díját, melyet Galántán kellett volna január 23-án átvennie, de oda nem tudott elmenni. Sokoldalú tehetségével szolgálta a Rozmaring Népi Tánccsoportot. Vele külön cikkben fogunk foglalkozni.

A Magyar Helytállásért Torna-Abaújban Díjat idén négyen vehették át Köteles László, a Csemadok általános alelnöke és Bubenko György, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmány megbízott elnökétől.

Elsőként Mura Ferenc (*1961, Kassa) vette át, aki 13 éves korától zongorán kísérte a Rozmaring Néptánc-együttest és a zenekar tagjainak segítségére volt, mivel azok nem ismerték a kottát. Pota Gézából neki köszönhetően lett közismert és kitüntetett zenész. 15 éves korától ropta a néptáncot és énekelt. Sokoldalú tehetségét esztrádműsorokban, kabaréjelenetekben kamatoztatta, hallás után lekottázta a slágereket. 27 éven keresztül volt a Csemadok alapszervezetének alelnöke. Szerteágazó tevékenységével jelentősen hozzájárult Abaújszina (ahol a lakosok 12%-a magyar) és az egész régió magyar nemzeti közösségének kulturális, szellemi gyarapodásához.

Komjáti Attila (*1957, Pány) pedagógusi pályafutását Restén kezdte, ahol az iskola igazgatója lett, majd Szesztán lett igazgató. Később Kassán magyar könyvesboltot vezetett. 2003-tól napjainkig pedagógus Tornán. Közben Tornaújfaluban az alapiskola igazgatója (2009-14). Az Együttélés politikai mozgalom alapítója volt Kassán, a Területi választmány aktív tagja, a Pedagógusszövetség helyi elnöke (2003-09), majd állandó tagja. Diákjait bekapcsolja az iskolán kívüli tevékenységbe és a település kulturális életébe. Azok sikerrel szerepelnek a versenyeken. Több szakkör segíti a gyenge szociális és kulturális háttérrel rendelkező diákokat, hogy megismerjék és tovább vigyék anyanyelvük kincseit. Az Őrtüzek fényében c. regionális tankönyv egyik társszerkesztője volt. Aktívan vesz részt az iskolai Sulinapló és a Tornai Újság szerkesztésében.

2002 óta él Tornán, ahol a Csemadok keretében rendszeres havi találkozásokat rendez. Író-olvasó találkozók, történelmi témájú filmvetítések és a Miglinc-emléktúra szervezése kötődik nevéhez.  Neki köszönhetően a köztemetőbe kettőskereszt és kopjafa, Fecsó Pál (1933-2004) pedagógus, költő, szerkesztő szülőházára emléktábla került.

A Vár-lak színjátszó csoport, melynek alapító tagja volt, nívódíjas lett és színészi teljesítményét díjazták. Ő is a magyar kultúra ápolásáért és Torna valamint a régió szellemi gyarapításáért kapta a díjat.

Tóth Ivett (*1968, Kassa) a szepsi alapiskola Fehér Liliomszál gyermek-tánccsoportjában és az iskolai énekkarban szerepelt. A szesztai alapszervezet vezetőségi tagja, pénztárosa (1992-2007), majd elnöke (2007-). Szerteágazó és gazdag tevékenységet folytatnak közreműködésével (nyári tábortüzek, majálisok, anyák-napi és karácsonyi műsorok, magyarországi kirándulások, hagyományőrző bálok, nemzeti ünnepek megtartása, vetélkedők, fesztiválok, jászói Mécs László Egyetem…). 2012 augusztusában a község központi helyén kopjafát avattak, ahol azóta ünnepségeiket tartják. A kitüntetett is példája annak, hogy nem az a lényeg, az ember hová született, milyen körülmények közé, milyen emberekkel körülvéve, milyen történelmi helyzetbe és évtizedekbe, hanem az, hogy mit tud kezdeni mindezzel. Ezzel érdemelte ki a díjat.

Soltész István (*1959) több mint 35 éve tagja a Csemadok péderi alapszervezetének. Annak elnöki tisztét is ellátta. A Területi és az Országos Választmány tagjaként is tevékenykedett. Részt vett a helyi színjátszó csoport és a Péderi Vegyeskar munkájában, szerepel a betlehemes játékokban. Évekig volt Péder alpolgármestere és önkormányzatának tagja. Rá mindig számítani lehet, mert ritkán mondta azt, hogy nem lehet, inkább azt, hogy: Meg tudjuk csinálni!

A szép és lélekemelő ünnepség a Szózattal kezdődött és a Himnusszal ért véget.

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)